BUDAPEST SZERELMESE
AVAGY SZERELMES-E A MESESZERELŐ
(baedecker opera)
 
Amerikai fiatalember = Fred
Amerikai öreg korában = ugyanő a kíváncsiságtól megöregedve (A.Ö.K.)
Podmanitzky Frigyes = Idegenvezető
Lola = szombathelyi tanítóképzős (Frigyes unokahúga)
 

Az Univerzum felöl közelítünk a Naprendszer felé, ráközelítünk a Földre. A Kár pát-medencét pillantjuk meg, Budapest válik láthatóvá, észrevehető tömeg van az Astória szálló hallja előtt.

AÖK. - És néha, ha jó kedve kerekedett, elkezdett beszélni. Kár, hogy nem lehetett rögtön érteni, mire gondol. Óh, hogy nem értettem meg, mire megy ki a játék.

Podmanitzky - Itt van a Duna. A hegyekre épült Buda és a síkságon elterülő Pest. A Duna gyöngye, ékszere a város, míg a várost felékesítő szalad a Duna. Elmondható tehát, hogy Budapest mindenekelőtt Dunaváros. (Fontana di Quattro fiumi)
A Duna már halott. Legyőzve, bemocskolva, kifosztva, meggyilkolva hever előttünk.
Persze ne gondolják, hogy mindig így volt, hogy itt sohasem volt háboríthatatlan őstermészet.
Hiszen a kies Remete-szurdok barlangjaiban találtak őskori leleteket, s hogy a vértesszőlősi előember feltalálója miért nevezi e kultúrkört budai kultúrának, annak titkát éppen a Vár-hegy rejti.

(Fred - mint ősember - a Remete-szurdokban.)

AÖK - Hogy jobban érthessék az egészet, elmesélem megismerkedésünk történetét.
Én repülőgéppel érkeztem a Ferihegy 2.-re és taxin mentem a Belváros felé. A sofőr a Hotel Astoriát ajánlotta. Odamentem tehát.
Szokatlan csődületre lettem figyelmes a szálló hallja előtt. Tizenkét óra múlt. De meglepő volt, hogy ebben a csődületben egy öregember semmitől sem zavartatva szundikál. A recepciónál álliam, mikor az üvegportálnál egy gyönyörű fiatal lány tűnt fel, bekopogott az öregnek, aki erre felébredt. Mosolyogva intettek egymásnak. Nyilvánvaló, hogy be fog jönni, gondoltam magamban és megkérdeztem a portást

- Ki az az idős úr, aki épp most ébredt fel?
- Óh, az ott Podmanitzky úr. Budapest szerelmesének is nevezik. Idegenvezetést vállal néha, bár nem nagyon foglalkoztatják.
Meg akartam ismerkedni a gyönyörű kislánnyal, ezért odasiettem az öreghez.
- Bocsánat, ön vállal idegenvezetést?
- Természetesen – felelte - Mint az öregebb, engedd meg... Servus. Frigyes vagyok.
- Servus... vagyis hello. Fred. - feleltem.
A lány ekkor ért oda. Frigyes széles mozdulattal intett.
- Lola, az unokahúgom. Fred, az új megbízóm. - mutatott be engem is, majd felkiáltott -
- Gyerünk a laboratóriumba!

AÖK - Így történt. Benn voltam a csőben.

A laboratóriumban

Foglaljatok helyet, én fölteszek egy teát és máris kezdődhet az előadás. - szólalt meg Frigyes és hatalmas diavetítőjébe. amely fából készült és legjobban egy század eleji fényképezőgépre hasonlított, két üveglapot nyomott be két oldalról, melyekre Budapest térképe volt fényképezve.
- Ez itt az én legfőbb munkaeszközöm. "Hipp-hopp, ott vagyok, ahol akarok és akkor, amikor akarok, plusz időgép". De csak Budapest területén működik. \nem kell elhagynunk ezt a szobát, hogy tetszés szerinti korban Budapest tetszés szerinti helyét szemügyre vegyük. Mint látható, ezzel a gombbal tudok visszafelé haladni az időben. (Megcsavar egy gombot, és a kép jobb alsó sarkában elhelyezkedő évszámláló nagy sebességgel elkezd visszafelé pörögni, a város időbeli módosulásai visszafelé játszódnak le, a város területe egyre kisebb lesz, míg végül teljesen eltűnik, hogy helyét a még háborítatlan őstermészet foglalja el, majd láthatóvá válik a Kárpát medencét hajdan borító beltenger. mikor a számláló már mínusz hárommilliót mutat)
- Mint látható, itt valaha mindent víz borított. Szokták mondani, hogy "Ádámnál és Évánál kezdi el'', de én még ennél is mélyebbre kívánok a múltba visszaásni. Szerkezeti morphológia következik, amit pedig a legtöbb bikfic szívesen átugrana. Itt, a Duna mentén (mutatja) hatalmas geológiai törésvonalak vannak. Az Alföld helyén egy hatalmas mélyedés volt, amit a folyók töltöttek fel ilyen vízszintesre. Mert a vizek vízszintesek akarnak lenni a gömb alakú Földön. A mélyben felhevült vizek és a hegyekről lecsurgó karszt és esővizek egyként a vízszintes felé törekednek, de (pörögni kezd előre az évszámmutató) idővel kevesebb lett a víz a Glóbuszon, az egyre visszavonuló, lejjebb szálló víz szintjén feltörő hévforrások alakították ki a Vár-hegy és az egész Budai-hegység barlangrendszerét. Az ősembernek nagyon könnyen érthető szempontjai voltak lakóhelye kiválasztásában. Víz, hegy (a terep átláthatósága miatt) és barlang, hogy ne fázzon annyira. Ezeknek a szempontoknak tökéletesen megfelel a Vár-hegy. Ez egy ötven méterrel a folyó szintje fölött lévő három-öt méter vastag sziklafennsík, telistele vájva hévízbarlangokkal. Egyik oldalon a hatalmas folyó, a másikon patak, (az Ördögárok) végül a hőforrásuk, melyek itt (mutatja a vetítővászon) törnek fel. Nagyon nagy tévedés volna azt gondolni, hogy az ősember tudatlanul, szenvedések között, állandó félelemben élt. Kétség nem fér hozzá, hogy ő állt a tápláléklánc csúcsán. Kis pocakját boldog méltósággal viselte, szívesen hódolt a tánc és az ének és a képzőművészet oltárán. Ha volt arany kor, akkor azt erre az időre tehetjük.
(Fred újra feltűnik ősemberjelmezben a Remete-szurdokban, oldalán Lola szintén ősember-felszerelésben.)
Nem háborgatta ebben az időben sem vadállat, sem a villanyszámlás az embert. És hosszú, nagyon hosszú idő alatt itt is megtörtént az, ami mindenhol a világon végbe ment, lassan átálltak ez emberek az állattenyésztésre, majd a földművelésre, igaz, a nagy kultúráktól olyan távol, hogy azoknak a hatása nem volt érzékelhető. mígnem ideértek a Rómaiak.

