(amikor még viszonylag rendben mentek a dolgok)

 
    Borongós hangulatban, gondoktól felhőzött homlokkal állott rosszul fűtött boltjában a volt tengerész, aki átkozta azt a balszerencsés pillanatot, amikor elhatározta, hogy belevág az üzletbe, boltot nyit ezen a sivár lakótelepen. Azon keseredett el a legjobban, hogy olyan átkozottul jó volt a szíve. Csupa sóher volt ezen a környéken, éppen csak azért nem voltak hajléktalanok, mert egy ledurrant lakásban laktak, aminek a bérét nem fizették már hónapok óta, és látszólag a legkevésbé sem zavarta őket, hogy nevük mindig olvasható volt a lépcsőházi szégyentáblán. Voltaképpen a felésége eszelte ki az egészet, amikor ő még gondtalanul a hajózott a messzi tengereken. Első látásra nem tűnt rossz ötletnek egy amolyan szatócsboltot nyitni, és kezdetben álmodni sem lehetett arról, hogy később mennyi keserűséget, aggódást, szívre szorított vizes zsebkendőket eredményez a megváltozott helyzet. Először is hiba volt annyira bízni a hitel forgalomélénkítő hatásában. Messze többet hitelezett, mint amennyit adósainak pénztárcája elbírt a mai emelkedő árak mellett. Nem is csodálkozott rajta, csak nagyon bosszantotta, hogy akik nemrég mint jó komái itták a sört a bolt előtt, rövidnadrágban (akkor még nyár volt), ma a házat megkerülve igyekeztek láthatatlanná válni, miközben talán (sőt egész biztosan) másik kisközértbe mennek, ahol (bár nincs hitelük) elsütik azt a kevés pénzt. ami egyáltalán van nekik. Dehogy gondoltak a nála lévő tetemes számla kiegyenlítésére. Mert (jutott észébe megint) túl jó szíve volt. Százszor könnyebb volt a háborgó habokon markolni a kormány kereket. mint most az elsüllyedt bodegában kapitánynak lenni, magányosan állongva a pult mögött eltöprengve, önmarcangoló kétségek között vergődve.

    Annyi szívbemarkolóan keserű magányos szemlélődés után, mikor oly borzadva tekintett végig fogyaszthatatlan borral telt marmonkanna készletén (amit éppen a félig-meddig hajléktalan hitelkérők miatt szerzett be, a vevőkör bővítése, a forgalom élénkítése miatt) elhatározta, hogy a tettek mezejére lép.

    Most, hogy sikerült egyik legnagyobb adósát szinte éhbérért hajnali szállításaihoz, mint teherautósofőrt alkalmazni, sikerszériáját Árpi, a szinte legreménytelenebb félhajléktalan mezlátogatásával szerette volna folytatni. Napok óta szokása volt háromszor is dörömbölni Árpiék ajtaján, de egyszer csak rettenetes dolog történt. Árpi felésége nyitott ajtót.
- Mit akar maga tőlünk? Örüljön, hogy idáig egyáltalán önnél vásároltunk. Menjen innen, amíg szépen van' - kiáltotta a feléség, mindezt a szomszédok kíváncsi tekintetétől környezve, és bevágta az ajtót. A tengerész megrendült, elhatározta magát és szívpanaszai soha nem látott módon jelentkeztek újra. Ezzel új fejezet kezdődött, a kíméletlen, könyörtelen küzdelem ideje.

