Mindig egyedül, egyedül állok.
Csak rád, rád várok,
Egyedül állok, csak rád várok.

Te nagy vagy és drága, én magamba zárva
Hogy legyek a tiéd, nem lehetek elég.
Hogy szeressek beléd, ha nem lehetek elég?

Te nagy vagy és édes, és kicsit veszélyes (szeszélyes) 
Hogy legyek a tiéd ? Nem lehetek elég.
Hogy szeressek beléd, ha nem lehetek elég?

Ó Isten! Ugye nagy vagyok és tiszta ?:
Én csak a nagy  (a nagy, a nagy ) nőt várom vissza.
Egyedül állok. Csak rád várok.
 

VALLD BE...

Valld be, hogy bánt, nem szeretlek.
De mint egy árny, mindig követlek.
Valld be, hogy rossz vagy, kegyetlen,
S mint egy kísértet, követlek.
Szerelmem szeretlek, követlek.
Szeretlek, követlek én.

Valld be, hogy rossz vagy, kegyetlen.
Hova (mire-mire-hova) jutsz nélkülem.
Görcsben a láb olyan ügyetlen.
Mire jutsz, hova jutsz nélkülem.
Szerelmem - szeretlek -
Szeretlek, követlek én.

Szárnyas ember, hova futsz?
Szárnyas ember, hova szaladsz?
Isten tudja, hol a vége,
Te elmész és ő itt marad.

Te egy angyal vagy és én szeretlek,
Téged az égbe is járdákon követlek,
A felhőkön is járdákon követlek,
Az égben is járdákon követlek,
Szeretlek, követlek én.
 

TANGÓ

Nem a te tangódat járják már Ferry
Az eszkimók rég kihaltak.
A kínaiak átálltak másra,
Ezt látjuk mi az ördögre várva.

A moziban is csak ördögök vannak,
Az Isten már közbe se lép,
Tangódnak rég vége,
Ez senkinek nem elég.

Pekingi ősz,
Orosz tél
Magyar nyár,
Prágai tavasz.

Senki nem emlékszik a múltra már, édes,
Senki se tudja, miért volt az jó.
Senkit sem érdekel, mert itt mindenki,
Mert itt mindenki sportoló.

A Metróban is sportolók ülnek
Sportolnak a buszvezetők,
Párizsnak rég vége,
Ez senkinek nem elég.

Pekingi ősz,
Orosz tél,
Magyar nyár,
Prágai tavasz

Senki nem emlékszik a múltra már, édes
Senki se tudja, miről van szó.
A történet ezért van készen,
Ezért tetszik, ezért jó.

Pekingi ősz,
Orosz tél,
Magyar nyár,
Prágai tavasz.

Pekingi ősz,
Orosz tél,
Magyar nyár,
Mongol tavasz.
 

KÉSZ AZ EGÉSZ

Kész az egész, mindennek vége, vége már
És nem lesz másik, nem lesz jó soha már, soha talán.
Rémkép az egész , talány, hogy honnan lesz új,
Hogy honnan jön el, ha jön, vagy nem jön le soha már,
soha talán.

Ez van, ezt kell szeretni,
Most már mit lehet tenni?
Torkodra forr szavad,
Utaznod nem szabad.

Elmenned nem lehet,
A rendőröd leszek,
Az erő engem szeret,
Te csak velem lehetsz.

Ennek rég vége már,
Jó, hogy nirvána vár, (vár a Nirvána bár)
Jó, hogy nem fogok lenni,
Ez van, ezt kell szeretni.

Mond, miért? Kicsi - miért? Miért van vége? Vége már?
És nem múlhatott el és nem fog elmúlni soha már, soha talán.

Tőle és vele van a lélek, neki lelkesülnek a dolgok,
Nélküle minden kopár, vele meg teljes és boldog.
Hogy lenne vége? Szamár! Soha már. Soha talán.

Kész! Ez kész. Nincs vége, vége már.
Nem múlhatott el és nem fog elmúlni soha már, soha talán.
Talán soha már.
 
 

FELEJTHETETLENEK
"Nem felejtettetek el engem?"  (Honthy Hanna)

Minket nem lehet elfelejteni,
Mert felejthetetlenek vagyunk.
Sorra felejtjük el az embereket,
Csak minket nem felejt el senki.

Túlexponált képek, túl színes fények szememben.

Nem tudom, hogy ördögök, vagy angyalok
Azok akiket eddig észrevettem,
De körülvettek éjjel is meg nappal is
És láttam, hogy mind felejthetetlen.

Ugyanaz az érzés, ugyanaz a rémkép fejemben.

