Tóth Gábor (ön)kritikus hozzászólása
sajnos nem leszek ott !
pedig
lennék, de nem lehet. nem tudtok megfizetni. én ugyanis baromi
híres tudok lenni, fontos is meg andergrand meg még, vagy mi. és
én ezért, ha most itt lennék, akkor kapnom kellene hatot, de
legalább öt és felet, meg egy sört. meg egy használt képkeretet.
ha ugyanis nem kapok hatot és ez kitudódik, akkor legközelebb,
amikor megyek a népnemzetihez ciframellényt és somfordálást
próbálni, akkor nem kérhetek négyet meg egy szaros zoknit, hanem
csak kettőt. persze birok úgy is híres lenni, hogy közben a
mekdolnáldon aszalódott pofát mutatom mint egy éhenkórász, aki
kukázva romantikázza össze összes művét, de ezt csak akkor, ha a
kiadóval, vagy galeristával kell tárgyalni.
hát, a forradalom
addig tart etásak, amíg előszőr a kasszához nem lehet menni. utána
jön a piac. ott meg elesettek vagyunk, nosztalgikusan fátyolos
tekintetűek, akik értetlenül nézik, hogyan adják-veszik azt, ami a
lelkünknek oly kedves. mi is az bazdki ? talán csak nem egy
megélhetési progresszív státusz ? ha már nem birok annyira érdekes
lenni, ha már nem múködik az elnyomattatás rózsaillatú kacérsága,
legalább fizessenek meg ?
világos: bele lehet menni a
wesztendsziti-létbe, keményen kasszába markolni, ha bírsz, kihúzni
magad és odamondani: fizess meg, ha akarsz tőlem valamit. ez
világos, tiszta és egyértelmű. de közben nem túl ildomos a
nadrágzsebben morzsolgatni a fáradt kis faszokat, és mélázni a
heroikus múlton.
az nem nagy gond, ha valaki egykori
alternatív hevületét akarja apróra váltani. azért kettő negyvenet
is lehet kapni az aktuális kasszában. ha viszont három tíz
kellene, akkor ne riadj meg a mutatványtól, amit az önmagad
szájbavizelése jelent. még boldog is lehetsz ! a többi csak adózás
kérdése.
szóval nem leszek ott, de mivel elmondtam a valamit,
jössz nekem néggyel. meg egy fáradt portörlővel. hátha még nekem
is le kell porolnom magamat.