    Otthon, a boltban, az utcán, mindenhol üldözte gondolat, hogy most már szilárdan el fogja határozni magát. Gondolni lehetett, hogy nehéz idők jönnek, de ekkora romlásra nem számított senki. Tenni kell valamit, bármi áron, mert az biztos, hogy ez így nem megy tovább. Nem megy tovább, az bizonyos, szüntelenül érzi, de nem jut egy' épkézláb gondolat sem az észébe.
    Vegyük a látszólag legkézenfekvőbbet, a fizikai erőszakot. Ezt az ötletet nyugodtan el lehetett hanyagolni, hisz Árpi a nélkülözések és alkoholizmusa dacára könnyedén elbánt volna az egyébként nem kifejezetten gyönge volt tengerésszel.
Foglaljon le valamit? Ez már csak azért sem lehetséges, mert be sem engedik a lakásba, arról nem beszélve, hogy abban nincs is semmi lefoglalnivaló. Sértegetés, megalázás? Azok jártasabbak benne, mint ő. "Anyád picsája!'' Ez fájt a legjobban. Hogy jön ahhoz az Árpiné, hogy ezt üvöltse a pofájába, mikor végül is pont ő tartozik egy csomó pénzzel, és nem annyira kenyér, mint sokkal inkább sör és cigaretták árával. Indulat és keserűség, végtelen tehetetlenség öntötte el. Semmilyen más eshetőség nincs, szép szóval kell beszélni velük, de nem az asszonnyal, mert azzal nem lehet, hanem az Árpival, aki végül is lehet, hogy régen derék ember volt. Fele annyi gonoszság nincs benne, mint a feleségében. Hogy szerettek ezek egymásba? Na mindegy, nem ez a lényeg. Szóval szép szóval kell beszélni az Árpival.
    Az a baj, hogy amióta végül is megmondta neki, hogy vége, tovább nincs, hitel alma, azóta direkt úgy megy el otthonról, hogy megkerüli a háztömböt, azt hiszi, hogy nem lehet látni a kaput a boltból, hogy nem látja behúzott nyakkal osonni a sarokig. Az legalább hat méter. Felháborítóan sunyi alak. Azért van olyan messze a kapu, hogy reménytelen lenne utána rohanni, nem is szólva arról, hogy pont akkor megy, mikor mindig vannak vásárlók a boltban. Ez érdekes, máskor sosincsenek vásárlók a boltban. Milyen furcsán élénkíti a forgalmat ez az Árpi. Ha fölmegy hozzá, akkor se nyit ajtót, ha ott van. Vagyis pont akkor nem nyit ajtót. Ha nincs otthon, akkor nem is nyithat. Akkor kéne találkozni vele, amikor az asszony - a volt tengerész felesége - van a boltban.
    Itt van ez az új gyerek (most múlt negyvenhárom, fején Petőfi meghatározása szerint Elízeus próféta parókája, t. i. kopasz) akivel azért lehet valamit kezdeni. Háromnegyed ötkor van indulás, ha esik, ha fuj, nem számít az sem, ha éppen, mint most is, leszakad a hó. Ez jön, szállít, és fizetni úgyse fog soha, szóval nem fog ugatni, az biztos. Az öt kiló, amit fizetni kell neki, körülbelül a kétharmadát teszi ki annak a minimumnak, amire szüksége lenne a palinak egy nap. Pláne, ha tekintetbe mennyi, mennyi sört megiszik, meg cigarettát elszív a felesége, aki tuti, hogy a büdös életben nem fogja kitenni a lábát az utcára, most két éves a kisebbik gyerekük, szóval a pali nem látja az alagút végét, de benne van a csőben. Ez nem fog tudni kiszállni, és hiába dolgozza le tulajdonképpen rövid idő alatt a számláján mutatkozó tartozást, itt fog tb., meg minden nélkül meggebedni, erre a nyakamat teszem. - gondolta idegességből feszültségéből kissé felengedve a volt tengerész.
Nem ez a baj, hanem a többi szemétláda, akik se fizetni nem akarnak, se ledolgozni valahogy a tartozást, ami egyébként sem lett volna lehetséges, hiszen ez az egy szállító - "feketemunkás", mint egyre gyakrabban emlegették az ilyet a TV-híradóban bőven elég volt egy kicsi és ilyen rosszul menő boltnak. "A többi szemétláda." Miért nem csak a hajnali szállító és nem csak Árpi volt adósa a közértesnek, hanem még rengetegen. Teljesen kilátástalannak tűnt a helyzet. Valahogy olyan látszatot kellett volna kölcsönözni a dolognak, mintha még volnának aduk a kezében, de hát ezeket a szemeteket sem ejtették a fejükre, nem voltak ezek alulinformálva annyira, mindegyiknek volt TV-je, amit azért nem jelentettek be. Mindegy, most már úgyis minden lakásban felszámítják a megemelt antennadíjat. Ezekkel kéne valamit csinálni, amitől megijednek. Észbe kapnak. Sakk-matt. Semmi nem jutott eszébe.