A.Ö.K. - És akkor ecsetelni kezdte, hogy egy Hamvas nevű magyar kultúrtörténész szerint az az európai, aki a hajdanvolt Római birodalom területén lakott. Kisült, hogy a rómaiak éppen a Dunánál húzták meg a birodalom határát, és az ittlévő átkelőhelyek miatt ide telepítették Pannónia provincia legjelentősebb városát, Aqincumot.
Frigyes - (a laboratóriumban, vetítővászna előtt mutogatva) Tehát ebben a kifejezetten mediterrán kisugárzású völgyben, ebben a határvárosban székelt a császárválasztó provincia helytartója. Ezen a szigeten, melyre a túlpartról már ebben az időben állandó híd vezetett. A két fontos átkelőhelyet erődökkel biztosítják. Trans-Aquincum a híd bal parti végén és Contra-Aquincum, amely a mai Pest centrumában állt. A Duna ebben az időben (Krisztus születése körül) foglalta el mai medrét, a bal part gyakran szinte teljesen víz alá kerülő mocsarak ércéktelen terület volt, így érthető, hogy- a Rómaiak miért nem terjeszkedtek tovább, miért maradtak a hatalmas folyó nyújtotta természetes határvonal mögött. De hogyan éltek az emberek itt ebben az időben? Nézzünk meg egy történetet, hogy jobban el tudjuk képzelni.

 

Személyek:

Cassius Dio - pannóniai helytartó
Elagabalus - római császár
Deianeira - hetéra
Herkules - mint százados
Bacchus - mint tizedes
és hetérák, légionisták, felszolgálók
 

(Aquincumi utca)

 

Cassius Dio - Heraklesz soká éltessen, dicső Elagabalus császár, birodalmadnak "bő vizében".
(felirat: AQUINCUM = Bő víz)

Elagabalus - Köszönöm szavaidat, kedves Dio. Merre lesz szállásom az éjjel?
Cassius Dio - Igen közel vár egy kényelmes vacsoráló-terem, uram.
Elagabalus -  Ez itt a testőrparancsnokom. Rabszolga volt. Heraklésznak neveztem el, mint ahogy a farkaskutyát nevezzük Nérónak, vagy Cézárnak. Végre a császár testét istenek őrzik.
Cassius Dio - Ez elmés gondolat, fenség. S hogy mily különösen szövik a párkák a fonalakat - itt e gyönyörű leányzó neve Deianeira.
(A laborban Fred és Lola nézik a vetítővásznon bemutatott jelenetet. Megszólalásig hasonlítanak Herkulesre és Deianeirára.)
Fred - Mi ez? Nem értem.
Lola - Hasonlítanak, az biztos.
Frigyes - (felüt egy lexikont) Deianeira, görög mitológia, Herkules felesége. (Herkules és Deianeira)
Fred - Na és?
 

(Az apszisos teremben)

Bacchus és Herkules, a császár, a helytartó, felszolgálók, hetérák és... Deianeira.

Bacchus - Hogy-hogy na és? Igyál, öregem!
Herkules - Most, hogy újra szerelmet érzek a szívemben? Mennyire tartod a hölgyet, kedves Dio?
Cassius Dio - Több, mint ízléstelen asztalomnál ágyasomra alkudni.
Herkules - De hiszen ez a nő az én feleségem! Te feleselni merészelsz a császár testőrparancsnokával?
Cassius Dio - (felpattan, most látjuk, hogy kentaur. Kicipeli a nőt a vacsoráló-teremből.)
Herkules - (Nyíllal utánuk rohan)

(Az "Aquincumi utca" c. képet a Frankel Leó utcában álló Hild által épített templom előtt kellene rögzíteni, az "Apszisos terem" a Meggyfa utcai római villában van. A terem mozaikpadlóján Bacchus tiszteletére rendezett felvonulás látható. Ennek a villának egy másik termében található a legszebb pannóniai padlómozaik, mely azt a mitológiai jelenetet ábrázolja, amikor Nesszosz (kentaur) el akarja rabolni Heraklész ifjú hitvesét, Deianeirát, amiért Heraklész nyíllal lelövi őt. Nesszoszt (Nesszos) a halálos lövés a folyóisten - Aquincumban lévén talán a Duna - kebelében érte.)

