Az Univerzum felöl közelítünk a Naprendszer felé, ráközelítünk a Földre. A Kár pát-medencét pillantjuk meg, Budapest válik láthatóvá, észrevehető tömeg van az Astória szálló hallja előtt.
AÖK. - És néha, ha jó kedve kerekedett, elkezdett beszélni. Kár, hogy nem lehetett rögtön érteni, mire gondol. Óh, hogy nem értettem meg, mire megy ki a játék.
Podmanitzky - Itt van a Duna. A hegyekre
épült Buda és a síkságon elterülő Pest. A Duna gyöngye, ékszere a város,
míg a várost felékesítő szalad a Duna. Elmondható tehát, hogy Budapest
mindenekelőtt Dunaváros. (Fontana di Quattro fiumi)
A Duna már halott. Legyőzve, bemocskolva,
kifosztva, meggyilkolva hever előttünk.
Persze ne gondolják, hogy mindig így
volt, hogy itt sohasem volt háboríthatatlan őstermészet.
Hiszen a kies Remete-szurdok barlangjaiban
találtak őskori leleteket, s hogy a vértesszőlősi előember feltalálója
miért nevezi e kultúrkört budai kultúrának, annak titkát éppen a Vár-hegy
rejti.
(Fred - mint ősember - a Remete-szurdokban.)
AÖK - Hogy jobban érthessék az egészet,
elmesélem megismerkedésünk történetét.
Én repülőgéppel érkeztem a Ferihegy
2.-re és taxin mentem a Belváros felé. A sofőr a Hotel Astoriát ajánlotta.
Odamentem tehát.
Szokatlan csődületre lettem figyelmes
a szálló hallja előtt. Tizenkét óra múlt. De meglepő volt, hogy ebben a
csődületben egy öregember semmitől sem zavartatva szundikál. A recepciónál
álliam, mikor az üvegportálnál egy gyönyörű fiatal lány tűnt fel, bekopogott
az öregnek, aki erre felébredt. Mosolyogva intettek egymásnak. Nyilvánvaló,
hogy be fog jönni, gondoltam magamban és megkérdeztem a portást
- Ki az az idős úr, aki épp most ébredt
fel?
- Óh, az ott Podmanitzky úr. Budapest
szerelmesének is nevezik. Idegenvezetést vállal néha, bár nem nagyon foglalkoztatják.
Meg akartam ismerkedni a gyönyörű
kislánnyal, ezért odasiettem az öreghez.
- Bocsánat, ön vállal idegenvezetést?
- Természetesen – felelte - Mint az
öregebb, engedd meg... Servus. Frigyes vagyok.
- Servus... vagyis hello. Fred. -
feleltem.
A lány ekkor ért oda. Frigyes széles
mozdulattal intett.
- Lola, az unokahúgom. Fred, az új
megbízóm. - mutatott be engem is, majd felkiáltott -
- Gyerünk a laboratóriumba!
AÖK - Így történt. Benn voltam a csőben.
A laboratóriumban
Foglaljatok helyet, én fölteszek egy
teát és máris kezdődhet az előadás. - szólalt meg Frigyes és hatalmas
diavetítőjébe. amely fából készült és legjobban egy század eleji fényképezőgépre
hasonlított, két üveglapot nyomott be két oldalról, melyekre Budapest térképe
volt fényképezve.
- Ez itt az én legfőbb munkaeszközöm.
"Hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok és akkor, amikor akarok, plusz időgép".
De csak Budapest területén működik. \nem kell elhagynunk ezt a szobát,
hogy tetszés szerinti korban Budapest tetszés szerinti helyét szemügyre
vegyük. Mint látható, ezzel a gombbal tudok visszafelé haladni az időben.
(Megcsavar egy gombot, és a kép jobb alsó sarkában elhelyezkedő évszámláló
nagy sebességgel elkezd visszafelé pörögni, a város időbeli módosulásai
visszafelé játszódnak le, a város területe egyre kisebb lesz, míg végül
teljesen eltűnik, hogy helyét a még háborítatlan őstermészet foglalja el,
majd láthatóvá válik a Kárpát medencét hajdan borító beltenger. mikor a
számláló már mínusz hárommilliót mutat)
- Mint látható, itt valaha mindent
víz borított. Szokták mondani, hogy "Ádámnál és Évánál kezdi el'', de én
még ennél is mélyebbre kívánok a múltba visszaásni. Szerkezeti morphológia
következik, amit pedig a legtöbb bikfic szívesen átugrana. Itt, a Duna
mentén (mutatja) hatalmas geológiai törésvonalak vannak. Az Alföld
helyén egy hatalmas mélyedés volt, amit a folyók töltöttek fel ilyen vízszintesre.