Kép jelenik meg a kirakatban.
Egy szimpatikus arc az.
Látom, hogy most is csak én vagyok.
Elkerülhetetlen lettem.

Túlexponált fények, túl színes fények szememben.

Minden álmomat megette az ország.
Minden fájdalmam újra kiserken.
De közöttük voltam éjjel is meg nappal is,
Látom, hogy mind felejthetetlen.

Ugyan az az érzés, ugyanaz a rémkép fejemben.
Minket nem lehet elfelejteni, mert
Felejthetetlenek vagyunk
Sorra felejtjük el az embereket,
Csak minket nem felejt el soha.
 

MÁNIÁKUS DEPRESSZIÓ

Mániákus depresszió, porment védőszemüvegben.
Mozgásom könnyed, kecses. Alig állok a lábamon.
Nem tudom, hogy hol vagyok.  Mindig rád gondolok.

Vetített viasznő vagy csupán, de rajtad csillog fénypongyolám
A fények kékben úsznak, hajnal hasad. Szeretem a színes álmokat.
Nem tudom, hogy hol vagyok. Mindig rád gondolok.

Mengele néven bujkálok Algír külvárosában.
Hosszúkéses arabok és szakállas nők lesik minden mozdulatomat.
Les rám egy szadomazohista tisztaságmániákus őrült, akivel együtt lakom.
ő is kém, figyeli, minden mozdulatomat.
Én is az asztalán matatok, ha nincs otthon és mindent
megteszek, hogy megtudjam, kinek dolgozik.
Ugyanannak a két egymással ellenséges csoportnak
küldözgetjük jelentéseinket,
akik egymásnak küldözgetik jelentéseiket rólunk.
Nem tudom, hogy hol vagyok. Mindig rád gondolok.

Szeretem ezt az álmomat, fekszem az ágyon a víz alatt,
Lelkem vándorol, a testem halott, magamra vetített kép vagyok.
Nem tudom, hogy hol vagyok. Mindig rád gondolok.

Szeretem ezt az álmomat, fekszem a fűben az ég alatt.
Két dologgal egészen eltelve, alvást és mosolygást mímelve.
Nem tudom, hogy hol vagyok, mindig rád gondolok.

Végül elaludt szegény. Ez már így egy kész regény.
De még le se csukta a szemét (a szemét), újra hallja a zenét.
Nem tudom, hogy hol vagyok. Mindig rád gondolok.
 

 
NE MONDJ SEMMIT

Ne mondj semmit, megmondalak.
Gyorsabb leszek, mint a gondolat.
Nem hosszú idő ez, csak egy pillanat.
Még el se ment, máris itt maradt.

Jó, hogy itt vagy és én is itt vagyok,
Klasszul ragyognak a csillagok.
Jó, ahogy nem vagy itt és hiányzol nekem,
Nem vagyok rosszul, mert jó nekem

Furcsa megunni, hogy várjalak.
Már jó régen nem láttalak.
Ha itt vagy, akkor is keresnek.
Jó, hogy ennyien szeretnek.

Persze még egészben vagyok.
Klasszul ragyognak a csillagok.
Jó, hogy ennyire jó veled.
Nekem elég az, ha jó neked.

ELJÖTT A MA

Eljött a ma a tegnapra.
És ugyanez lesz holnapra.
Nem megyek, hiába kéred,
Úgyse talállak meg téged.
 
Nem megyek, hiába várod
Én szavakat nem találok.
Szörnyűek ezek az esték,
Ha nem fognál, most leesnék.

Leestem és összetörtem.
Látom magam a tükörben.
Fénylő arccal a sötétben.
Fáradtan és összetörten.

Nyáron alszom téli álmot
És szavakat nem találok.
Nem hiszem, hiába kéred,
Úgyse talállak meg téged.

Eljött a ma a tegnapra.
És ugyanez lesz holnapra.
Nem megyek, hiába várod,
Én jól vagyok, ha nem hiányzok
Neked.
 

TUDOD, HOGY SOHA SINCS...  (Lengyelország)

Tudod, hogy soha sincs vége. Tudod, hogy mennyi elég.
Kéne egy kis hely az agyba, én túlélni szeretném.
Átálljak valaki másra, az mindig olyan nehéz,
Te teljesen elfogysz, Édes, nekem meg ebből elég.

Úgyhogy - elmenekülök. Elutazok.
Lengyelországban is vannak még csajok.

Nem tudom érezni az érzést, hiányod elemészt.
őrülten érzem az érzést, jó ez, vagy szenvedés?
Miért nem árulod a tested, (miért nem?) legalább feketén?
Rád szomjazik a város, s itt (shit, sitt) minden a tiéd.

