Hát
végre mi is nyaraltunk ! Ha valaki esetleg kevesellte a kiadó aktivitását
az elmúlt két hétben (például nem frissült
elég gyakran a honlap...), annak egyedüli oka az, hogy augusztus 18-án
délután a kiadó legénysége három népszerű
zenekarral karöltve bepattant egy hófehér buszba, kikapcsolta
telefonjait és Baszkföld felé vette az irányt. A három
zenekar névszerint:
Kanizsa
Csillagai
Balaton
Másfél
A terv az volt, hogy fergeteges koncertekkel népszerűsítsük
kis hazánk zenei jóhírét, emellett bronzbarnára
süljünk az Atlanti-óceán partján, világot
lássunk, s mindeközben remekül érezzük magunkat.
Úgy érzem, valamennyi programpontot sikeresen teljesítettük.
Az
indulás után a hangulat rögtön magasan nyitott, majd lassan,
de biztosan emelkedni kezdett. Hamar előkerült Víg Mihály
fedélzeti gitárja és egy-két borosüveg. Ezek
találkozásából lelkes éneklés bontakozott
ki - ez a későbbi buszon töltött időszakokat is
jellemezte (1). A prímet
Víg Mihály és a Kanizsa Csillagai vitték, de rajtuk
kívül is többen megkaparintották néha a gitárt.
Az osztrák-magyar határnál aztán egy kicsit elakadtunk,
de egy-két órás vesztegelés után szerencsésen
tovább száguldottunk Olaszország felé. A Földközi-tenger
partjánál újult lelkesedés töltötte el a
sok buszozástól fáradni kezdő csapatot, így
Savone-ban vad strandolás vette kezdetét (3). Sós tenger,
édes élet, félédes vörösbor - az ízek
ily kellemes kavalkádja mindannyiunkból komoly elégedettséget
váltott ki (4). Előkerült a frizbi, a labda, sőt még
egy nem mindennapi homokvár is épült (5). A vacsora igazi olasz
étteremben igazi olasz pizza - mi kell még?... Aztán rövid
séta a korzón, lelkes röplabdameccs a sötét strandon,
végül napozóágyban elnyúlva átszellemült
tengerzúgás-hallgatás zárta méltóképpen
a napot. Éjfélkor aztán be a buszba, irány Franciaország!
Másnap
estefelé érkeztünk meg Saint-Jean de Luz-be, illetve egész
pontosan Ascain-be, a kempingbe. Sátorverés, vacsora, majd szolíd
iszogatás, gitározás, éneklés, alvás
(11). Az esti program a későbbiekben is hasonlóan zajlott
a kempingben (10), bár a második nap után kiderült,
hogy nem minden kempinglakó értékeli az ingyenes Balaton-unplugged
koncerteket, így kilátásba helyezték a kemping elhagyatását
is, ám szerencsére konfliktus nélkül megoldódott
a kérdés (a többi kempinglakó szép lassan elhagyta
a kempinget...).
A
következő nap az óceán partján telt (13). Igen
szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen a meglehetősen zsúfolt
strandon találtunk egy teljesen üres partszakaszt. Ezután kisétáltunk
a hullámtörő gátra, megnézni, mekkorák
is a hullámok valójában. Egy légvédelmi sziréna
beindulása és izgatott franciák kiabálása is
jelezte, hogy a hullámok igen nagyok, és nyomatékosan felszólítottak
bennünket a gát elhagyására (15). Mire visszaértünk,
megoldódott az üres partszakasz rejtélye is, amely időközben
eltűnt a dagály nyomán. Szerencsére a cuccainkat gondos
kezek kirakták a sziklákra. Imígyen megismerve a helyi körülményeket
végre gondtalan strandolásba fogtunk.
A
rákövetkező nap az első koncertnap volt. Saint-Jean
de Luz egy nagyon hangulatos kis bárja előtt egy nem kevésbé
hangulatos téren állították fel a színpadot,
ahol kora délutántól izgatott sürgés-forgás
kezdődött; a zenészek és technikusok a színpadon,
a többiek a bár konyhájában ügyködtek, az
esti programnak ugyanis egy magyar büfé is része volt (fasírt
kenyérrel...) (7). Kaptunk
cserébe mi is eredeti baszk kaját (darálthús meg krumpli
meg ilyenek...), ami teljesen rendben volt. Meg sok sört. Aztán beindultak
a koncertek! A Csillagok kezdtek (26), őket követte a Balaton, majd
a Másfél zárta az estét. A fogadtatás lelkes
volt (8).
Másnap
kirándultunk. Felbuszoztunk a francia-spanyol határhoz a hegyekbe,
ahol egy vámmentes falu található, kimondottan bevásárlásra
specializálódva. Sokat nem lehet róla mesélni - sok
bolt, étterem, szép kilátás (6). Hazafelé még
megálltunk egy-két baszk városkában, sétálni,
kávézni (9). Kiderült, hogy ott is van Moszkva tér,
ahol rögtön egy koncertet is megpróbáltunk szervezni pár
nappal későbbre, ám ez rendőrségi engedély
hiányában sajnos meghíúsult.
Ezt két nap strandolás követte Henday-ban, a spanyol
határ mellett, kitűnő stranddal, szörfösökkel,
hullámokkal - ekkor már kezdtünk kimondottan barnák
lenni, és a legkeményebb dohányosok is kezdték
bírni tüdővel a sportprogramokat. Többekben megfogalmazódott
a gondolat, hogy esetleg Budapesten is folytatni lehetne a sportolást.
(Lapzártakor még senki nem váltotta valóra
elhatározását...)