Mert a vizek vízszintesek akarnak lenni a gömb alakú Földön. A mélyben
felhevült vizek és a hegyekről lecsurgó karszt és esővizek egyként a vízszintes
felé törekednek, de (pörögni kezd előre az évszámmutató) idővel
kevesebb lett a víz a Glóbuszon, az egyre visszavonuló, lejjebb szálló
víz szintjén feltörő hévforrások alakították ki a Vár-hegy és az egész
Budai-hegység barlangrendszerét. Az ősembernek nagyon könnyen érthető szempontjai
voltak lakóhelye kiválasztásában. Víz, hegy (a terep átláthatósága miatt)
és barlang, hogy ne fázzon annyira. Ezeknek a szempontoknak tökéletesen
megfelel a Vár-hegy. Ez egy ötven méterrel a folyó szintje fölött lévő
három-öt méter vastag sziklafennsík, telistele vájva hévízbarlangokkal.
Egyik oldalon a hatalmas folyó, a másikon patak, (az Ördögárok) végül a
hőforrásuk, melyek itt (mutatja a vetítővászon) törnek fel. Nagyon
nagy tévedés volna azt gondolni, hogy az ősember tudatlanul, szenvedések
között, állandó félelemben élt. Kétség nem fér hozzá, hogy ő állt a tápláléklánc
csúcsán. Kis pocakját boldog méltósággal viselte, szívesen hódolt a tánc
és az ének és a képzőművészet oltárán. Ha volt arany kor, akkor azt erre
az időre tehetjük.
(Fred újra feltűnik ősemberjelmezben
a Remete-szurdokban, oldalán Lola szintén ősember-felszerelésben.)
Nem háborgatta ebben az időben sem
vadállat, sem a villanyszámlás az embert. És hosszú, nagyon hosszú idő
alatt itt is megtörtént az, ami mindenhol a világon végbe ment, lassan
átálltak ez emberek az állattenyésztésre, majd a földművelésre, igaz, a
nagy kultúráktól olyan távol, hogy azoknak a hatása nem volt érzékelhető.
mígnem ideértek a Rómaiak.
A.Ö.K. - És akkor ecsetelni kezdte,
hogy egy Hamvas nevű magyar kultúrtörténész szerint az az európai, aki
a hajdanvolt Római birodalom területén lakott. Kisült, hogy a rómaiak éppen
a Dunánál húzták meg a birodalom határát, és az ittlévő átkelőhelyek miatt
ide telepítették Pannónia provincia legjelentősebb városát, Aqincumot.
Frigyes - (a laboratóriumban, vetítővászna
előtt mutogatva) Tehát ebben a kifejezetten mediterrán kisugárzású
völgyben, ebben a határvárosban székelt a császárválasztó provincia helytartója.
Ezen a szigeten, melyre a túlpartról már ebben az időben állandó híd vezetett.
A két fontos átkelőhelyet erődökkel biztosítják. Trans-Aquincum a híd bal
parti végén és Contra-Aquincum, amely a mai Pest centrumában állt. A Duna
ebben az időben (Krisztus születése körül) foglalta el mai medrét, a bal
part gyakran szinte teljesen víz alá kerülő mocsarak ércéktelen terület
volt, így érthető, hogy- a Rómaiak miért nem terjeszkedtek tovább, miért
maradtak a hatalmas folyó nyújtotta természetes határvonal mögött. De hogyan
éltek az emberek itt ebben az időben? Nézzünk meg egy történetet, hogy
jobban el tudjuk képzelni.
Személyek:
Cassius Dio - pannóniai helytartó
Elagabalus - római császár
Deianeira - hetéra
Herkules - mint százados
Bacchus - mint tizedes
és hetérák, légionisták, felszolgálók
(Aquincumi utca)
Cassius Dio - Heraklesz soká éltessen,
dicső Elagabalus császár, birodalmadnak "bő vizében".
(felirat: AQUINCUM = Bő
víz)
Elagabalus - Köszönöm szavaidat, kedves
Dio. Merre lesz szállásom az éjjel?
Cassius Dio - Igen közel vár egy kényelmes
vacsoráló-terem, uram.
Elagabalus - Ez itt a testőrparancsnokom.
Rabszolga volt. Heraklésznak neveztem el, mint ahogy a farkaskutyát nevezzük
Nérónak, vagy Cézárnak. Végre a császár testét istenek őrzik.
Cassius Dio - Ez elmés gondolat, fenség.
S hogy mily különösen szövik a párkák a fonalakat - itt e gyönyörű leányzó
neve Deianeira.
(A laborban Fred és Lola nézik
a vetítővásznon bemutatott jelenetet. Megszólalásig hasonlítanak Herkulesre
és Deianeirára.)
Fred - Mi ez? Nem értem.
Lola - Hasonlítanak, az biztos.
Frigyes - (felüt egy lexikont) Deianeira,
görög mitológia, Herkules felesége. (Herkules
és Deianeira)
Fred - Na és?
(Az apszisos teremben)
Bacchus és Herkules, a császár, a helytartó, felszolgálók, hetérák és... Deianeira.
Bacchus - Hogy-hogy
na és? Igyál, öregem!
Herkules - Most, hogy újra szerelmet
érzek a szívemben? Mennyire tartod a hölgyet, kedves Dio?
Cassius Dio - Több,
mint ízléstelen asztalomnál ágyasomra alkudni.
