Hát végre mi is nyaraltunk ! Ha valaki esetleg kevesellte a kiadó aktivitását az elmúlt két hétben (például nem frissült elég gyakran a honlap...), annak egyedüli oka az, hogy augusztus 18-án délután a kiadó legénysége három népszerű zenekarral karöltve bepattant egy hófehér buszba, kikapcsolta telefonjait és Baszkföld felé vette az irányt. A három zenekar névszerint:
Kanizsa Csillagai
Balaton
Másfél
   A terv az volt, hogy fergeteges koncertekkel népszerűsítsük kis hazánk zenei jóhírét, emellett bronzbarnára süljünk az Atlanti-óceán partján, világot lássunk, s mindeközben remekül érezzük magunkat. Úgy érzem, valamennyi programpontot sikeresen teljesítettük.
    Az indulás után a hangulat rögtön magasan nyitott, majd lassan, de biztosan emelkedni kezdett. Hamar előkerült Víg Mihály fedélzeti gitárja és egy-két borosüveg. Ezek találkozásából lelkes éneklés bontakozott ki - ez a későbbi buszon töltött időszakokat is jellemezte (1). A prímet Víg Mihály és a Kanizsa Csillagai vitték, de rajtuk kívül is többen megkaparintották néha a gitárt. Az osztrák-magyar határnál aztán egy kicsit elakadtunk, de egy-két órás vesztegelés után szerencsésen tovább száguldottunk Olaszország felé. A Földközi-tenger partjánál újult lelkesedés töltötte el a sok buszozástól fáradni kezdő csapatot, így Savone-ban vad strandolás vette kezdetét (3). Sós tenger, édes élet, félédes vörösbor - az ízek ily kellemes kavalkádja mindannyiunkból komoly elégedettséget váltott ki (4). Előkerült a frizbi, a labda, sőt még egy nem mindennapi homokvár is épült (5). A vacsora igazi olasz étteremben igazi olasz pizza - mi kell még?... Aztán rövid séta a korzón, lelkes röplabdameccs a sötét strandon, végül napozóágyban elnyúlva átszellemült tengerzúgás-hallgatás zárta méltóképpen a napot. Éjfélkor aztán be a buszba, irány Franciaország!
    Másnap estefelé érkeztünk meg Saint-Jean de Luz-be, illetve egész pontosan Ascain-be, a kempingbe. Sátorverés, vacsora, majd szolíd iszogatás, gitározás, éneklés, alvás (11). Az esti program a későbbiekben is hasonlóan zajlott a kempingben (10), bár a második nap után kiderült, hogy nem minden kempinglakó értékeli az ingyenes Balaton-unplugged koncerteket, így kilátásba helyezték a kemping elhagyatását is, ám szerencsére konfliktus nélkül megoldódott a kérdés (a többi kempinglakó szép lassan elhagyta a kempinget...).
    A következő nap az óceán partján telt (13). Igen szerencsésnek mondhattuk magunkat, hiszen a meglehetősen zsúfolt strandon találtunk egy teljesen üres partszakaszt. Ezután kisétáltunk a hullámtörő gátra, megnézni, mekkorák is a hullámok valójában. Egy légvédelmi sziréna beindulása és izgatott franciák kiabálása is jelezte, hogy a hullámok igen nagyok, és nyomatékosan felszólítottak bennünket a gát elhagyására (15). Mire visszaértünk, megoldódott az üres partszakasz rejtélye is, amely időközben eltűnt a dagály nyomán. Szerencsére a cuccainkat gondos kezek kirakták a sziklákra. Imígyen megismerve a helyi körülményeket végre gondtalan strandolásba fogtunk.
    A rákövetkező nap az első koncertnap volt. Saint-Jean de Luz egy nagyon hangulatos kis bárja előtt egy nem kevésbé hangulatos téren állították fel a színpadot, ahol kora délutántól izgatott sürgés-forgás kezdődött; a zenészek és technikusok a színpadon, a többiek a bár konyhájában ügyködtek, az esti programnak ugyanis egy magyar büfé is része volt (fasírt kenyérrel...) (7). Kaptunk cserébe mi is eredeti baszk kaját (darálthús meg krumpli meg ilyenek...), ami teljesen rendben volt. Meg sok sört. Aztán beindultak a koncertek! A Csillagok kezdtek (26), őket követte a Balaton, majd a Másfél zárta az estét. A fogadtatás lelkes volt (8).
    Másnap kirándultunk. Felbuszoztunk a francia-spanyol határhoz a hegyekbe, ahol egy vámmentes falu található, kimondottan bevásárlásra specializálódva. Sokat nem lehet róla mesélni - sok bolt, étterem, szép kilátás (6). Hazafelé még megálltunk egy-két baszk városkában, sétálni, kávézni (9). Kiderült, hogy ott is van Moszkva tér, ahol rögtön egy koncertet is megpróbáltunk szervezni pár nappal későbbre, ám ez rendőrségi engedély hiányában sajnos meghíúsult.
    Ezt két nap strandolás követte Henday-ban, a spanyol határ mellett, kitűnő stranddal, szörfösökkel, hullámokkal - ekkor már kezdtünk kimondottan barnák lenni, és a legkeményebb dohányosok is kezdték bírni tüdővel a sportprogramokat. Többekben megfogalmazódott a gondolat, hogy esetleg Budapesten is folytatni lehetne a sportolást. (Lapzártakor még senki nem váltotta valóra elhatározását...)
