Balaton

A 80-as évek Magyarországán a hatalom még mindig azzal volt elfoglalva, hogy egy nagy, metafizikai pemzlivel módszeresen szürkére fesse az emberek lelkét. A korszak művészei közül sokan dalokban, vagy ha úgy tetszik, megzenésített versekben kezdtek kommunikálni arról a groteszk kelet-európai állapotról, amelyről még ma sem állíthatjuk biztosan, hogy végleg a múlté.

Formailag rock n’ roll, tartalmilag költészet: talán így lehetne a legrövidebben megfogalmazni az Európa Kiadóval és az A.E. Bizottsággal egy időben felbukkanó Balaton lényegét. Egyedisége abban nyilvánul meg, hogy mind közül ez a zenekar képes a legintimebb magánszféra intellektuális feltárására. A zenéért és szövegekért felelős Víg Mihály (aki nem mellékesen Tarr Béla világhírű filmjeinek is a zeneszerzője) alkotói attitűdjével szembesülve újra kell értelmeznünk a költészetről alkotott fogalmainkat.
 
Előadóként inkább emlékeztet egy emberre, mint „professzionális” zenészre, nemcsak azért, mert líráján keresztül egy emberi mikrokozmoszba nyerhetünk betekintést, hanem mert ezeket egy esendő lény előadásában ismerjük meg, annak minden törékenységével, pillanatnyi hangulatváltozásával. Sosem tudhatjuk előre, hogy egy Balaton-koncert milyen hangulatban találja ezt a szeretetre méltó énekes-gitárost, és ez már önmagában kellő izgalmat biztosít minden egyes előadásuk előtt.