Herkules - De hiszen ez a nő az én
feleségem! Te feleselni merészelsz a császár testőrparancsnokával?
Cassius Dio - (felpattan, most
látjuk, hogy kentaur. Kicipeli a nőt a vacsoráló-teremből.)
Herkules - (Nyíllal utánuk rohan)
(Az "Aquincumi utca" c. képet a Frankel Leó utcában álló Hild által épített templom előtt kellene rögzíteni, az "Apszisos terem" a Meggyfa utcai római villában van. A terem mozaikpadlóján Bacchus tiszteletére rendezett felvonulás látható. Ennek a villának egy másik termében található a legszebb pannóniai padlómozaik, mely azt a mitológiai jelenetet ábrázolja, amikor Nesszosz (kentaur) el akarja rabolni Heraklész ifjú hitvesét, Deianeirát, amiért Heraklész nyíllal lelövi őt. Nesszoszt (Nesszos) a halálos lövés a folyóisten - Aquincumban lévén talán a Duna - kebelében érte.)
A. Ő. K. - Szóval hihetetlenül bonyolulttá kezdtek válni a dolgok.
(Ismét a laboratóriumban)
Fred - Ez
több mint érdekes! Hogyan szerepelhetünk mi ebben a bemutatóban? Pontosan
úgy néznek ki, mint mi.
Lola - Látom.
Frigyes - (nem hallja, hogy nem
akarja meghallani, amiről beszélgetnek.)
Végül - Mint az köztudott - máris
összeomlott a Római birodalom. A rómaiak éppen itt, Pannóniában voltak
kénytelenek elviselni a legnagyobb barbár nyomást. Markomannok, quadok,
szarmaták, suebek, kelták, vandálok, karpok, ereviszkuszok és hunok. És
itt meg is állunk egy szóra, mert egy kis etimológia következik. Térjünk
vissza Vár-hegyre, amely a város szakrális centruma. A legenda szerint
(mely makacsul tartja magát, annak ellenére, hogy a történészek a hevesebb
kirohanásokat intézik ellene) itt, a Vár hegyen állott valamiféle rómaiak
által emelt építmény, és itt, ebben az épületben szúrta volna le a hun
Atilla Budát, akiről a város végül is a nevét kapta.
A.Ö. K. - És ekkor nagyon különös dolog történt. Gyanút kellett volna fognom. Nagyon különösen kezdtem érezni magam, de egyáltalán nem volt kellemetlen. Sőt! Annak kellett volna gyanúsnak lennie, hogy olyan nagyon jól éreztem magam. (Innen csak hangját Halljuk, a képen megelevenedve látjuk, amiről beszél.)
Hirtelen úgy éreztem, hogy egy nagy
teremben vagyok, tudtam ahogyan ez az álmokban szokott lenni - hogy a várban
vagyok, vak vagyok és énekelek. Később hallottam arról, hogy akkoriban
tényleg vakok voltak a kobzosok. Egy férfi (Attila) felhevülten magyarázott
valamit a másiknak (Budának). Nem lehetett érteni, mit mond. Hunul beszélt.
(Sokat nem segít a kérdés megoldásában,
de feltehető a kérdés : Hunnan gyüttek?)
Fred - (A laboratórium. Érdeklődve
húzódik közelebb Lolához.) Tisztára úgy nézek ki, mint az a vak ott
azzal a húros izével.
Lola - Nem
értem! Ja! Én is észrevettem.
Frigyes - A
hatalom a hunoknál is - mint még nagyon sok ókori törzsi társadalomban
- meg volt osztva a szellemi és a katonai kasztok között. Buda egy csekély
létszámú papi kaszt feje volt, mondjuk brahman, míg Attila ksatria volt,
jóval több tagot számláló katonaság fővezére.
A. Ö. K. (Ismét
csak hangja hallható, narrálja az eseményeket)
Attila felállt, és kardját - vagy
tőrét, most mindegy, hogy nevezzük markolatig a királyba vágta.
A. Ö. K. - Szóval erről a királyról kapta volna a nevét a város, azóta itt él ő úgymond - asszonyi alakban, mert a városok mindig nőneműek.
Frigyes - (A laborban) Attila - mint főkatona - tulajdonképpen puccsot hajtott végre. Persze a szellemi hatalom nélküli, pusztán katonai erejére támaszkodó Hun birodalom Attila halála után rövid idő alatt, és nyom nélkül szívódott fel. Mindenesetre szörnyű, hogy, ennek a gyönyörű városnak a neve ilyen tragikus eseményre, a legiszonyatosabb bűnre, a testvérgyilkosságra emlékeztet minket. Mint ahogy nem érdektelen megjegyezni, hogy Árpád, a máig itt élő magyarok katonai fejedelme ugyanígy tette hűvösre Kurszánt, aki a bevonuló törzsek szakrális vezetője volt. Mind a két esetben testvérgyilkosságról beszélnek, bár tudjuk, hogy ez nem jelentett feltétlenül vérségi kapcsolatot, lehet, hogy egyszerűen a szoros együttműködés deklarálását jelentette a világ előtt.