Én meg elmenekülök. Elutazok.
Lengyelországban is vannak még csajok.

Elutazok!  Elmenekülök.
Ott vagyunk együtt, itt meg külön-külön.
 

ITT VAN, PEDIG....

Itt van, pedig senki se hívta
Itt van, pedig senki se hívta.
Néz rám, de nem látom a szemét és
Nem tudom, de arra emlékszem, hogy
Nem értem, amit beszél.

Nem figyel rám, az arcába nézek,
Ez mindig jól felkavar.
Mond valamit, de semmit sem értek,
Túl késő már és túl hamar.

A székről átülök a fotelbe.
Jobb, ha ma lelépek korán.
Az fix, hogy jól meg lett keverve.
Nem tudom, mi jöhet ezután.

Jó, hogy ma látlak, mert szerintem szép vagy,
Ezért fog el a remegés.
Rólad álmodok, látlak egész nap.
Túl sok ez, és túl kevés.

Jó lábai keresztbe téve.
Azt gondolom; ki ha nem én?
Mondok valamit, de semmit se értek,
Itt ül szemben a rekamién.

Itt van, pedig senki se hívta.
Néz rám, de nem látom a szemét
És nem tudom, de arra emlékszem,
Hogy nem értem, amit beszél.
 

KÍNAI KORMÁNY

Tudja jól a kínai (kínai) kormány,
Mit akarok, engem akar.
Egy step-táncos vagyok a karban, (zavarban)
Adó vagyok, de valami zavar.

Dogmatikus vagyok, eleven ördög.
Magnetikus vagyok, eleven angyal,
Adó vagyok, de valami zavar.
Cseh-szlovák vagyok, de délen élek,
Ezt a környéket itt hagyom hamar.

"Igen, igen, igen, igen.

Mindig ezt mondja, ha kérdezem
És ha megcsókol, rám nevet a kedvesem.
És néha mesél, fogja a kezem.
Vállára hajtom csendben a fejem.

Igen, mindig megvigasztal, midig jó vele,
Hozzá hűtlen nem leszek.

Hááá, ááá, ááá, hááá, áááá, ááá.
Hááá."

Törpe vagy tigris, péntek vagy szombat.
Édes vagy, érzem a zuhanást.
Torzítatlan vétel, zavartalan adás.
Fausti pillanat, örök maradás.
 
 

ÁLOMPOR

Álompor, álompor, ments meg ettől a várostól.
Álompor, álompor, ments meg ettől a várostól.
 

PÁRDUC NEBULÓ BLUES BAND

Párduc termet, barna vagy sárga szem.
Megtanulta, megáll az eszem.
Vagy mindig is tudta és én pont ezért szeretem.

Úgy kell neked, miért vagy fiatal,
Csak az nem jön rá, aki nem akar.
Ha otthon várnak, én elmegyek hamar.

A szerelemhez is kell egy jó tanár.
Iskola után különóra vár.
Csukd be az ajtót, most nem lát meg a mamám.

Párduc termet, barna vagy sárga szem.
Megtanulta, megáll az eszem.
Vagy mindig is tudta és én pont ezért szeretem.
 
 

ÁLLATOK
(avagy egy gyáva szovjet férfi nem beszél politikáról)
(A KECSKE, A TEVE ÉS A LÓ )

KECSKE

Látom, te kecske vagy, szakállad milyen nagy,
Szarvak a fejeden, rám nézel csendesen.

Rámnézel, barna szem, megáll az eszem,
Várjak még, de hogy miért, meg nem mondja semmiért.

Mennyi kell, mennyi még, meddig kell menni még?
Elszalad, rohanok, nyomban utánam oldalog.

TEVE

Buta teve.
Neve Ede.
Szegény Ede!
Mi lesz vele?

Ede ma iszik.
Ede ma fél.
Ede ma fázik.
Megvacsorázik.
Edének mindegy
Ez az egész.
Ede ma le, és
Fel-Edés.

Téé - tova
Teve tova.
Szegény Ede!
Mi lesz vele?
 

LÓ

Ma este te vagy a főnök.
Ez egy jóslat, de csak neked.
Most csukott szemmel is látom,
Hol van, pedig elveszett.

Fenyőfát húzol az úton.
Barna ballonsapka fejeden.
Mikor meglátlak, rögtön tudom,
Mindent te jelentesz nekem.

A Káró Dáma és a Treff Bubi
Együtt mennek a körúton.
Akarnak egy fagyit enni.
A Kör Király elment buszon.