A. Ő. K. - Szóval hihetetlenül bonyolulttá kezdtek válni a dolgok.

(Ismét a laboratóriumban)

Fred - Ez több mint érdekes! Hogyan szerepelhetünk mi ebben a bemutatóban? Pontosan úgy néznek ki, mint mi.
Lola - Látom.
Frigyes - (nem hallja, hogy nem akarja meghallani, amiről beszélgetnek.)
Végül - Mint az köztudott - máris összeomlott a Római birodalom. A rómaiak éppen itt, Pannóniában voltak kénytelenek elviselni a legnagyobb barbár nyomást. Markomannok, quadok, szarmaták, suebek, kelták, vandálok, karpok, ereviszkuszok és hunok. És itt meg is állunk egy szóra, mert egy kis etimológia következik. Térjünk vissza Vár-hegyre, amely a város szakrális centruma. A legenda szerint (mely makacsul tartja magát, annak ellenére, hogy a történészek a hevesebb kirohanásokat intézik ellene) itt, a Vár hegyen állott valamiféle rómaiak által emelt építmény, és itt, ebben az épületben szúrta volna le a hun Atilla Budát, akiről a város végül is a nevét kapta.

A.Ö. K. - És ekkor nagyon különös dolog történt. Gyanút kellett volna fognom. Nagyon különösen kezdtem érezni magam, de egyáltalán nem volt kellemetlen. Sőt! Annak kellett volna gyanúsnak lennie, hogy olyan nagyon jól éreztem magam. (Innen csak hangját Halljuk, a képen megelevenedve látjuk, amiről beszél.)

Hirtelen úgy éreztem, hogy egy nagy teremben vagyok, tudtam ahogyan ez az álmokban szokott lenni - hogy a várban vagyok, vak vagyok és énekelek. Később hallottam arról, hogy akkoriban tényleg vakok voltak a kobzosok. Egy férfi (Attila) felhevülten magyarázott valamit a másiknak (Budának). Nem lehetett érteni, mit mond. Hunul beszélt.
(Sokat nem segít a kérdés megoldásában, de feltehető a kérdés : Hunnan gyüttek?)

Fred - (A laboratórium. Érdeklődve húzódik közelebb Lolához.) Tisztára úgy nézek ki, mint az a vak ott azzal a húros izével.
Lola - Nem értem! Ja! Én is észrevettem.
Frigyes - A hatalom a hunoknál is - mint még nagyon sok ókori törzsi társadalomban - meg volt osztva a szellemi és a katonai kasztok között. Buda egy csekély létszámú papi kaszt feje volt, mondjuk brahman, míg Attila ksatria volt, jóval több tagot számláló katonaság fővezére.

A. Ö. K.  (Ismét csak hangja hallható, narrálja az eseményeket)
Attila felállt, és kardját - vagy tőrét, most mindegy, hogy nevezzük markolatig a királyba vágta.

A. Ö. K. - Szóval erről a királyról kapta volna a nevét a város, azóta itt él ő úgymond - asszonyi alakban, mert a városok mindig nőneműek.

Frigyes - (A laborban) Attila - mint főkatona - tulajdonképpen puccsot hajtott végre. Persze a szellemi hatalom nélküli, pusztán katonai erejére támaszkodó Hun birodalom Attila halála után rövid idő alatt, és nyom nélkül szívódott fel. Mindenesetre szörnyű, hogy, ennek a gyönyörű városnak a neve ilyen tragikus eseményre, a legiszonyatosabb bűnre, a testvérgyilkosságra emlékeztet minket. Mint ahogy nem érdektelen megjegyezni, hogy Árpád, a máig itt élő magyarok katonai fejedelme ugyanígy tette hűvösre Kurszánt, aki a bevonuló törzsek szakrális vezetője volt. Mind a két esetben testvérgyilkosságról beszélnek, bár tudjuk, hogy ez nem jelentett feltétlenül vérségi kapcsolatot, lehet, hogy egyszerűen a szoros együttműködés deklarálását jelentette a világ előtt.

A. Ö. K. - Szóval ilyen dolgokkal jött és egyre inkább.

(Egy nagyszakállú ősmagyar ül lován a pestimrei Holdfény utcában. A budaligeti Huba vezér utcában teliholdat fényképezzük. Felirat: Huba vezér a Holdfény utcában; Holdfény a Huba vezér utcában.)