A. Ö. K. - Szóval ilyen dolgokkal jött és egyre inkább.
(Egy nagyszakállú ősmagyar ül lován a pestimrei Holdfény utcában. A budaligeti Huba vezér utcában teliholdat fényképezzük. Felirat: Huba vezér a Holdfény utcában; Holdfény a Huba vezér utcában.)
Frigyes - A
népvándorlás befejező akkordjaként megjelentek tehát a magyarok. Álmos
vezért hurokkal megfojtották, hogy életének feláldozása jószerencséssé
tegye a "honfoglalást", aztán az itt élő szlávok vezérét, Pusztaszert maguk
elé kérették. és megkérdeztük tőle - Látod ezt a fehér lovat? Látom - felelte
az agg szláv, Akkor mi ezt a szent állatot leszúrjuk, és ezzel minden szükségest
megtettünk, hogy joggal bírjuk magunkénak e földet. Eredj Isten hírivel!
Ezután - mivel minden szükséges rítus végrehajtatott - beköltöztek az "aranyos
szegletbe", ahol azóta is élnek, noha nem mondható, hogy zavartalanul.
Ezerben István fejedelem királlyá koronáztatta magát, megalapítva a keresztény
államot. A királyi székhely Székesfejérvárott volt*
, Budán egyházi és királynői birtokok feküdtek.
(A Gellért-hegyen)
Frigyes - Van
egy nagyon kitüntetett hely a városban, amelynek bemutatásához most látom
elérkezettnek az időt, lévén, hogy pontos kronológia szerint most értünk
ahhoz az időhöz, amikor a magyarok kezdték felvenni - persze nem minden
zökkenőtől mentesen - keresztény hitet. Dacoskodásuk egyik megkapó színtere
ez a hegy volt, ahol (mutatja a hegy madártávlati képét) a hagyomány
szerint megunva Szent Gellért püspök prédikációit, megragadták a kenetes
szent embert, és szöges hordóba rekkentve legurították a sziklás meredélyen,
egyenesen a Dunába.
(A Margit-szigeten)
Lola - (mint Szent Margit, zárdában
térdepel)
Fred - (mint lovag, a zárdafal
magasságát kémleli.)
Frigyes - (hangját halljuk)
És - megint a kronológia miatt - eljött
az ideje, hogy egy másik csodálatos szépségű helyről ejtsek szót, mégpedig
a Margit-szigetről, ahol egy Árpád-házi királykisasszony élte különös,
szenvedésekkel teli életét*
, de talán mégis boldogan, hiszen hosszadalmas, bonyolult procedúra után
az egyház "boldoggá" avatta.
(Felvétel a Szent Mihály kápolnáról,
amely egy, kézen megszámlálható ritka példája a teljesen rekonstruált műemlékeknek.
Vagyis az alapfalakból és máshol még álló építményekből következtettek
arra, milyen lehetett a kápolna a maga korában, és újra felépítették. Érthetetlen
számomra, miért alkalmazzák ezt az eljárást ilyen ritkán.)
Frigyes - (A laboratóriumban)
Később (a vetítővászon jobb alsó sarkában mutatja az évszámot) tatár hordák dúlták végig az egész országot, támadásuknak csak az akkor még nagyon csekély számú megerősített helyek tudtak ellenállni, amit felismerve az akkori király - IV. Béla - várakat kezdett építeni több helyen, így a budai Vár-hegyen is * Ez a román stílusban épült, meglehetősen egyszerű építmény állott itt akkor, amikor a korona Zsigmond, Német-római császár fejére került. Zsigmond több ország uralkodója volt, Buda jelentéktelen távoli szeglete maradhatott volna birodalmának, ha nem lettek volna itt azok a tabáni hévizek. amelyekkel eredményesen vélte gyógyíthatni előrehaladott vérbaját. Így viszont sokat időzött a számára nagyon kényelmetlen építményben, ezért elhatározta, hogy rangjának megfelelőbbet építtet korának legjobb mestereivel. Ez az épület lett az európai hírű Friss Palota, benne egy hetven méter hosszú, tizennyolc méter széles hatalmas díszteremmel. A palota előtti udvaron nagyszabású lovagi tornákat rendeztek. Végül a már így is pompás román, gót épületegyüttest Hunyadi Mátyás, a máig legnagyobbnak tartott magyar király, renessaince maecenás gazdagította tovább. E két gazdag, pompás ízlésű, az építészetre a pénzt nem sajnáló uralkodónak köszönhetően egy az akkori világszínvonalat még talán meg is haladó Királyi Várpalota ékesítette a hegyet, melynek gazdag kiképzéséről, a csodálatos márványfaragásokról, bronzkandeláberekről, az épületet díszítő gyönyörű szobrokról, a palotakápolnáról és a felülmúlhatatlanul gazdag könyvtárról a kortársak csak szuperlatívuszokban emlékeztek meg. Ez volt hajdan a "régi dicsőség", mely valóban késik az éji homályban.