    Itt áll eladhatatlan, silány- árukészletével, rengeteg adóssal, akik előre láthatóan soha nem fognak tudni fizetni neki, minden bevethető eszköz nélkül, egy előreláthatóan csak tovább romló helyzetben. És itt kell állnia, ebben a rosszul fűtött boltban (naná, a mai árak mellet még fűteni is), mert nincs hova mennie. Általános a recesszió.
 

(mikor már komolyabb problémák jelentkeztek)
 

    De a baj nem jár egyedül. A fia titokban rászokott a kábítószerre, és csak nemrég derült ki, hogy ez mintegy félmilliónyi veszteséget okozott a családi kincstárnak. Hogy mi volt a szer, amire rászokott, nem tudni pontosan. de valószínűsíthető volt, hogy heroinról Lehet szó, és még azt sem csak egyedül fogyaszthatta, mert ilyen tetemes számlát nem lehet csak úgy, ilyen rövid idő alatt csinálni. Kikkel barátkozhatott, erről fogalma sem volt, hiszen ő régen, mikor még a fia kicsi volt, nem tudott otthon lenni, mert a messzi tengereken hajózott. Az igazat megvallva nem a parancsnoki hídon markolta a kormánykereket, mert se parancsnok, se kormányos nem volt ő soha, hanem lenn volt a gépházban, ahol azt kellett néznie, hogy az olajszint rendben van e? A maga részéről nemigen szeretett a legénységi tálalóban étkezni, itthon elcsodálkozott azon, micsoda viharos változások vannak, már nem is tűnt annyival nagyobbnak a fizetése, mint a haverjainak, volt megtakarított pénze, így először egy a tengerészmunkában bekövetkezett kényszerszünetet csaposként töltött el, majd a hajóról írt a feleségének.
 

Kedves Ida

Szeretném megírni neked, hogy nagyon szeretlek.
Sokat gondolok rátok itt a hajón. Arra gondolok, hogy talán mégsem volt akkora hülyeség az, amit mondtál, hogy érdemes éjjel-nappalt nyitni.* Először is minden bezár hétkor-, csak a kocsmák vannak nyitva nyolcig meg az éttermek tizenegyig. Oda meg a lakótelepről úgyse járnak nagyon, mer messze van. Érdeklődjél, hogy mit lehetne intézni, mire hazamegyek.
Feri * hogy van?

                                          Mindenkit csókol: Apa
                                          téged külön: : Feri

 
    Végül kiderült, hogy ez a levél életük fordulópontja lett, álmatlan éjszakák, szívre szorított vizes zsebkendők, keserű, szívbe markoló önvád, tehetetlen düh, elementáris indulat okozója, ami elkapja a pult mögött, mikor egyedül áll a boltban. Ki láthat a jövőbe? Amikor ezt a levelet írta, még nem lehetett sejteni, hogy a hőn áhított szabadság nem fog együtt járni mindazzal, amit a      "nyugatról" gondoltak itthon.
    Hosszú keserves esztendők fognak eltelni, mire kicsit is emlékeztetni kezd a helyzet az ottanira, ha fog egyáltalán. Vagy nem is olyan ott sem, mint ahogy akkor innen kinézett. Eleinte egyébként nem is volt semmi probléma. Volt ugyan egy másik
"éjjel-nappal" is a lakótelepen, de a másik végén, olyan messze. hogy egyáltalán nem zavarták egymás köreit. Most bezzeg van vagy öt, egy meg itt, a szomszédban, ráadásul még olcsóbb is, mint az ő üzlete, de ő már nem tud lejjebb menni az áraival (nem is érti, hogy azoknak miért éri meg.) Persze azok, akiknek hitelezett, most oda járnak. Talán nem tudják, hogy idelátszik a másik bolt bejárata? Tudják azok, de nem érdekli őket.