Frigyes - A népvándorlás befejező akkordjaként megjelentek tehát a magyarok. Álmos vezért hurokkal megfojtották, hogy életének feláldozása jószerencséssé tegye a "honfoglalást", aztán az itt élő szlávok vezérét, Pusztaszert maguk elé kérették. és megkérdeztük tőle - Látod ezt a fehér lovat? Látom - felelte az agg szláv, Akkor mi ezt a szent állatot leszúrjuk, és ezzel minden szükségest megtettünk, hogy joggal bírjuk magunkénak e földet. Eredj Isten hírivel! Ezután - mivel minden szükséges rítus végrehajtatott - beköltöztek az "aranyos szegletbe", ahol azóta is élnek, noha nem mondható, hogy zavartalanul. Ezerben István fejedelem királlyá koronáztatta magát, megalapítva a keresztény államot. A királyi székhely Székesfejérvárott volt* , Budán egyházi és királynői birtokok feküdtek.
 

(A Gellért-hegyen)
 
Frigyes - Van egy nagyon kitüntetett hely a városban, amelynek bemutatásához most látom elérkezettnek az időt, lévén, hogy pontos kronológia szerint most értünk ahhoz az időhöz, amikor a magyarok kezdték felvenni - persze nem minden zökkenőtől mentesen - keresztény hitet. Dacoskodásuk egyik megkapó színtere ez a hegy volt, ahol (mutatja a hegy madártávlati képét) a hagyomány szerint megunva Szent Gellért püspök prédikációit, megragadták a kenetes szent embert, és szöges hordóba rekkentve legurították a sziklás meredélyen, egyenesen a Dunába.

(A Margit-szigeten)

Lola - (mint Szent Margit, zárdában térdepel)
Fred - (mint lovag, a zárdafal magasságát kémleli.)
Frigyes - (hangját halljuk)
És - megint a kronológia miatt - eljött az ideje, hogy egy másik csodálatos szépségű helyről ejtsek szót, mégpedig a Margit-szigetről, ahol egy Árpád-házi királykisasszony élte különös, szenvedésekkel teli életét* , de talán mégis boldogan, hiszen hosszadalmas, bonyolult procedúra után az egyház "boldoggá" avatta.
(Felvétel a Szent Mihály kápolnáról, amely egy, kézen megszámlálható ritka példája a teljesen rekonstruált műemlékeknek. Vagyis az alapfalakból és máshol még álló építményekből következtettek arra, milyen lehetett a kápolna a maga korában, és újra felépítették. Érthetetlen számomra, miért alkalmazzák ezt az eljárást ilyen ritkán.)

Frigyes - (A laboratóriumban)

Később (a vetítővászon jobb alsó sarkában mutatja az évszámot) tatár hordák dúlták végig az egész országot, támadásuknak csak az akkor még nagyon csekély számú megerősített helyek tudtak ellenállni, amit felismerve az akkori király - IV. Béla - várakat kezdett építeni több helyen, így a budai Vár-hegyen is * Ez a román stílusban épült, meglehetősen egyszerű építmény állott itt akkor, amikor a korona Zsigmond, Német-római császár fejére került. Zsigmond több ország uralkodója volt, Buda jelentéktelen távoli szeglete maradhatott volna birodalmának, ha nem lettek volna itt azok a tabáni hévizek. amelyekkel eredményesen vélte gyógyíthatni előrehaladott vérbaját. Így viszont sokat időzött a számára nagyon kényelmetlen építményben, ezért elhatározta, hogy rangjának megfelelőbbet építtet korának legjobb mestereivel. Ez az épület lett az európai hírű Friss Palota, benne egy hetven méter hosszú, tizennyolc méter széles hatalmas díszteremmel. A palota előtti udvaron nagyszabású lovagi tornákat rendeztek. Végül a már így is pompás román, gót épületegyüttest Hunyadi Mátyás, a máig legnagyobbnak tartott magyar király, renessaince maecenás gazdagította tovább. E két gazdag, pompás ízlésű, az építészetre a pénzt nem sajnáló uralkodónak köszönhetően egy az akkori világszínvonalat még talán meg is haladó Királyi Várpalota ékesítette a hegyet, melynek gazdag kiképzéséről, a csodálatos márványfaragásokról, bronzkandeláberekről, az épületet díszítő gyönyörű szobrokról, a palotakápolnáról és a felülmúlhatatlanul gazdag könyvtárról a kortársak csak szuperlatívuszokban emlékeztek meg. Ez volt hajdan a "régi dicsőség", mely valóban késik az éji homályban.

(Mátyás könyvtárában)

Hunyadi, (a nagyorrú paraszt) asztrológiai jelekkel, a holdállásokkal díszített mennyezetfreskó alatt egyik lábát a kerevetről lelógatva könyvtárában szunyókál. Kezében hatalmas (negyven centiméter magas) velencei üvegserleg. Egy márvány falikútból lassan csordogál a kétféle (vörös és fehér) bor. Két szolga a kút mögül lesi lélegzetvisszafojtva a királyt, aki csak fél szemét nyitja ki, mire azok nagyot nyomnak egy fújtatón, a bor hosszú sugárban kispriccel a kútból, éppen a serlegbe. Mátyás kiissza, majd tovább szendereg.