(Mátyás könyvtárában)
Hunyadi, (a nagyorrú paraszt) asztrológiai jelekkel, a holdállásokkal díszített mennyezetfreskó alatt egyik lábát a kerevetről lelógatva könyvtárában szunyókál. Kezében hatalmas (negyven centiméter magas) velencei üvegserleg. Egy márvány falikútból lassan csordogál a kétféle (vörös és fehér) bor. Két szolga a kút mögül lesi lélegzetvisszafojtva a királyt, aki csak fél szemét nyitja ki, mire azok nagyot nyomnak egy fújtatón, a bor hosszú sugárban kispriccel a kútból, éppen a serlegbe. Mátyás kiissza, majd tovább szendereg.
Frigyes - Ezután véget is ért a fájdalmasan rövid ideig tartó aranykor, amely után a történetben szinte kizárólag fekete lapok következnek. A nagy király halála után a két felől is támadó ellenségnek senki nem állta útját, annál is inkább, mert a belső viszályok végképp elgyengítették az országot. A két ellenség az Ozmán és a Habsburg birodalom volt. Magyarország három részre szakadt, Buda százötven évre török kézre került. A várat csellel vették be, így az épületek teljes épségben maradtak volna, ha a Korán tiltásai miatt az összes figurális díszítést össze nem törték volna kalapáccsal, ha a könyvtárat nem hordták volna szét, gyújtották volna fel, ha a templomot nem lóistállónak használták volna úgy, hogy a padlóját faragott márvánnyal borították, hogy a lovak jó keményen álljanak. És ha ők maguk nem is rontottak volna, de nem is javítottak, így nem múlt el nyomtalanul az a százötven év sem. amit itt töltöttek. De még mielőtt a törököket végképp elmarasztalnánk, vessünk egy pillantást a Vár-hegy ás a Gellért-hegy közötti völgyre, a Tabánra, ahol a török idők óta vívja eldöntetlen harcát a "város legjobb fürdője" rangjáért a Rudas és a Rácz.
A. Ö. K. - Addigra én már elég oldott állapotba kerültem, (csak a jó ég tudja, mitől hirtelen gőz öntött el mindent, és azon vettem észre magam, hogy török fürdőben vagyok és masszíroznak. Mellettem feküdt az öreg, de most hatalmas szakálla volt.
Frigyes - (mint Gül Baba) Allah
hozott a Jeslin direkli ilidzsaszban.
Fred - (mint Avlia Cselebi)
Szépen táncol az a lány a medencénél.
Lola - (mint Gülszári - táncol)
Fred - (mint Arlia Cselebi - miközben
masszírozzák őket) Valóban elragadó bajadér.
A.Ö. K. - És azután együtt fürödtem vele a medencében. Csodálatosan gyönyörű mezítelen női lény, Gülszári, aki szakasztott úgy nézett ki, mint Lola, a testhőmérsékletű víz, a keleti kényelem, a mézízű sörbet... Kezdtem egyáltalán nem érteni a dolgot.
Frigyes - Már majdnem elérkeztünk a történet végéhez, hiszen macskaugrásnyira van az idő, amiről most beszélni kellene. Szóltam talán arról, hogy határvonalon állunk, a jól kifejezett határvonal a Duna. El kell szenvedni, hogy vagy a kelet legnyugatibb. vagy a nyugat legkeletibb "védőbástyája" vagyunk. És jóllehet mindig a lukas gatyáját szégyenkezve kézzel takaró szegény távoli idegen szerepét kellett a nyugat legkeletibb régiójaként eljátszani, mégis jobb volt az, mint a despotikus, kizsákmányolt kelet legvidámabb barakkját lakni. Mielőtt a dolgok elébe vágnánk, nézzük, hogyan foglalt vissza minket a nyugat, mi módon verték ki az osztrákok innen a törököt.
Fred - (mint Dietz János, tábori
borbély)
Sokan hiszik, hogy a gyönyörű Buda
várát a törökök pusztították el. Ez valótlanság. Elhanyagolták, romlani
engedték, de maga a vár még így is rengeteg művészeti és kulturális kincset
rejtett magában az utókor számára, amelynek java része megmaradhatott volna,
ha a ,,keresztények" nem a legnagyobb vandalizmussal hajtják végre az ostromot.
A gyermeket sem kímélték anyja testében. Mindenkinek, aki a győző keze
ügyébe került, meg kellett halnia. Nők levetkőztetve, csupaszon feküdtek
ott, testük szeméremrészüknél át volt szúrva, hasuk fel volt szakítva,
úgyhogy a meg nem született gyermekek kiestek. A legjobban azon sajnálkoztam,
hogy egy- és kétéves meztelen gyermekeket láttam felnyársaltan s a falakhoz
csapottan. Most is bámulok azon, mi történt ott, hogy az emberek sokkal
kegyetlenebbeknek mutatkoztak egymás ellen, mint a vadállatok.
Frigyes - (mint Mustafa - hősleg védelmezi a róla elnevezett bástyát)
Frigyes - (a laboratóriumban)
Ezután köszöntött be a méltatlanul negligált
Barokk. És mert ennek rengeteg
nyomát lelni a mai Pest-Budán - avagy - Budapesten, nekem
- mint idegenvezetőnek - muszáj Vasquezzé átlényegülnöm.