    Eközben a közértes fia kiszökött abból a kórházból, ahol megpróbálták elvonni káros szenvedélyétől, és egy rendkívül veszélyes lépésre szánta el magát. Az anyjától kapott pénz egy részéből - mert az anyja a közértes tudta nélkül, titokban adott neki pénzt, nem is keveset - vett egy kommandósmaszkot, mert jóval több pénzre volt szüksége, mint amennyit az anyja adott neki, és elhatározta, hogy kirabolja az apját. Miért pont őt? Erre elég nehéz magyarázatot találni, de nem lehethetetlen. Először is nem szerette az apját. Miért is szerette volna, mikor szinte soha sem volt otthon, jó, ha félévente látta, ha meg hazajött, akkor se' nagyon tudtak egymással mit küzdeni. Másodszor - gondolta - ha valami gáz van, akkor még mindig megdumálja valahogy, csak nem vágatja be az apja a sittre. Harmadszor egyáltalán nem félt az öregtől. Valahogy nem tudta komolyan venni. Meg ismerte a környéket, ismerte belülről a boltot, tudta, hol a suska. Volt az egyik haverjának egy műanyag pisztolya, azt elkérte kölcsön. (Persze nem mondta meg. hogy mire kell.) Nem látszott veszélyesnek a dolog.

    Aznap a közértes felesége is merőben szokatlan dologra szánta el magát. Az rendben van - háborgott magában - hogy a hajnali szállítón még ők keresnek, meg most majdnem a felét meg is adta a tartozásának. Húszezret megadott a negyvenhétből, (hogy honnan akasztotta le, csak a jó ég tudja), de a közértes feleségének (lehetőleg titokban, hogy a férje meg ne tudja) pénzt kellett szereznie azért, hogy a fiát ki tudja segíteni. Ha húszezret tudott szerezni, biztos fog tudni adni még valamennyit, ha jól ráijesztek - gondolta magában, ezért fölment a lakására, és azt mondta a hajnali szállító feleségének, hogy leviszi a kicsit sétálni. A kicsi a hajnali szállító két éves, nagyon aranyos kislánya volt. Aztán hazament, és áttelefonált a szállítóékhoz és közölte, hogy addig ne is számítsanak arra, hogy a gyereket visszaviszi, amíg a maradék pénzt meg nem adják.
 

(amikor minden rosszra fordult)
 