Frigyes - Ezután véget is ért a fájdalmasan rövid ideig tartó aranykor, amely után a történetben szinte kizárólag fekete lapok következnek. A nagy király halála után a két felől is támadó ellenségnek senki nem állta útját, annál is inkább, mert a belső viszályok végképp elgyengítették az országot. A két ellenség az Ozmán és a Habsburg birodalom volt. Magyarország három részre szakadt, Buda százötven évre török kézre került. A várat csellel vették be, így az épületek teljes épségben maradtak volna, ha a Korán tiltásai miatt az összes figurális díszítést össze nem törték volna kalapáccsal, ha a könyvtárat nem hordták volna szét, gyújtották volna fel, ha a templomot nem lóistállónak használták volna úgy, hogy a padlóját faragott márvánnyal borították, hogy a lovak jó keményen álljanak. És ha ők maguk nem is rontottak volna, de nem is javítottak, így nem múlt el nyomtalanul az a százötven év sem. amit itt töltöttek. De még mielőtt a törököket végképp elmarasztalnánk, vessünk egy pillantást a Vár-hegy ás a Gellért-hegy közötti völgyre, a Tabánra, ahol a török idők óta vívja eldöntetlen harcát a "város legjobb fürdője" rangjáért a Rudas és a Rácz.

A. Ö. K. - Addigra én már elég oldott állapotba kerültem, (csak a jó ég tudja, mitől hirtelen gőz öntött el mindent, és azon vettem észre magam, hogy török fürdőben vagyok és masszíroznak. Mellettem feküdt az öreg, de most hatalmas szakálla volt.

Frigyes - (mint Gül Baba) Allah hozott a Jeslin direkli ilidzsaszban.
Fred - (mint Avlia Cselebi) Szépen táncol az a lány a medencénél.
Lola - (mint Gülszári - táncol)
Fred - (mint Arlia Cselebi - miközben masszírozzák őket) Valóban elragadó bajadér.

A.Ö. K. - És azután együtt fürödtem vele a medencében. Csodálatosan gyönyörű mezítelen női lény, Gülszári, aki szakasztott úgy nézett ki, mint Lola, a testhőmérsékletű víz, a keleti kényelem, a mézízű sörbet... Kezdtem egyáltalán nem érteni a dolgot.

Frigyes - Már majdnem elérkeztünk a történet végéhez, hiszen macskaugrásnyira van az idő, amiről most beszélni kellene. Szóltam talán arról, hogy határvonalon állunk, a jól kifejezett határvonal a Duna. El kell szenvedni, hogy vagy a kelet legnyugatibb. vagy a nyugat legkeletibb "védőbástyája" vagyunk. És jóllehet mindig a lukas gatyáját szégyenkezve kézzel takaró szegény távoli idegen szerepét kellett a nyugat legkeletibb régiójaként eljátszani, mégis jobb volt az, mint a despotikus, kizsákmányolt kelet legvidámabb barakkját lakni. Mielőtt a dolgok elébe vágnánk, nézzük, hogyan foglalt vissza minket a nyugat, mi módon verték ki az osztrákok innen a törököt.

Fred - (mint Dietz János, tábori borbély)
Sokan hiszik, hogy a gyönyörű Buda várát a törökök pusztították el. Ez valótlanság. Elhanyagolták, romlani engedték, de maga a vár még így is rengeteg művészeti és kulturális kincset rejtett magában az utókor számára, amelynek java része megmaradhatott volna, ha a ,,keresztények" nem a legnagyobb vandalizmussal hajtják végre az ostromot. A gyermeket sem kímélték anyja testében. Mindenkinek, aki a győző keze ügyébe került, meg kellett halnia. Nők levetkőztetve, csupaszon feküdtek ott, testük szeméremrészüknél át volt szúrva, hasuk fel volt szakítva, úgyhogy a meg nem született gyermekek kiestek. A legjobban azon sajnálkoztam, hogy egy- és kétéves meztelen gyermekeket láttam felnyársaltan s a falakhoz csapottan. Most is bámulok azon, mi történt ott, hogy az emberek sokkal kegyetlenebbeknek mutatkoztak egymás ellen, mint a vadállatok.

Frigyes - (mint Mustafa - hősleg védelmezi a róla elnevezett bástyát)

Frigyes - (a laboratóriumban) Ezután köszöntött be a méltatlanul negligált Barokk. És mert ennek rengeteg nyomát lelni a mai Pest-Budán - avagy - Budapesten, nekem - mint idegenvezetőnek - muszáj Vasquezzé átlényegülnöm.
Frigyes - (mint Vasquez - áll a Martinelli téren).
Vasquez - Meg kell bocsátaniuk, ha talán szerénytelenségnek hat, de ki kell jelentenem, hogy a legszebb térképsorozatot én készítettem Pest-Budáról.* A térképsorozat nagy táblából és a címlapból áll, a térképeket gyönyörű litográfiák keretezik.*
Frigyes - (mint József Nádor - áttűnés a szobráról, majd beszélni kezd)
József Nádor - Ha már Vasquez barátunk ilyen nyíltan dicsérte önmagát, engedtessék meg nekem is, hogy letagadhatatlan érdemeimmel. melyeket e város szépítésében szereztem, én is előhozakodhassak. Mert mint az Isten kegyelméből uralkodó Osztrák császár és Magvar király, testvére, egyszersmind Magyarország Nádora, minden tőlem telhetőt elkövettem, hogy e csodás természeti adottságokkal megáldott várost fejlesszem és szépítsem. Bővítettem a Királyi Palotát, a Margit-szigetet gyönyörű parkká varázsoltam, főépítészemmel, Hild mesterrel pedig egész városnegyedek arculatát változtattuk meg.*