Frigyes - (mint Vasquez - áll a
Martinelli téren).
Vasquez - Meg kell bocsátaniuk, ha
talán szerénytelenségnek hat, de ki kell jelentenem,
hogy a legszebb térképsorozatot én készítettem Pest-Budáról.*
A térképsorozat nagy táblából és a címlapból áll, a térképeket gyönyörű
litográfiák keretezik.*
Frigyes - (mint József Nádor -
áttűnés a szobráról, majd beszélni kezd)
József Nádor - Ha
már Vasquez barátunk ilyen nyíltan dicsérte önmagát, engedtessék meg nekem
is, hogy letagadhatatlan érdemeimmel. melyeket e város szépítésében szereztem,
én is előhozakodhassak. Mert mint az Isten kegyelméből uralkodó Osztrák
császár és Magvar király, testvére, egyszersmind Magyarország Nádora, minden
tőlem telhetőt elkövettem, hogy e csodás természeti adottságokkal megáldott
várost fejlesszem és szépítsem. Bővítettem a Királyi Palotát, a Margit-szigetet
gyönyörű parkká varázsoltam, főépítészemmel, Hild mesterrel pedig egész
városnegyedek arculatát változtattuk meg.*
Frigyes - (a laboratóriumban)
Tehát ebből a korból, mint látható, léptékhelyes
térképek állnak immár rendelkezésünkre, elképesztően megszaporodtak a rajzok,
leírások és mindenféle más dokumentum, amelyekből hitelesen tájékozódhatunk,
mindenféle szempontból robbanásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi. Kérdés
nélkül ez az ország legfontosabb centruma, itt zajlanak a politikai, kulturális
és gazdasági élet legfontosabb eseményei. Ez az a kor, amikor egész Európában
megjelenik a "nemzet" gondolata, és ennek, ha tárgyunkat, Budapestet szemléljük,
hatalmas jelentősége leend. Pest, Buda és Óbuda lakosságának legnagyobb
része nem volt magyar, nem is beszélt magyarul.
(Petőfi Sándor, aki minden napon
átgyalogolt a hajóhídon, mint ordonánc, az aznapi újság nyomtatásra váró
példányait átvigye a levéltár mellett ma is álló nyomdába, a Vár-hegyről
letekint Pest városára. Korabeli felvételek.)
Annak a jelentősége, ami a felvilágosodáskor,
majd a reformkorban történt, nyugodtan hasonlíthatjuk a Honfoglalás jelentőségéhez.
"Nyelvében él a nemzet". Hadd idézzük ide a "legnagyobb magyart", Széchenyi
szellemét.
Karinthy Frigyes odasétál az Akadémia
előtt álló Széchenyi szoborhoz és megkérdi tőle -
Karinthy - Majd mit fognak csinálni
a micsodáim?
Széchenyi - Majd eltartanak a barátaim.
Frigyes - Látható, hogy minden felesleges
aggódás nélkül mondott le egy évi jövedelméről, hogy végre legyen a nemzetnek
Tudományos Akadémiája, múlhatatlan érdemei vannak az első állandó híd,
a Lánc-híd felépítésében, a porosz és francia hatás helyett az akkor legkorszerűbb
angol utat honosítva. Sajnos a békés építő munka lendülete megtört az egész
Európán végigsöprő negyvennyolcas forradalom miatt, de fiatal barátja Andrássy
Gyula és egy másik nemes úr Podmanitzky Frigyes kiegyezés utáni színrelépésével
elérkeztünk a város történetének egyik megkapó fejezetéhez.
A. Ö. K. - És
ekkor szinte megmagyarázhatatlan látomás ragadott el, mely a látogatás
során szerzett sok rendkívüli élmény után is megdöbbentett. (Homeomorf
transzformáció - olyan transzformáció, amelynél a szomszédos részek, elemek
továbbra is szomszédosak maradnak. Pl. rugalmas deformáció. Jól ismert
megoldás ez a Postabank reklámokból. Nyíltszíni átváltozás-sorozat. Frigyes
arca, alakja a következő módosulásokon megy keresztül: ősember, pannóniai
nemesúr, Buda, IV. Béla, Zsigmond, Mátyás, Gül Baba, József Nádor, Vasquez,
Széchenyi, Andrássy, végül Podmanitzky. Szóval mindazok alakját felveszi
pár másodpercre, akik sokat tettek a városért.*
Átváltozásai közben egyre öregebb lesz.)
Frigyes - Óh,
nem véletlenül neveznek engem is Podmanitzky Frigyesnek, Budapest Szerelmesének,
hisz ennek a már életében szentté válott férfiúnak neve összeforrt, azzal
amit Budapest rajongással teli szeretetének nevezhetünk. Hosszú és sikeres
életemben talán mindenkinél többet tettem azért, hogy e város valóban Európa
egyik jelentős fővárosa legyen. Hadd vázoljam tehát néhány szóban, mit
is eredményezett a több évtizedes szorgos munka, amit 1870-tól 1904-ig
mint a Közmunka Tanács*
elnökhelyettese elvégezhettem.