Ma este te vagy a főnök.
Fenyőfát húzol a úton.
Mikor meglátlak, rögtön tudom,
A Kör Király elment buszon.
( Bizony.)

Telivér mén, egy ménesbe' fedez.
De ez a ló kétlábon áll.
Két lábon áll, az orra remeg. ( Remek )
Ez az állat szemez veled.
( És velem.)
 

HARANG

Harang a rangod, védve vagy.
A rang harangod, véd a rang.
Édesem, légy velem,
Elkerül a félelem.

Rangrejtve járni rangadó.
Rangrejtve járni neked való,
Mint harang, véd a rang,
Ha rang a rangod, védve vagy.

Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem lóláb.
Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem a lóláb.
Mint harang, véd a rang.
Ha rang a rangod, védve vagy.
 

BIZONYTALAN RANDEVÚ

Még nem biztos, hogy ott leszel.
Ez bizonytalan randevú.
Én elmegyek, ha megbeszéltük
És megnézem, hogy ott vagy-e? Hu!

Jobb lenne, ha nem kéne matekolni,
Nem vagy te olyan hülye fiú.
Egy másik csajról rejtsd le a majrét
És azzal osonj haza. Hu!

Itt fekszem, rád várok minden délelőtt.
Próbálom agyoncsapni az időt.
Itt fekszem, rád várok minden délután.
Kihúzod a gyufát, apukám.

Csendben fogsz oszlani majd a bokorban.
Ott, ahol a cigit szívják a csajok.
Fékezz le még most, mielőtt szétmész,
Mondd azt, egy új nőt akarok.

Lónak ember, embernek ló.
Egy kicsit egy kentaurra hasonlító.
 
 

NEM SEGÍT I. II.

Mindig mindent meg kell bánnod,
Semmit se mondhatsz el ingyen.
Minden szavadat félreértik és
Senki sincs, aki segítsen.

Mindenki azt hiszi, róla van szó és
Senki se tudja, hogy erről szó sincsen.
Mindenki azt hiszi, félreértik és
Senki sincs, aki segítsen.

Akkor most hol van az, akit várok?
Volt, vagy majd eljön, vagy az sincsen?
Volt vagy majd eljön, de én itt vagyok és
Senki sincs, aki segítsen.

II.

Nem segít senki sem, pedig nem vagyok egyedül sosem.
Mindig van velem valaki, aki tudja, ellenem mit tegyen.
Fárasztó ez a délután, minden nő kövér, vagy sovány.
Már megint nem történt semmi sem, pedig nem voltam egyedül
ma sem.

Nem vagyok senki sem, és nem vagyok egyedül sosem.
Mindig követ valaki, aki tudja, hogy mi a jó (miaó) nekem.
Fárasztó ez a délután egy átvirrasztott éjszaka után.
Már megint nem történt semmi sem, pedig nem voltam egyedül
ma sem.

Figyelj: látnak téged.
Figyelj: tudnak rólad.
Figyelj: látják, ki vagy.
Figyelj: a szobádban járnak.
Figyelj: a kapudban várnak.
Figyelj: lőnek utánad.
Ezek mindenre képesek.
Ezek mindenre képesek.

Nem bízhatsz senkiben, nem vagy egyedül sosem.
Te mégis teljesen egyedül vagy, azt hiszem, rajtad nem segít
senki sem.
 

FÁRAÓ NÉPE

Fáraó népe, nagy maharadzsa.
Nem néz oda és senki se látja.
Alkoholista, durva fej.
Ha kérdezik, nem felel.

A maharadzsa az nagy király.
Lelke biztos Indiába jár
Nem iszik és nem is durva fej.
Ha kérdezik, felel.

Kis Lebukás és Nagy Kiakadás.
Fausti pillanat, örök maradás.
Iszik vagy nem iszik, durva vagy nem durva fej.
Ha kérdezik, nem mindig felel.
 
 

KERGETNEK

Kergetnek és én gyorsan szaladok.
Futólépésben osonok haza.
Letámadnak ezek a kalandorok.
Na mégis, mitől vagyok laza?

Ha nem vágysz semmire, mondd meg, mire vársz?
Add föl postán gyorsan a szíved nekem.
Nem vagy te nő és nem vagy ennivaló,
Mégiscsak te kellesz, nekem te vagy a jó.
(Rögtön éreztem, más ez a szerelem.)

Éjfekete dunna, vörös lepedő.
Skizofrén effektus, kissé leverő (heverő).

Univerzális monoverzum.

(Te) - kergetnek és én gyorsan szaladok.
Futólépésben osonok haza.
Letámadnak ezek a kalandorok.
Mégis; mitől vagyok laza!
Na- na!