    A közértes fia fejére húzta a kommandósmaszkot, és a haverja ruháiban, amit azért kért kölcsön, hogy az apja ne ismerje föl, benyitott a boltba. Bőrdzsekije alól előrántotta a műanyag pisztolyt és elváltoztatott hangon rárivallt állt az apjára Ez rablótámadás! Ide a pénzt, különben lövök! Az apja tényleg nem ismerte fel, de volt valami, amiről a fiú nem tudott. Nem tudta, hogy a boltot nemrégiben riasztóval szerelték fel, éppen azért, mert egyre gyakrabban lehetett hallani rablásokról. A közértes, miközben idegességtől remegő kézzel kinyitotta a cassafiókot, észrevétlen mozdulattal megnyomta a riasztó gombját, amitől az elkezdett vijjogni, szirénázni. A fiú rettenetesen megijedt, ennek ellenére áthajolt a pulton, az apját iszonyú erővel pofonvágta, kimarkolt a fiókból annyit, amennyit egy mozdulattal ki tudott markolni és kirohant a boltból. Lőni természetesen nem tudott, de lehet, hogy idegességében le is lőtte volna az apját, ha a stukker történetesen valódi lett volna. Rohant, ahogy a lába bírta, az apja pedig a bolt előtt ordított, ahogy a torkán kifért - Segítség! Fogják meg, rabló! Kiraboltak! Segítség, fegyver van nála! A fiú balszerencséjére többen is a nyomába eredtek, ordítottak azok is, végül a háta mögött egy rendőrautó szirénázni kezdett. Állj, vagy lövök! - halotta az autó tetejére szerelt hangszóróból. Az autó persze gyorsabb volt nála, úgyhogy felemelt kézzel megállt. A rendőrök kiugrottak a kocsiból, a kezét hátracsavarták, azonnal összebilincselték, a bokájába jó nagyot belerúgtak, hogy terpeszben álljon és ráhasaltatták a motorházra. Letépték a fejéről a maszkot, elvették a műanyag pisztolyt, meg a személyijét és fejét lenyomva betuszkolták a hátsó ülésre, ahol már ült egy, nő, akit szintén éppen a kapitányságra szállítottak. A két fogvatartott a legnagyobb megdöbbenéssel ismerte föl egymást. A nő a fiú anyja volt.
    Az történt, hogy a szállító felesége érthető felháborodással rögtön a közértés feleségének telefonhívása után értesítette a rendőrséget, hogy a kislányát elrabolták. mert tartozik a közértésnek, amire megkérdezték, hogy tudja-e, hol lakik a tettes, majd rögtön kimentek a közértes lakására és könyörtelenül magukkal vitték. Az ilyesmi nem tréfa - mondta az egyik rendőr. Nem így kell elintézni az ilyen nézeteltéréseket. Ez emberrablás. És miközben haladtak a kapitányság felé, meghallották a riasztót, meg az ordibálást és a forró nyomon a rabló után eredtek. Így sikerült egyszerre két ügy végére is pontot tenni.

    A közértés bezárta a boltot, autóba vágta magát, rohant ő is a rendőrségre, ahol megtudta, hogy fiát és feléségét előzetés letartóztatásba helyezték. A hatályos jogszabályok szerint - az ügyek komolyságára való tekintettel - nem is helyezhetők szabadlábra, míg ki nem vizsgálják, mi is történt. A közértés az idegességtől teljésen elgyengülve ment haza, otthon próbált tévét nézni, tett vett céltalanul, aztán nem bírta tovább, lement az egyik présszóba, hogy megigyon valamit. Ott találkozott egy ismerősével, aki az egyik legnagyobb adósának az apja volt. Jobb híján vele elegyedett beszélgetésbe. Persze a családban történt tragédiasorozatról nem akart beszélni ezzel az emberrel. Szó került a fociról, az áremelkedésekről és még egy csomó dologról, míg végre mind a ketten jó alaposan felöntöttek a garatra. Már hazafelé tartottak, mikor kitört belőle a keserűség, az idegességtől még jobban fejébe szállt az ital, úgyhogy elkezdte pocskondiázni alkalmi cimborájának a fiát, meg az összes rohadt szemetet, akik kölcsönkérni bírnak, de megadni, azt persze nem. A másikban is dolgozott az ital, érzékenyen érintették a fiára zúdított vádak, ezért előrántotta a mindig magával hordott nagyon is valódi stukkert és vaktában a közértés felé lőtt. A golyó a közértés állán hatolt be és a tarkójánál jött ki. Csodával határos módon túlélte a sérülést, bár egy létfontosságú ideg roncsolódása miatt egyik keze béna maradt és a lábát is húzta kissé hátralevő éveiben.

    Ki tudna manapság a bíróság ítéletein eligazodni? A mama, a fiú és a papát megsebesítő férfi is éppen három évet kapott, igaz, hogy a közértés felesége felfüggesztve. A hajnali szállító pedig ügynökként vállalt munkát. Egy vitamin hasznosságáról igyekezett meggyőzni azokat, akiknek még volt pénzük arra, hogy bepalizzák őket.

* nem szabd elfelejteni, hogy ezt a levelet 89.-ben intézte az asszonyhoz, így az alant következő gondolatok valóban forradalminak tűnhettek fel nem csak neje, de egész ismeretségi köre előtt.