Máriás véleménye a tiltás ügyében

Jómagam azt a műveszeti nyelvet használom, gyakorlom, abban élek, amely érthető, érezhető, közvetlen, öntörvényű és mivel megélt hiteles. Ugyanazt a nyelvet használta a Trabant, a Kontroll csoport, a Bizottság és még oly sok más együttes. Nevezzük undergroundnak, alternatívnak, progresszív rock-nak, az ellenállás rockzenéjének (Rock in opposition), kísérleti, avangárd vagy akár egyszerűen urbánus zenének vagy ellentomdásos terminussal élve az értelmiség népzenéjének mindegy, tudjuk, hogy miről beszélünk, s hogy ennek a közegnek milyen etikai és formális töltete és szabályai vannak.
Művészeti tevékenységemet, különösen a zeneit sohasem fogtam fel úgy, hogy annak értékesítési célja lenne. Sőt, a mai napig harcolok azért, hogy a pénz ne szólhasson bele művészetembe, az alkotói folyamat bármely vonatkozásában. Tevékenységem lázadásból született, a halál, a hülyeség, az unalom, az elmúlás, a magány és a béklyókat állító hatalom elleni lázadásként, s elsődleges célja mindig is a kommunikáció volt, s a rituális élmény, hogy megtörténjen az, ami az életben a legjobb dolog, a közös élmény, a közös ünnep. Ez a varázs az, amely életben tartott, s nem az eladott, vagy nem adott kazetták száma, a kiadók kisstílűsége, az alapítványok korrumpáltsága, az intézmények hűvös nihilizmusa. Najmányival abban teljesen egyetértek, hogy meg kellett volna kérdezni a szerzőket, így igaz. Másrészt a jelen hazai körülmények között sajnálatosnak tartom, hogy a feltett számok miatt valaki tiltakozzon, de elismerem, hogy a szerzőknek ehhez minden joguk megvan.
A Bahia kiadó olyan, amilyen, mégis a legnagyobb hazai mp3-site megvalósdítójas. Egyetlen kiadóként vállalja az ezzel a közeggel való bánást, törődést, kiadást immár tíz éve az alkalmi vitáktól függetlenül sok erőt és pénzt áldozva az egyre keményebb harcban fennmaradásáért. Az, ami néhány éve még álom lehetett csak számunkra, hogy kedvenc zenekarainak hangfelvételei, diszkográfiái, cikkei, szövegei rendszerezetté váljanak, könnyen elérhetővé és áttekinthetővé, most megvalósulhat. Sőt, jószt már megvalósult, s ezáltal most ennél nagyobb a tét, az új, külföldi és hazai más hasonlóan értékes zenék megismertetése és terjesztése, a Sziget-, Ráday-klub, Vajda Lajos pince, Zene ünnepe és máshol megtartott legendás koncertek felvételeinek elérhetővé tétele. A napokban került elő egy fantasztikus Bizottság koncertfelvétel, melynek szintén a neten a helye. Hiszem, hogy sokak számára pótolná azt a közvetrlen élményt, amelyből kimaradtak, s amelyre szükségük van, saját zenéjüknek érzik. Ez a felvétel, sok más hasonlóval együtt, a mai piaci kontextusban nem tudna talpon maradni a felvétel mérsékelt minősége miatt.
Igen-igen, a művészeknek is meg kell élniük valamiből, s anyagi helyzetünk és erkölcsi megbecsülésünk mélyponton gubbasztását nem kell különösebben részletezni, hisz ha a nulla körül forog, akkor az már jó. Tobbéves tanulmányaim, utazásaim, 15 éves koncertezésem, kiállításaim és költői tevékenységem jóllehet több pénzt vitt el, mint amennyit hozott, de én ezen túlmenően is úgy érzem helyesnek, hogy zeném, írásom és képzőművészeti alkotásaim elérhetők legyenek a neten, hisz azok ingyenes elérhetőségük mellett reklámcélt is szolgálnak, ami nem mellékes akkor, amikor a gondolati művészet iránt megrázóan csekély az érdeklődés, s a szorakoztatás tamponozza halálra a kiürült és tanácstalan köztudatot.
Abban a helyzetben, amelyben vagyunk, amikor az állam nem vesz tudomást a szóbanforgó kulturális csoport nagyjairól, hanem felváltva kizárólag fafaragókat vagy kockaszobrászogat támogat választási ciklusoktól függően saját agyonrabürokratizált rendszerében nem lehetünk túlzott optimisták. Mégis, elgondolkodhatunk azon, hogy hogyan is csinálják cseh kollégáink, s láthatjuk, ahogyan a nagyjából azonos értékű művészetükkel összetartással európai hírnevet, egzisztenciát, társadalmi megbecsülést és jóval jobb működési feltételeket rációval és önbizalommal szereznek maguknak. Tanulhatunk tőlük ezen a téren, s nyilván ugyanakkor van, amiben nem kell az ő példájukat követni.
Mindenesetre, a bahia.hu kísérletet tesz arra, hogy ezt a felgyülemlett, jelentős szellemi tőkét rendszerezze és ápolja. Ha ezen az úton továbbhaladunk, jobban megmutathatjuk, hogy mi is az amink van, zenében, archív felvételben, diszkográfiában s fokozatosan közelebb kerülhetünk egy olyan kedvezőbb állapothoz, amelyben jobban megmutathatjuk a meglevő nemcsekély kulturális értékeket, s akkor majd talán könnyebben megszerezhütjük számukra a kiérdemelt megbecsülést itthon és külföldön.
De ehhez nagyon nagy szükség van arra, ami nálunk sokszor ritkaság, az összetartásra, a türelemre, a gyanakvás csökkentésére és az akaratra.

Máriás