    Másnap dél helyett északra indultunk strandolni, lévén este a Kanizsa Csillagai és Víg Mihály egy ottani bárban léptek fel. A bár a parttól kb. 10 méterre volt, kis terasszal, ami egyben utcaként is funkcionált, így a zenészek és a közönség között néha elhúzott egy-egy autó... Ettől eltekintve a hely valóban festői volt, mólóval, óceán-zúgással, kivilágított panorámával. A koncertek itt is nagyon jól sikerültek (24). Elsőként Magyar Péter, a Balaton dobosa perdült táncra a Csillagok műsora hallatán, fantasztikus szólót lejtve, nem kis tetszésnyilvánítást kiváltva magyarokból és helyiekből egyaránt. Őt sorban maguk a Csillagok követték, hasonló sikerrel. Víg Mihály egy szál akusztikus gitárral (a fedélzetivel) ült ki a színpadra, és a lelkes fogadtatásra való tekintettel előadta az addig csak a kempingben játszott "három drog bagatell" fedőnévre hallgató csokrot, melyet leginkább azok értékeltek, akik értették a szöveget. A koncert közepén Magyar Péter csatlakozott egy kölcsön kannával, tovább fokozva a hangulatot. Kicsit későn értünk vissza a kempingbe, és reggel nagyon korán keltünk (6:30), hogy megnézhessük a Saint-Jean de Luz-i halpiacot. Mint kiderült, mégsem elég korán, mivel mire odaértünk, annak már vége volt, mi pedig egy darab halat nem láttunk. Így kissé álmosan indultunk Bilbao-ba.
    Bilbao-ban az első utunk a Guggenheim-múzeumba vezetett, ami szép volt, jó volt, érdekes volt - a legtöbben azért azt hiszem, többet vártunk (17). Kétségtelen azonban, hogy ott láttam először eredeti Andy Warhol képeket. Innen rögtön az esti koncertek helyszínére siettünk. A zenekarok két külön helyen játszottak; a Kanizsa Csillagai egy bárban, a Balaton és a Másfél pedig az "Ifjúság Házá"-ban. Mindkét helyszínnek megvolt a maga varázsa; az előbbi egy klasszikus "pub"-ra emlékeztetett, az utóbbi pedig egy alternatív szórakozóhelyre (18). A koncerteket mulatozás követte, ami a hazaúton is folytatódott, és csak reggel 5-kor ért véget. Utána viszont alhattunk délutánig. Ébredés után még elcsíptük a naplementét a helyi strandon, majd elsétáltunk egy helyi bárba, ahol mit tesz Isten; a Kanizsa Csillagai adott koncertet éppen, méghozzá teltházasat. Innen kétfelé távozott a csapat: a többség vissza a kempingbe, míg egy páran egy népszerű helyi együttes koncertjére siettek, melynek neve "SKUNK". Többen egybehangzóan állították, hogy a koncert jó volt. Ennél sokkal többet nem sikerült megtudni...
    Reggel aztán sátorbontás, pakolás, buszozás, délutánra Bordeaux. A koncert helyszínére érkezve eleinte a csodálkozás uralkodott el mindenkin, a környék láttán Bognár Attila (Bahia) a "Fekete Lyuk ehhez képest túró" kinyilatkoztatást tette, nem alaptalanul. A hely egy gyártelep és egy rendezőpályaudvar furcsa ötvözetére hasonlított. Maga a bár azonban kellemes csalódás volt; hatalmas kerthelység folyóparttal (20), naplementével (30), színpaddal (32), fedett bárral (19) és baráti árakkal, valamint háromfogásos kedvezményes melegvacsorával (31). Ezek után nem csoda, hogy jó hangulatban telt az egész este, remek koncertekkel (33), táncolással, sok fizetővendéggel. Egy helyi egyetemi professzor, aki leginkább egy őszhajú Pierre Richard-ra emlékeztetett, minden bizonnyal túl a hatvanon, fáradhatatlanul végigtáncolta a Másfél koncertet. A három koncert után Kanizsáék még ráadás-koncertet is adtak az asztaloknál, így mindenki (magyarok és helyiek egyaránt) remek hangulatban indult aludni. A szállásokat Bordeaux-i ismerősök biztosították saját lakásukban, így három-négy fős csoportokra oszlottunk, és örültünk, hogy végre ágyban is alszunk egyszer. Házigazdáink kivétel nélkül valamennyien nagyon szívélyesek voltak, mindenki nagyon jól érezte magát, Víg Mihályról még polaroid-fényképek is készültek, amint egy bordásfalról lóg fejjel lefelé.
    Másnap a Bordeaux-i bolhapiacon futott össze a társaság, ahonnan rövid nézelődés és vásárolgatás után az előző napi koncert helyszínére siettünk ebédelni. Ebéd után csavargás Bordeaux belvárosában (gyönyörű), majd este indulás tovább.
    Reggelre érkeztünk meg Nizzá-ba, ahol miután alaposan körbesétáltuk a várost, a strandon futottunk újra össze (21). Fürödtünk még egy utolsót a tengerben, majd fájó szívvel elindultunk hazafelé. Az út hosszú volt, de a mostoha körülményeket feledtette Víg Mihály (34), aki miután baráti vitába keveredett a Másfél tagjaival, miszerint hajlamos félbehagyni a számait, fogadást kötött, mely szerint tíz választott számot eljátszik az elejétől a végéig. Ezt olyannyira megnyerte, hogy a tíz számból kb. 49 lett, melyek kitartottak egészen a hazaérkezésig, így kitűnő hangulatban érkeztünk meg Budapestre. Egybehangzó vélemények szerint mindenki kiválóan érezte magát.
   Böhm Gábor