A. Ö. K. - Látni kellett tehát , hogy őrült, tudathasadásos személy, hisz hol egyes szám első személyben, hol egyes szám harmadik személyben beszélt erről az egyébként vitathatatlanul nagyformátumú patriótáról, aki állítólag oly annyira rajongott a városért, hogy még nyaralni sem utazott el belőle.
Frigyes - Első volt a három - addig külön életet élő - város; Buda, Pest és Óbuda egyesítése. Ehhez három évre volt szükségem. Ezután grandiózus boulevardot álmodtam, melyet különösebben fájdalmas bontások nélkül sikerült létrehozni úgy, hogy az addig főútvonalként funkcionáló Király utcát (melyet az új "sugárút" volt hivatva kiváltani) ma (1996-ban) is megszemlélheti az, aki arra kíváncsi. Ezután jött a Nagy Körút terve, megvalósulását az akkor dúló gazdasági válság ellenére, vagy azt kihasználva (adómentesség felajánlásával) sikerült megvalósítani. A Duna parton sétálva felvetődött a Vár-bazár ötlete. Akkor még Ferenc József volt a császár, tehát a lehetetlent nem ismerve elkészült ez a mű is, legnagyszerűbb építészemmel, Ybl Miklóssal* kart karba öltve. Ő tervezte az Operaházat is, melynek (nem mellesleg) főintendánsa voltam. Mindezen tevékenységeim csúcsát talán az 1896-ban megnyitott Milleneumi ünnepségek jelentették. A fák - sajnos - nem nőnek az égig. Minden harcom, küzdelmem ellenére felépítették az Erzsébet hidat, mely végleg tönkretette a várost. Ha talán egyesek felkapnák a fejüket erre a megállapításra, megcsodálván a gyönyörű, karcsú építményt, engedjék meg, hogy kijelentésemet megmagyarázhassam. Közhely ma már, hogy a városokról a forgalmat le kell vezetni, itt viszont a Pest városába befutó utakat éppen a centrumon keresztül vezették át a Dunán, és e megfontolatlan lépésnek áldozatul esett a két legmegszenteltebb, csodálatos szépségű városrész, a Belváros és a Tabán. Önként és dalolva estek neki csákánnyal a szűklátókörű ostobák a város legértékesebb részének, soha nem pótolható, tragikus károkat, rettenetes űrt, hiányt, sebeket hagyva maguk után. Hogyan is illusztrálhatnám, milyen is volt az ékszerdoboz finomságú, az őstörténet kezdeteitől organikusan fejlődő két városka, mielőtt e szörnyű mű, az Erzsébet híd felépült volna.
A. Ö. K. - Talán még megszületésem előtt szörnyű bűnöket követtem el, melyekért most iszonyatos árat kell fizetnem. rettenetes módon le kell vezekelnem minden olyast, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda.
Fred - (mint Rudolf trónörökös a
Magyar utcában)
Rudolf - Barthfis, hű kocsihajtójának
hála - egy kanyarban leugrik konflisáról és gyorsan egy kapualj rejtekébe
húzódik. Kisvártatva feltűnik a szemüket Árgus módra meresztő titkosrendőrökkel
megrakott batár, akik a trükköt észre nem véve követik, az immár trónörökös
nélkül kocogó Barhtfist. Tiszta a levegő. Rudolf egy zsebtükörre kokaint
szór, villámgyorsan felszippantja, fecskendőjébe morphiumot szív fel, gyorsan
belövi azt is és futólépésben a kupleráj felé veszi útját. Az ajtón beesve
felhajt három pohár konyakot és egy hatalmas billikom pezsgőt. A walesi
hercegnő szívélyesen köszönti, kipróbálva a hatszögletű asztalt és a háromemeletes
nőt *
Rudolf egy fotelből magatehetetlenül szemléli a grandiózus konkurens királyfit.
A. Ö. K. - És a libával együtt voltam
ősember, fürödtem vele a Rudasban, néztem, hogyan teszi magáévá a walesi
herceg, de még nem hallottam, hogy nekem mondott volna bármi jelentőset.
Lola - (a laborban) Ne haragudj, Frigyes bácsikám, de nem bírom tovább hallgatni ezt az ízléstelen műsort!
Fred - Mi
közünk nekünk ehhez az egészhez?
Frigyes - Nemsokára
befejezem az előadást, minden ki fog derülni. Ne legyetek türelmetlenek!
Lola - Akkor
fejezd be, mert az idő eljár, nekem dolgaim vannak, Fred sem szeretne itt
megöregedni.
Fred - Így van!
Frigyes - Sért
a türelmetlenségetek, de jól van - rövid leszek.
A. Ö K. - Már sejtettem, mi lehet a dolog hátterében, de alig volt hihető, hogy ennyire hülyének nézzenek- Hátra volt az ú. n. Világkiállítás. Mi mindent meg akart velem etetni ez az ember.