Frigyes - (a laboratóriumban) Tehát ebből a korból, mint látható, léptékhelyes térképek állnak immár rendelkezésünkre, elképesztően megszaporodtak a rajzok, leírások és mindenféle más dokumentum, amelyekből hitelesen tájékozódhatunk, mindenféle szempontból robbanásszerű fejlődésnek lehetünk tanúi. Kérdés nélkül ez az ország legfontosabb centruma, itt zajlanak a politikai, kulturális és gazdasági élet legfontosabb eseményei. Ez az a kor, amikor egész Európában megjelenik a "nemzet" gondolata, és ennek, ha tárgyunkat, Budapestet szemléljük, hatalmas jelentősége leend. Pest, Buda és Óbuda lakosságának legnagyobb része nem volt magyar, nem is beszélt magyarul.
(Petőfi Sándor, aki minden napon átgyalogolt a hajóhídon, mint ordonánc, az aznapi újság nyomtatásra váró példányait átvigye a levéltár mellett ma is álló nyomdába, a Vár-hegyről letekint Pest városára. Korabeli felvételek.)
Annak a jelentősége, ami a felvilágosodáskor, majd a reformkorban történt, nyugodtan hasonlíthatjuk a Honfoglalás jelentőségéhez. "Nyelvében él a nemzet". Hadd idézzük ide a "legnagyobb magyart", Széchenyi szellemét.

Karinthy Frigyes odasétál az Akadémia előtt álló Széchenyi szoborhoz és megkérdi tőle -
Karinthy - Majd mit fognak csinálni a micsodáim?
Széchenyi - Majd eltartanak a barátaim.
Frigyes - Látható, hogy minden felesleges aggódás nélkül mondott le egy évi jövedelméről, hogy végre legyen a nemzetnek Tudományos Akadémiája, múlhatatlan érdemei vannak az első állandó híd, a Lánc-híd felépítésében, a porosz és francia hatás helyett az akkor legkorszerűbb angol utat honosítva. Sajnos a békés építő munka lendülete megtört az egész Európán végigsöprő negyvennyolcas forradalom miatt, de fiatal barátja Andrássy Gyula és egy másik nemes úr Podmanitzky Frigyes kiegyezés utáni színrelépésével elérkeztünk a város történetének egyik megkapó fejezetéhez.

A. Ö. K. - És ekkor szinte megmagyarázhatatlan látomás ragadott el, mely a látogatás során szerzett sok rendkívüli élmény után is megdöbbentett. (Homeomorf transzformáció - olyan transzformáció, amelynél a szomszédos részek, elemek továbbra is szomszédosak maradnak. Pl. rugalmas deformáció. Jól ismert megoldás ez a Postabank reklámokból. Nyíltszíni átváltozás-sorozat. Frigyes arca, alakja a következő módosulásokon megy keresztül: ősember, pannóniai nemesúr, Buda, IV. Béla, Zsigmond, Mátyás, Gül Baba, József Nádor, Vasquez, Széchenyi, Andrássy, végül Podmanitzky. Szóval mindazok alakját felveszi pár másodpercre, akik sokat tettek a városért.* Átváltozásai közben egyre öregebb lesz.)
Frigyes - Óh, nem véletlenül neveznek engem is Podmanitzky Frigyesnek, Budapest Szerelmesének, hisz ennek a már életében szentté válott férfiúnak neve összeforrt, azzal amit Budapest rajongással teli szeretetének nevezhetünk. Hosszú és sikeres életemben talán mindenkinél többet tettem azért, hogy e város valóban Európa egyik jelentős fővárosa legyen. Hadd vázoljam tehát néhány szóban, mit is eredményezett a több évtizedes szorgos munka, amit 1870-tól 1904-ig mint a Közmunka Tanács* elnökhelyettese elvégezhettem.

A. Ö. K. - Látni kellett tehát , hogy őrült, tudathasadásos személy, hisz hol egyes szám első személyben, hol egyes szám harmadik személyben beszélt erről az egyébként vitathatatlanul nagyformátumú patriótáról, aki állítólag oly annyira rajongott a városért, hogy még nyaralni sem utazott el belőle.

Frigyes - Első volt a három - addig külön életet élő - város; Buda, Pest és Óbuda egyesítése. Ehhez három évre volt szükségem. Ezután grandiózus boulevardot álmodtam, melyet különösebben fájdalmas bontások nélkül sikerült létrehozni úgy, hogy az addig főútvonalként funkcionáló Király utcát (melyet az új "sugárút" volt hivatva kiváltani) ma (1996-ban) is megszemlélheti az, aki arra kíváncsi. Ezután jött a Nagy Körút terve, megvalósulását az akkor dúló gazdasági válság ellenére, vagy azt kihasználva (adómentesség felajánlásával) sikerült megvalósítani. A Duna parton sétálva felvetődött a Vár-bazár ötlete. Akkor még Ferenc József volt a császár, tehát a lehetetlent nem ismerve elkészült ez a mű is, legnagyszerűbb építészemmel, Ybl Miklóssal* kart karba öltve. Ő tervezte az Operaházat is, melynek (nem mellesleg) főintendánsa voltam. Mindezen tevékenységeim csúcsát talán az 1896-ban megnyitott Milleneumi ünnepségek jelentették. A fák - sajnos - nem nőnek az égig. Minden harcom, küzdelmem ellenére felépítették az Erzsébet hidat, mely végleg tönkretette a várost. Ha talán egyesek felkapnák a fejüket erre a megállapításra, megcsodálván a gyönyörű, karcsú építményt, engedjék meg, hogy kijelentésemet megmagyarázhassam. Közhely ma már, hogy a városokról a forgalmat le kell vezetni, itt viszont a Pest városába befutó utakat éppen a centrumon keresztül vezették át a Dunán, és e megfontolatlan lépésnek áldozatul esett a két legmegszenteltebb, csodálatos szépségű városrész, a Belváros és a Tabán. Önként és dalolva estek neki csákánnyal a szűklátókörű ostobák a város legértékesebb részének, soha nem pótolható, tragikus károkat, rettenetes űrt, hiányt, sebeket hagyva maguk után. Hogyan is illusztrálhatnám, milyen is volt az ékszerdoboz finomságú, az őstörténet kezdeteitől organikusan fejlődő két városka, mielőtt e szörnyű mű, az Erzsébet híd felépült volna.