Másnap
dél helyett északra indultunk strandolni, lévén este
a Kanizsa Csillagai és Víg Mihály egy ottani bárban
léptek fel. A bár a parttól kb. 10 méterre volt, kis
terasszal, ami egyben utcaként is funkcionált, így a zenészek
és a közönség között néha elhúzott
egy-egy autó... Ettől eltekintve a hely valóban festői
volt, mólóval, óceán-zúgással, kivilágított
panorámával. A koncertek itt is nagyon jól sikerültek
(24). Elsőként Magyar Péter, a Balaton dobosa perdült
táncra a Csillagok műsora hallatán, fantasztikus szólót
lejtve, nem kis tetszésnyilvánítást kiváltva
magyarokból és helyiekből egyaránt. Őt sorban
maguk a Csillagok követték, hasonló sikerrel. Víg Mihály
egy szál akusztikus gitárral (a fedélzetivel) ült ki
a színpadra, és a lelkes fogadtatásra való tekintettel
előadta az addig csak a kempingben játszott "három drog bagatell"
fedőnévre hallgató csokrot, melyet leginkább azok
értékeltek, akik értették a szöveget. A koncert
közepén Magyar Péter csatlakozott egy kölcsön kannával,
tovább fokozva a hangulatot. Kicsit későn értünk
vissza a kempingbe, és reggel nagyon korán keltünk (6:30),
hogy megnézhessük a Saint-Jean de Luz-i halpiacot. Mint kiderült,
mégsem elég korán, mivel mire odaértünk, annak
már vége volt, mi pedig egy darab halat nem láttunk. Így
kissé álmosan indultunk Bilbao-ba.
Bilbao-ban
az első utunk a Guggenheim-múzeumba vezetett, ami szép volt,
jó volt, érdekes volt - a legtöbben azért azt hiszem,
többet vártunk (17). Kétségtelen azonban, hogy ott láttam
először eredeti Andy Warhol képeket. Innen rögtön
az esti koncertek helyszínére siettünk. A zenekarok két
külön helyen játszottak; a Kanizsa Csillagai egy bárban,
a Balaton és a Másfél pedig az "Ifjúság Házá"-ban.
Mindkét helyszínnek megvolt a maga varázsa; az előbbi
egy klasszikus "pub"-ra emlékeztetett, az utóbbi pedig egy alternatív
szórakozóhelyre (18). A koncerteket mulatozás követte,
ami a hazaúton is folytatódott, és csak reggel 5-kor ért
véget. Utána viszont alhattunk délutánig. Ébredés
után még elcsíptük a naplementét a helyi strandon,
majd elsétáltunk egy helyi bárba, ahol mit tesz Isten; a
Kanizsa Csillagai adott koncertet éppen, méghozzá teltházasat.
Innen kétfelé távozott a csapat: a többség vissza
a kempingbe, míg egy páran egy népszerű helyi együttes
koncertjére siettek, melynek neve "SKUNK". Többen egybehangzóan
állították, hogy a koncert jó volt. Ennél sokkal
többet nem sikerült megtudni...
Reggel
aztán sátorbontás, pakolás, buszozás, délutánra
Bordeaux. A koncert helyszínére érkezve eleinte a csodálkozás
uralkodott el mindenkin, a környék láttán Bognár
Attila (Bahia) a "Fekete Lyuk ehhez képest túró" kinyilatkoztatást
tette, nem alaptalanul. A hely egy gyártelep és egy rendezőpályaudvar
furcsa ötvözetére hasonlított. Maga a bár azonban
kellemes csalódás volt; hatalmas kerthelység folyóparttal
(20), naplementével (30), színpaddal (32), fedett bárral
(19) és baráti árakkal, valamint háromfogásos
kedvezményes melegvacsorával (31). Ezek után nem csoda, hogy
jó hangulatban telt az egész este, remek koncertekkel (33),
táncolással, sok fizetővendéggel. Egy helyi egyetemi
professzor, aki leginkább egy őszhajú Pierre Richard-ra emlékeztetett,
minden bizonnyal túl a hatvanon, fáradhatatlanul végigtáncolta
a Másfél koncertet. A három koncert után Kanizsáék
még ráadás-koncertet is adtak az asztaloknál, így
mindenki (magyarok és helyiek egyaránt) remek hangulatban indult
aludni. A szállásokat Bordeaux-i ismerősök biztosították
saját lakásukban, így három-négy fős
csoportokra oszlottunk, és örültünk, hogy végre ágyban
is alszunk egyszer. Házigazdáink kivétel nélkül
valamennyien nagyon szívélyesek voltak, mindenki nagyon jól
érezte magát, Víg Mihályról még polaroid-fényképek
is készültek, amint egy bordásfalról lóg fejjel
lefelé.
Másnap a Bordeaux-i bolhapiacon futott össze a társaság,
ahonnan rövid nézelődés és vásárolgatás
után az előző napi koncert helyszínére
siettünk ebédelni. Ebéd után csavargás
Bordeaux belvárosában (gyönyörű), majd este
indulás tovább.
Reggelre
érkeztünk meg Nizzá-ba, ahol miután alaposan körbesétáltuk
a várost, a strandon futottunk újra össze (21). Fürödtünk
még egy utolsót a tengerben, majd fájó szívvel
elindultunk hazafelé. Az út hosszú volt, de a mostoha körülményeket
feledtette Víg Mihály (34),
aki miután baráti vitába keveredett a Másfél
tagjaival, miszerint hajlamos félbehagyni a számait, fogadást
kötött, mely szerint tíz választott számot eljátszik
az elejétől a végéig. Ezt olyannyira megnyerte, hogy
a tíz számból kb. 49 lett, melyek kitartottak egészen
a hazaérkezésig, így kitűnő hangulatban érkeztünk
meg Budapestre. Egybehangzó vélemények szerint mindenki kiválóan
érezte magát.
Böhm
Gábor