Frigyes - Fontos
mozzanat volt a város történetében a Világkiállítás megszervezése. A grandiózus
munkát költségeket nem kímélve valósították meg, (volt elég tótocska, szinte
ingyen dolgoztak a félfeudális nyomorban élő nincstelen kétkezi munkások.)
Lola - Frigyes
bácsi! Kezdesz nagyon korszerűtlen lenni.
Frigyes - Én
ragyogó fejezetnek mondtam, mert tényleg mégiscsak minden "be volt dobva",
amit a Monarchia össze tudott kaparni az eseménysorozatra, és az nem volt
kis birodalom. Talán voltak olyanok is, akiket elkápráztatott az az ünnepségsorozat,
amely a megnyitón lezajlott. Felpumpált, merő külsőségekből álló csinnadrattás
haccacáré, mint Katalin cárnő is sóval felhintett utakon szánkázott Potemkin
díszletei között, mikor a jelmezes jobbágyok őrjöngve éltették.
Fred - Van még valami jó híre?
Frigyes - Most már csak ennél rosszabb
dolgokról tudok beszélni.
Talán kivétel a Belvárosi Plébániatemplom,
melyen helyből végig zongorázható a rómaiaktól napjainkig a különböző korok
történetek leúszta a templom kétszer is elhatározott bontását.
(A tabáni Szerb templomnak nem volt
ilyen szerencséje Mindkétszer az volt a probléma, hogy a
híd kanyarodik, ahogy befut Pest belvárosába. Azért
kétszer, mert - mint az köztudomású - minden hidat kivéve a Lágymányosit
kétszer építettek fel a városban.
(A hidak.)
Másodszor is hosszas vita folyt arról,
midőn az Erzsébet hidat a hatvanas években újjáépítették, hogy, lebontsák-e
ezt a templomot. Ma sem
érthető, hogyan menekült meg. A rómaiak korában egy szigeten, mely testvére
volt a Szentendrei s a Csepel szigetnek, a harmadik században a már említett
Contra Aquincumot, egy négyszögletes erődöt emeltek az itt tanyát vert
antibarbár hódítók. Ennek az erődnek a délkeleti tornyán épült fel e román,
azután egy gót, aztán egy renessaince templom. Töredékeik ma is megszemlélhetők.
Van egy Mekka felé tájolt imafülke is, a törökök itt jártának emlékéül.
Mai formáját a Barokk idejében kapta, de a huszadik század is itt hagyta
lenyomatát Ferenczy Béni bronz keresztelőmedencéjének formájában.
Most már lehet, hogy tényleg csak rossz
dolgokkal folytatom.
A. Ö. K. - Így is lett. Ezután csak rossz dolgokat mondott. Kivéve persze azt, ami magyar irodalmat illeti. De kit érdekel a magyar irodalom?
Frigyes - Volt
a már említett csodálatos szépségű, organikusan fejlődő gyönyörű
városban, a Tabánban egy kocsma: a Mélypince.
(Sanyi bácsinak *
való feladat: Poldi, Krúdy, Szép, Ady, Móritz, Ignotus, Báti, Kanyurszky,
Kellér, Herczegh, Molnár, Mikes és Lázár közül eltalálni, melyik akart
fizetés nélkül elszivárogni a történelmivé válott csárdából.)
Lola - És
József Attila?
Frigyes - Ő
ott se volt akkor még.
Fred - De hát akkor ki volt ott egyáltalán?
Frigyes - Például a Karinthy.
Fred - Na és?
Frigyes - 33-ban meghalt Krúdy Gyula,
miután befejezte "Rezeda Kázmér szép élete" c. munkáját. E műben hangzik
el a, nagy horderejű kijelentés - az életben a legfontosabb a halál. Az
önként vállalt halál, amit az életért vállalnak, hajtanak végre. Egyike
a legnagyobb paradoxonoknak. Szinbád elaludt. Úgy halt meg, ahogy akart,
ahogy előre megjósolta. Haláláig javult, egyre szegényebb lett és a halál
úgy ütötte le álmában, mint egy fiatal őzsutát.
A.Ö. K. - És
akkor megöregedtem, átváltoztam egy másodperc alatt azzá, aki most vagyok.
Nem szabad kíváncsinak lenni, mert az ember hamar megöregszik.
Frigyes - Még visszafoglalták az oroszok
a németektől a várost, aztán jött a heroikus
újjáépítés, mindaz, amit szocializmusnak neveztek régen.
(Frigyes lenéz egy óbudai szikláról
a lakótelepekkel régképp elcsúfított
városra, a szeméből, füléből és az orrából zöld váladék
kezd szivárogni.)
Frigyes - Nem
lehet ezt a várost szeretni.
Fred - De hát mit akar maga tőlem?
Frigyes - Azt szerettem volna, ha
elveszi az unokahúgomat, de belátom, ez most már nem lehetséges.
A. Ö. K. - Hát ezt akkor valóban nem
éreztem lehetségesnek, (Elfelejtettem, hogy szombathelyi)
A városban lakók többször
is kijavítottak, következetesen Fejérvárnak nevezve lakóhelyüket. Ők csak
jobban tudják.