A. Ö. K. - Talán még megszületésem előtt szörnyű bűnöket követtem el, melyekért most iszonyatos árat kell fizetnem. rettenetes módon le kell vezekelnem minden olyast, amiről fogalmam sincs, hogy micsoda.

Fred - (mint Rudolf trónörökös a Magyar utcában)
Rudolf - Barthfis, hű kocsihajtójának hála - egy kanyarban leugrik konflisáról és gyorsan egy kapualj rejtekébe húzódik. Kisvártatva feltűnik a szemüket Árgus módra meresztő titkosrendőrökkel megrakott batár, akik a trükköt észre nem véve követik, az immár trónörökös nélkül kocogó Barhtfist. Tiszta a levegő. Rudolf egy zsebtükörre kokaint szór, villámgyorsan felszippantja, fecskendőjébe morphiumot szív fel, gyorsan belövi azt is és futólépésben a kupleráj felé veszi útját. Az ajtón beesve felhajt három pohár konyakot és egy hatalmas billikom pezsgőt. A walesi hercegnő szívélyesen köszönti, kipróbálva a hatszögletű asztalt és a háromemeletes nőt * Rudolf egy fotelből magatehetetlenül szemléli a grandiózus konkurens királyfit.
 
A. Ö. K. - És a libával együtt voltam ősember, fürödtem vele a Rudasban, néztem, hogyan teszi magáévá a walesi herceg, de még nem hallottam, hogy nekem mondott volna bármi jelentőset.

Lola - (a laborban) Ne haragudj, Frigyes bácsikám, de nem bírom tovább hallgatni ezt az ízléstelen műsort!

Fred - Mi közünk nekünk ehhez az egészhez?
Frigyes - Nemsokára befejezem az előadást, minden ki fog derülni. Ne legyetek türelmetlenek!

Lola - Akkor fejezd be, mert az idő eljár, nekem dolgaim vannak, Fred sem szeretne itt megöregedni.
Fred - Így van!
Frigyes - Sért a türelmetlenségetek, de jól van - rövid leszek.

A. Ö K. - Már sejtettem, mi lehet a dolog hátterében, de alig volt hihető, hogy ennyire hülyének nézzenek- Hátra volt az ú. n. Világkiállítás. Mi mindent meg akart velem etetni ez az ember.

Frigyes - Fontos mozzanat volt a város történetében a Világkiállítás megszervezése. A grandiózus munkát költségeket nem kímélve valósították meg, (volt elég tótocska, szinte ingyen dolgoztak a félfeudális nyomorban élő nincstelen kétkezi munkások.)
Lola - Frigyes bácsi! Kezdesz nagyon korszerűtlen lenni.
Frigyes - Én ragyogó fejezetnek mondtam, mert tényleg mégiscsak minden "be volt dobva", amit a Monarchia össze tudott kaparni az eseménysorozatra, és az nem volt kis birodalom. Talán voltak olyanok is, akiket elkápráztatott az az ünnepségsorozat, amely a megnyitón lezajlott. Felpumpált, merő külsőségekből álló csinnadrattás haccacáré, mint Katalin cárnő is sóval felhintett utakon szánkázott Potemkin díszletei között, mikor a jelmezes jobbágyok őrjöngve éltették.
Fred - Van még valami jó híre?
Frigyes - Most már csak ennél rosszabb dolgokról tudok beszélni.

Talán kivétel a Belvárosi Plébániatemplom, melyen helyből végig zongorázható a rómaiaktól napjainkig a különböző korok történetek leúszta a templom kétszer is elhatározott bontását.
(A tabáni Szerb templomnak nem volt ilyen szerencséje Mindkétszer az volt a probléma, hogy a híd kanyarodik, ahogy befut Pest belvárosába. Azért kétszer, mert - mint az köztudomású - minden hidat kivéve a Lágymányosit kétszer építettek fel a városban.
(A hidak.)
Másodszor is hosszas vita folyt arról, midőn az Erzsébet hidat a hatvanas években újjáépítették, hogy, lebontsák-e ezt a templomot. Ma sem érthető, hogyan menekült meg. A rómaiak korában egy szigeten, mely testvére volt a Szentendrei s a Csepel szigetnek, a harmadik században a már említett Contra Aquincumot, egy négyszögletes erődöt emeltek az itt tanyát vert antibarbár hódítók. Ennek az erődnek a délkeleti tornyán épült fel e román, azután egy gót, aztán egy renessaince templom. Töredékeik ma is megszemlélhetők. Van egy Mekka felé tájolt imafülke is, a törökök itt jártának emlékéül. Mai formáját a Barokk idejében kapta, de a huszadik század is itt hagyta lenyomatát Ferenczy Béni bronz keresztelőmedencéjének formájában. Most már lehet, hogy tényleg csak rossz dolgokkal folytatom.