Kergetnek és én gyorsan szaladok.
Utolérnek kalandorok.
 
 

KÍGYÓ *

Kígyónak karja és karkötő véres és
Karomon izzó parázs.
A szőnyeg az száguld és remeg a bárpult,
A testemet elönti a láz.

Hol van a kígyónak karja? Minek annak az a nagy karkötő?
Lábán lila folt. Igen, lila volt, lila lesz az
És ott kövek szikráznak, de most jól figyelj, kedves Aladdin,
Ezeket ne dörzsöld nagyon.

Más, hogyha álom, és más, ha látomás és
Más, hogyha egyszerű vízió.
Más, hogyha érzem és más, hogyha nézem és
Más, ha komplett revízió.

Hétfátyoltáncot jár, hét bőrét vedli le előtted a kígyó.
Ez az onnagata, ez a henge-bujo.
Fejszál és Hajlé hajszálpontosak.

El Eldorádóból ketten gondolán.
Elvisz (Elvis) ez elgondolás.
 

KROKODIL

Mikor a Nap felette ragyog, vagy épp a Hold süti be a tájat.
Én éber vagyok és fenn vagyok és nem tudlak látni másnak.
Mert lágyak ezek a körmök rajtad és jól néz ki a pikkelyezésed,
De vigyázz, mikor a bőrömhöz érsz, ezt jó, hogyha az eszedbe
vésed.

Kissé kisfiús rácsodálkozását kellett csodálni a krokodilnak.
Én is éber vagyok, én is fenn vagyok! Hát itt ilyen szép virágok
nyílnak?
Tetszenek ezek a korsók nálad és jól néz ki rajtad ez a bikini,
De hogy nem tudsz látni másnak, ez nekem egy picit ciki.

Persze közvetlen közelről tüzelt rá a nő a krokodilra.
Látod? A te sebed az a virág, ami ma este maximum kinyílhat.
És akkor átlikadt a krokodil gyönyörű pikkelyezése,
Ez a történet vége és ezt kell az eszedbe vésned.

Jó, hogy végül úgy esett, mert másképp nem is történhetett
volna.
Jó lenne innen elmenni, de nem lehet innen elmenni a Holdra.
Jó, mikor a Nap felette ragyog és szeretem, ha a Hold süti be a
tájat.
De én éber vagyok és fenn vagyok és nem tudlak látni
másnak.
 

A NAP AZ APA

(1.)

Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatsz és akaratán
kívül egy szőke nőt a táncba hívsz.
De egy másik napon egy microbuszból integető hivatalnok
látása miatt beteg szíved majdnem a sírba visz.
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs, aki erősebbnek látszana
nálad.
Minden mondatra emlékszel és minden mondatod telitalálat.

Óriás szívedet derűs mosollyal a világra büszkén megnyitod.
Jókor reggel a szemedet is. Keveset alszik negyven fele az
ember.
Rekeszes táskádat degeszre tömve rohansz egy átkozott
hivatalba,
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel.
Mert az idő halad, otthon maradsz, vagy sört öntesz a pezsgőbe
egy éjjeli kocsmába,
Lüktető agyadat görccsel, haraggal és indulattal rövidre zárva,

És akkor mondod:
Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az összes tétet és
Tévedhetetlenül bizonyos vagy abban, hogy tényleg
elvesztetted az egészet.
Derűre ború, borúra háború, most elküldték Kantot a fenébe.
Így kezdődött el a béke vége.

(2.)

Szétszaladt bárányok között, tüzet okádva halkan emelkedik a
szekér.
Illés még éppen odaér.
Jákob egy hatalmas létrával szintén arra szalad.
Vigyáz, nehogy lemaradjanak.
De hiába lángok, mégsem ég el a fenyér.
Nagy csendben vár és hallgat a szél.

A mozdulatlan tájban minden áll, csak a kastély inog, miközben
felrepül.
A lemaradt szentek helyett te ülsz benn egyedül.
Nyilam kilövöm s repülök át mind a száz szobán,
A százegyedikben kendőt hímzel a szófán.

(3.)

Élnek a kövek, mert bennük is erő szalad.
Gyémánt hegyén ég el a fény.
A kövek szikráznak és te látod,
Autók ajtaját tépi le a szél.

Tér és idő találkozása.
Szellem és anyag elegye - ez vagyok.

Minden szétdől és közben ropog.
Ahol én járok, áramívek.
Egyhelyben állok és minden forog.
Nyomomba vannak a detektorok.

(4.)

