Tóth Gábor (ön)kritikus hozzászólása

sajnos nem leszek ott !
pedig lennék, de nem lehet. nem tudtok megfizetni. én ugyanis baromi híres tudok lenni, fontos is meg andergrand meg még, vagy mi. és én ezért, ha most itt lennék, akkor kapnom kellene hatot, de legalább öt és felet, meg egy sört. meg egy használt képkeretet. ha ugyanis nem kapok hatot és ez kitudódik, akkor legközelebb, amikor megyek a népnemzetihez ciframellényt és somfordálást próbálni, akkor nem kérhetek négyet meg egy szaros zoknit, hanem csak kettőt. persze birok úgy is híres lenni, hogy közben a mekdolnáldon aszalódott pofát mutatom mint egy éhenkórász, aki kukázva romantikázza össze összes művét, de ezt csak akkor, ha a kiadóval, vagy galeristával kell tárgyalni.
hát, a forradalom addig tart etásak, amíg előszőr a kasszához nem lehet menni. utána jön a piac. ott meg elesettek vagyunk, nosztalgikusan fátyolos tekintetűek, akik értetlenül nézik, hogyan adják-veszik azt, ami a lelkünknek oly kedves. mi is az bazdki ? talán csak nem egy megélhetési progresszív státusz ? ha már nem birok annyira érdekes lenni, ha már nem múködik az elnyomattatás rózsaillatú kacérsága, legalább fizessenek meg ?
világos: bele lehet menni a wesztendsziti-létbe, keményen kasszába markolni, ha bírsz, kihúzni magad és odamondani: fizess meg, ha akarsz tőlem valamit. ez világos, tiszta és egyértelmű. de közben nem túl ildomos a nadrágzsebben morzsolgatni a fáradt kis faszokat, és mélázni a heroikus múlton.
az nem nagy gond, ha valaki egykori alternatív hevületét akarja apróra váltani. azért kettő negyvenet is lehet kapni az aktuális kasszában. ha viszont három tíz kellene, akkor ne riadj meg a mutatványtól, amit az önmagad szájbavizelése jelent. még boldog is lehetsz ! a többi csak adózás kérdése.
szóval nem leszek ott, de mivel elmondtam a valamit, jössz nekem néggyel. meg egy fáradt portörlővel. hátha még nekem is le kell porolnom magamat.