A. Ö. K. - Így is lett. Ezután csak rossz dolgokat mondott. Kivéve persze azt, ami magyar irodalmat illeti. De kit érdekel a magyar irodalom?

Frigyes - Volt a már említett csodálatos szépségű, organikusan fejlődő gyönyörű városban, a Tabánban egy kocsma: a Mélypince.
(Sanyi bácsinak * való feladat: Poldi, Krúdy, Szép, Ady, Móritz, Ignotus, Báti, Kanyurszky, Kellér, Herczegh, Molnár, Mikes és Lázár közül eltalálni, melyik akart fizetés nélkül elszivárogni a történelmivé válott csárdából.)

Lola - És József Attila?
Frigyes - Ő ott se volt akkor még.
Fred - De hát akkor ki volt ott egyáltalán?
Frigyes - Például a Karinthy.
Fred - Na és?
Frigyes - 33-ban meghalt Krúdy Gyula, miután befejezte "Rezeda Kázmér szép élete" c. munkáját. E műben hangzik el a, nagy horderejű kijelentés - az életben a legfontosabb a halál. Az önként vállalt halál, amit az életért vállalnak, hajtanak végre. Egyike a legnagyobb paradoxonoknak. Szinbád elaludt. Úgy halt meg, ahogy akart, ahogy előre megjósolta. Haláláig javult, egyre szegényebb lett és a halál úgy ütötte le álmában, mint egy fiatal őzsutát.

A.Ö. K. - És akkor megöregedtem, átváltoztam egy másodperc alatt azzá, aki most vagyok. Nem szabad kíváncsinak lenni, mert az ember hamar megöregszik.
Frigyes - Még visszafoglalták az oroszok a németektől a várost, aztán jött a heroikus újjáépítés, mindaz, amit szocializmusnak neveztek régen.

(Frigyes lenéz egy óbudai szikláról a lakótelepekkel régképp elcsúfított városra, a szeméből, füléből és az orrából zöld váladék
kezd szivárogni.)

Frigyes - Nem lehet ezt a várost szeretni.
Fred - De hát mit akar maga tőlem?
Frigyes - Azt szerettem volna, ha elveszi az unokahúgomat, de belátom, ez most már nem lehetséges.
A. Ö. K. - Hát ezt akkor valóban nem éreztem lehetségesnek, (Elfelejtettem, hogy szombathelyi)
 

A városban lakók többször is kijavítottak, következetesen Fejérvárnak nevezve lakóhelyüket. Ők csak jobban tudják.


Nem akart férjhez menni a neki rendelt királyi sarjhoz, ezért vallási elragadtatásba esett.

A most következő térhatású videó-animáció az egyik legattraktívabb, de legnehezebben kivitelezhető része a tervezett útikalauznak. Ahogy, sorolja a különböző királyok által emelt épületeket, azok úgy jelennek meg egymás után a vetítővásznon.

Alt Ofen

Ez a része a filmnek megint elég nehezen megvalósítható, de nagyon hálás feladat lenne, mert a kereteken látható litográfiák számos olyan épületet ábrázolnak, melyek ma is állnak, és "áttűnés" segítségével lehetne megmutatni, hogy mi módon változott meg ezeknek az épületeknek a környezete.

Mindaz láthatóvá válik, amiről beszél. A kibővített palota. a szigeti Nádor-nyaraló, Hild arcképe és egy-pár ház ebből a korból.

Szívesen szerepeltetném itt Kádár Jánost, kedvenc figurámat, aki Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlóan rendkívül agilis szervező volt, ha arculatformálásról volt szó, nem számított, hogy vízerőművet kell létrehozni, vagy a dolgozók lakáskörülményein kell javítani. Így van a pokol tornáca kikövezve. Ne kapjon Bakfark után lanthoz, ne értsen Molnár után a punk-hoz, milliók ríják kétségbeesve - "ne építsetek lakótelepeket." Persze nem volt olyan szörnyeteg, mint a fenn említettek.
De fatalista nem mondhatja, hogy kevésbé sodródott, mint azok.

Látván, hogy a főváros ügyei rendkívül fontosak az egész ország számára, a miniszterelnök, Andrássy Gyula létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, melynek elnöke a mindenkori miniszterelnök volt, míg a munka érdemi részét az elnökhelyettes végezte.

Ybl Miklósnak szobra áll a róla elnevezett kioszk előtt, mely hajdan a palota vízellátását volt hivatva ellátni. (Tetején a toronynak álcázott kémény.) Ma a bagóért elkótyavetyélt épületben casino működik.

Hat nő fekszik a hatszögletű asztalra, hátsóját lemeztelenítve, Egy forgatás, egy benyomás. A háromemeletes nő ugyanezen elven működik, de nem horizontálisan, hanem vertikálisan.

A pincért történetesen éppen Sanyinak írták a keresztelő után az anyakönyvbe. Mindenképp szeretném a keresztet megmutatni a hajdani Kereszt téren.