A Nap az apa, a Nap az én, ez érzéki látomás.
Ott áll egyedül Ezékiel, milyen hosszú villanás.
Nagy mágus, átlépted a határt,
Sasként csaptam le rád.

Ez lett az a nap, ha ez az év, a legutolsó állomás.
Hagyd el a vizet, hajód repül, tejfehér köd száll le rád.
Átváltozol és átváltozott a táj.
Megváltozott örökre már.

A macska elkapott egy madarat és a bokorba szaladt vele,
Egy másik madár csivitelt a fán.
A hídra - nekem háttal - egy hangos autó fordult éppen és
A Hold a szemembe tűzött volna, de lámpák alá értem én;
Talán ekkor tért belém vissza ismét a remény.
 

EZ LETT A VÉGE

Ez lett a vége, mondtam előre.
Mindenkinek ez jut az eszébe.
Két tűz között horograakadva
Mondtam, hogy nem tudok vigyázni magamra.

Gyanús vagy nekem. Lekötelezett.
Megismétlődik a régi eset.

Látod, azt mondom, légy ma velem.
Vedd le gyorsan a pulóverem.
Ráfaragtál, faragatlan. Kéne egy kis hely az agyban.

El kell kezdeni, abba kell hagyni.
Nem volna jó beléd szeretni.

Porrátörve, legyömöszölve.
Mindenkinek ez jut az eszébe.
Kettétörve. Legyömöszölve.
Mindenkinek ez jut az eszébe.
 

TÉLLEG FÉLEK

Most télleg félek, vagy csak a szer hat.
Felelhetek-e magamér?
Elment, vagy itthon van-e a macska,
Ha én vagyok a kisegér.

Figyelnek vagy nem figyelnek?
Rettegned kell-e a tereken?
Dugdosnod kell otthon a dolgokat,
Vagy nem veszik olyan mereven?

Nem hív senki már napok óta,
Nem baj, az egyik csúnya, a másik hideg.
Most már biztos, hogy igaz az a sóhaj,
Nem éri meg, nem éri meg.

Nem éri meg, nem éri meg!
Nem éri meg, nincs már minek!
Mostmár biztos, hogy direkt mondta a Müller Péter;
Nem éri meg, nem éri meg.

Fausti pillanat, örök maradás.
Egy deck-kel állsz és veszed az adást.
A karosszéked körbe-körbe-körbe körbe forog.
Százezer arcod visszamosolyog.

Fluoreszkáló pin-ponglabdában
Melletted pattog a világ hiánya.
Örök maradás, Fausti pillanat,
Fényéve már, hogy nem láttalak.
 

NEM SAJÁT NEVEM

Nem saját nevem viselem addig,
Elveszítem szép nevem.
Madár leszek arra az időre,
Míg ez az érzés a szívemen.

Elrepül a lélek, micsoda ének!
Percek alatt telnek az évek.
Száz csoda vár ma, gyerünk a bárba!
Ne ellenkezz! Úgyis hiába.
 

Egy roncs vagyok, mióta megláttalak.
Nem lehet nélküled élni.
Mondd, miért nem szeretsz? Jaj, mi a baj?
Ha akar, nem képes rá és ha képes, nem akar.

Beteg vagyok, hogyha nem vagy enyém.
nem lehet nélküled élni!
Miért akarsz teljesen őrültté tenni,
Nem volna jobb kettesben boldognak lenni?

Én szeretlek, tehát légy az enyém.
Nem lehet nélküled élni.
Mondd, miért nem szeretsz? Jaj, mi a baj?
Ha akar, nem képes rá és ha képes, nem akar.

Nem kegyelet őriz, de valami más hajtja hozzá szívemet.
Olyan érzés ez, mint a bánat, ilyen dolog a szerelem.
Erre vágytam, ezt akartam, könnyben úszó szemem ragyog
És egy ismeretlen érzés tölt el - a hála - hogy mégiscsak a tiéd vagyok.

Lélegezz és ne védekezz.
Dőlj hátra és hunyd be a szemed.
Úgyis az a vége, nem érdekes!
Ne kínozd magad! Nem érdemes.

Én szeretem a lányokat.
Egy kicsivel jobban, mint a fiúkat.
Miért akarsz teljesen őrültté tenni?
Miért nem vagy enyém, ha ez nagyon agyon nyomaszt?

Nem csak nincs, de veszélyes is.
Nem csak méreg, de drága kincs is.
Kéne, ha volna, ha lenne a boltban,
De nem kapható és nincs, nincs, nincs, nincs.
(Mi az?)
 

KETTEN A PARKETTEN *

Fétisről álmodtam az éjjel.
Üvegharangok szólaltak meg az éjben.
Pár taktika nem számít a bálban.
Sziránó leveti magát az ágyról.

Ma éjjel vedeljük a pezsgőt,
Egymáshoz simulunk ketten.
Egymáshoz simulunk ketten a parketten

Sorakoznak már a hárfáslányok.
A királynőt bátran kíséri négy perec.
Karok és lábak érkeznek percre.
A Bálkirálynő pornókrémest evett ebédre.
 

OTT TORONY VOLT

Ott torony volt, fekete tenger.
Benn a vízbe rengeteg ember.
Hol lehet most, nem találom.
Biztos megjön, itt megvárom,
Mind akképpen, mint azelőtt,
Négykor ott lesz a bolt előtt.

Ez a magas nagyon derék,
Kicsit kövér, azért szerény,
Másmilyen, mint általában,
Vonzó volt, ha néha látta,
Vagy mágus ez, vagy kábulat,
Levegőt vesz a víz alatt.

Láb alatt van, alávaló.
Libeg, hinta, mohón faló,
Most is inog, mén serényen,
Vizet látok e sörényen.
Fekete víz, fehér tenger,
Torony, csónak és sok ember.
 

ÍM, ÍME ÚJRA ÖL A SÁTÁN...

Ím, íme újra ölt a sátán,
Fegyvere újra célba talált,
Hiába üldözik őkelmét,
Nem akad horogra ma már.

Szédítő gonoszul bánt el
Egy emberrel most a gonosz.
Borzalmas csapás, hogy nem lehet
Megmenteni az áldozatot.

Később fog majd kiderülni
Mindaz, ami nem régen volt,
Mindenki csodálni fogja,
Ki volt végül is a holt.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Minden megváltozni látszik és
Semmi sincs úgy, mint azelőtt.

És itt állok összetörve,
Tehetetlenül, árván,
Kétségbeesek és borzadok;
Ím, íme újra ölt a sátán.
 

HOLT KÖLTŐK TÁRSASÁGA *

Azt hiszitek talán, hogy megszűnt, már nem létezik az asztaltársaság?
Örömmel tudatjuk, feltámadtunk és körbeüljük az asztalt, mint hajdanán.

Székfoglalóikat komoly képpel ejtik meg a gyönyörű férfifők és
Komoly szemem végigpillant rajtuk, mikor körbeülik az asztalt, mint akkor, azelőtt.
Hatalmas szellemük mégse árnyékolja be ezt a kis szobát,
Mert mindennél fényesebb szellem járja át, ragyogja be minden zegét-zugát.

Most magunk között vagyunk, kiment egy percre az áruló,
Kinek megszületni sem lett volna szabad, mindenkinek az lett volna jó.
Most nincs velünk az áruló, aki meg akarta volna, de nem tudta megrabolni ezt a szent pillanatot,
Mert én az idők kezdetétől azok végéig szüntelen veletek vagyok.

És mindig éjszaka van, mindig egyedül vagyok és komor szellemek csapata jő és rohan tova,
És én ott ülök és foly a bor és folyik a lakoma.
És hiába mondom - Perc, ne jöjj el! mert az idő halad tova.
Hajnal lesz újra és véget ér a vacsora.

A nappali fényben szétfújódni látszik éjjel oly közeli kísérteteim hada,
De nap után jő az alkony és kezdetét veszi az éjszaka.
Kísértetek jönnek elém újra és suhannak tova és
Foly a bor és folyik a vacsora.

Nekem ők vannak, tőlem ezt a hitet nem veszi el senki soha,
Fejem körül rajzik kísérteteim hada.
Ott ülök közöttük, az én szemeim előtt tűnnek fel és rohannak tova.
Nekem ők vannak. Ez az én barátaim csapata.

Én még élek és én hozom vissza őket oda, ahova fizikai testben már nem jőnek vissza soha.
Nekik még fontos vagyok, ők szeretnek engem, mert miattam van ma éjszaka is e vacsora.
Az én kezem mozdul és kezemben megint a pohár, benne az emlékezés bora,
Nem csaltam meg őket, nem múlik el nélkülük éjszaka.

Sokszor pislant a gyertya lángja, eltűnnek ma éjszakára,
Hogy holnap éjjel visszatérjenek. Hozzátenni ehhez sokat már nem lehet.
Hozzátenni ehhez, vagy elvenni belőle nem fog senki soha,
Áll a Holt Költők Társasága és folyik a bor és egyre foly a vacsora.
 

FARIZEUSOK DALA

Megtérsz vagy megtörsz!
Úgy megátkozlak.
Süketté és vakká teszlek:
Meggyógyítalak.
Pénzéhes gazember leszel:
megvilágosítottalak.
Lehetsz farizeus,
csak kövess engem!
Kiűzöm belőled a démonokat holnap.
Ma fáradt vagyok.
Nagy dolgokat fog cselekedni
- holnap -
az Úr.
 

CD 3.

Csak azt a mámort el tudnám feledni,
Hogyan lehet egy hernyót szeretni?
Koholt szeszek minden alkoholra,
Mért van szükségem erre az alkalomra?

Nem kell mindig erről beszélni
Mert ezt mindenki érti,
Nem kéne rettegni tőle,
Mégis mindenki féli.

Túl az időn és a téren
Mindez másképp van egészen
És mégis ugyanaz, csak a vak nem látja,
A képzelet határán túl járva.

Túl az időn és a téren
Én tényleg csak ott vagyok egészen

Nem kell félni, ha senki sem érti,
Úgyis teljesen egyedül vagyok,
Körbe nézek és körülöttem
Klasszul ragyognak a csillagok.

Már nincsen, pedig volt még nem-rég,
Elmúlt régen és újra nincs még,
Végre tényleg más már a táj,
Megváltozott örökre már.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt,
Csörömpölve reng a tányér az ablakom előtt.

Ordít a szél, ez inkább orkán,
Valaki most rosszat gondol énrám.
Rettenetes dolog ez, de mégse félek,
Pedig tényleg nem értem ezt az egészet.

Persze, hogy örülök, hogy itt vagyok veled,
Egészében és hatványán érzem az életet.
De végképp, teljesen más már a táj,
Megváltozott örökre már.

Mostmár hiába várom,
Mint egykor ő is hiába várt reám,
Kísértetektől hangos szörnyű éjszakán.
Minden összetört teljesen, egészen,
Semmi sincsen úgy, mint volt régen.
 

Enyhe, szelíd arcát mutatja az ősz nekem.
A napon, egy északra néző padon megtaláltam a helyem.
Hagyom, hasson rám nagyon a hangulat.
Kezem törli le szemem könnyeit.

A mondás, hogy "lyukas húsz fillért sem ér az élet",
Gyorsan semmivé lett.
Most húsz forintra sem becsülöd az egészet.

Miért titkolnám előled, hogy nem vagyok szabad,
Nem titkolom tovább, hogy rab vagyok.
Egyedül vagyok és körbenézek,
Az égen megszámlálhatatlan csillag ragyog.
Éjszaka van, zajlik a tenger,
Kör alakú templom és torony,
És egy piros-fehér rózsa tűnik át az aranyszínű lángokon.

Mindent előröl kezdeni el,
Mielőtt bármit befejeztem volna,
Mert az utat eltévesztette velem a gondos ég.
Újra indulok, most jön a főpróba,
Mikor vagy minden elég,
Vagy én mondom - elég
Az újrakezdésekből,
Jöhet a vég.

Az agy szétrobbant, a gondolat szabad,
Olyan könnyen ne add meg magad,
Nem azért tévesztette el veled a gondos ég,
Hogy benyögd, hogy neked is elég,
Bedobta textilt, mielőtt megtürölközött,
Egy afrikai a négerek között. *
 

JOHNNY GITÁR *

Nagy hirtelen pillantod meg a célt,
Ily forróban edzik az acélt.
Mondjuk ezt nevezem azért.

Volt egy párduc és egy madár,
A párduc jókorát mar bele már,
De visszacsípi a gólya, habár

Nevetnek ezen, akik nézik,
Mert még egészen nem értik,
Hogy ez a két állat vérzik.

Az agy szétrobbant és a gondolat szabad
Sőth! Szabad e sziporkát Vető
Mesebeli szép meseszerelő.

Az, hogy itt jósolok, baráti vonás.
Az, hogy itt éneket énekelek,
Íme - ajánlás is - ajándék Neked

Itt a nagy vajúdás és ez a vége.
Nehéz volt persze, de azért megérte,
Most ezt a verssel elmondhatom végre,

Hogy - ha vajúdás is volt ez a perc,
Azért láthatjátok, mégse szült egeret…
Látjátok, barátim - itt voltam veletek.
 
 
 

1985-ben életem egyetlen rendezésében video-clip készült a "Társulás" mecenatúrájában, 30.000 Ft-ból. (Köszönet Bódy Gábornak, Dárday Hugónak és Kóczányi Juditnak. A gondolát András bátyámmal és Gazsi Zoltán operatőrrel faragtuk kézzel. A ruhás Király Tamás volt.)