EGY ESTE A BALATON BÁRBAN
 
Videóvetítésekkel kombinált színielőadás
 

(A függönyt vetítővászon helyettesíti. Projektorral vetítenek rá.)

Egy presszó - a BALATON BÁR - kirakatát látjuk, melyre öntapadós színes betűkkel felirat van ragasztva:

Zongoránál - INKOGNITÓ

A presszó belsejében végigpásztáz a vendégeken a kamera, majd megállapodik Inkognitón, a zongoristán, aki műanyag szemüveg-orr-bajuszt visel. Zongorázása közben halljuk belső monológját.

Inkognitó - Itt szoktam esténként zongorázni a bárban. Ide - a zongora tetejére kérem az italt. A szokásost. gáték közben elnézegetem a törzsközönséget. (A kamera ismét végig pásztáz a vendégeken.) Már öreg vagyok. Láttam már elég embert, nagy meglepetések nem nagyon érhetnek már. Tudom, hogy mindenki tehet arról, hogy milyen az arca, vagy mindenkinek az arca tehet arról, hogy milyen ő. Itt van például ez a fickó. (A kamera mutatja annak a közelijét, akiről beszél.) Nem pont úgy néz ki, mint Csermanek, alias* Kádár János? Szokta is kiabálni - ,,Én Kádár János fia vagyok!" Róla rögtön három történet is észembe jut.

(Felcsavarodik a vetítővászon.)

Női hang - Fiatal korában Kádár János - amikor még egyszerűen Jancsi volt a neve - Szántó Judittal készített esernyőt. Azzal a Szántó Judittal, aki akkoriban József Attila élettársa volt.

(Kivilágosodik a színpad, szegényes albérleti szoba válik láthatóvá. Egy ágy, egy asztal, egy szék és egy gáztűzhely.)

Történet egy napon, hogy mikor Sz. J. békésen aludt a Korong utcai közös albérleti ágyon, J.A. kinyitotta a gázt. Sz. J. fuldokolva felébredt és el akarta zárni a csapokat, amit a költő mezpróbált megakadályozni, lefogva élettársát. Kapott három-négy jó pofont - ez nem először történt a viharos kapcsolat történetében - amiktől a költő az ágyra zuhant. A közvetlen életveszély elmúltával nagy sírás-rívás között kibékültek.

(Mindez - amit a női hang mond - megtörténik a színpadon. Zokogva ölelik át egymást a szereplők, betakaróznak, aztán minden elsötétedik.)

Ahogy dolgozatott a fiatal Jancsival,

(Kivilágosodik a színpad, látjuk Szántó Juditot és Csermatek Janit esernyőt készíteni.)

eszébe jutott, hogy reggel munkába menet mindent elhozott otthonról, ami veszélyes lehet, a gázkulcsot, a tükröt, a borotvát és a gyufát, nehogy a költő kárt tudjon tenni magában, viszont eszébe jutott az is, hogy a költő erős dohányos, meg aggódott is érte, úgyhogy ezt mondta Jancsinak -

Szántó Judit - Jancsikám, vigyél már el ennek a bolond Attilának egy pakli dohányt, meg a gyufát, nehogy még jobban megőrüljön a nikotinhiánytól.

(Jancsi pénzt vesz át, feláll, kimegy. A színpad elsötétedik.)

Női hang - Jancsi elment a Korom utcába, fütyült és az ablakon kinéző költőnek feldobta a dohányt, a gyufát és a papírt.

(Az ismét kivilágosodó színpadon egy magasra szerelt ablakkereten Jancsi füttyére kinéz J. A. és elkapja a mondott tárgyakat.)

Ekkor látta egymást Csermanek János és József Attila először és utoljára.

(Sötét.)

Csermanek - aki az illegalitásban vette fel a Kádár nevet - meggyőződéssel hitte, hogy az igazoltatást úgy tudja legjobban elkerülni, ha bricsesznadrágot visel, kisvendéglőben étkezik és deszkát cipel a vállán, ha az utcán jár-kel. Lássuk tehát, hogyan rótta K. J. titokzatos útjait a fasiszta mezszállás alatt nyögő “lángoktól ölelt kis ország”-ban?

(A stroboszkóppal megvilágított színen egy bricsesznadrágos férfi megy át balról jobbra, vállán jókora deszka.)

Női hang - Midőn Cyrus Vance parádés külsőségek között visszaszolgáltatta a magyar koronát, melyet odáig az amerikai Fort Knoxban őriztek, K. J. otthon dörzsölgette kezeit, barackpálinkát ivott - az volt a kedvence - és alig várta, hogy leszálljon az és. Az ünnepélyes külsőségek lezajlása után a Nemzeti Múzeumba hajtatott az éj közepén, mindenkit kiküldött a pince páncélterméből és nem törődve az átokkal, amely a koronát méltatlanul viselő fejére hull, felpróbálta a nehéz fejéket, és egyik kezében pálinkásflaskóval méltóságteljes, lassú legényest járt diadala örömére. *

(Az előbb deszkát cipelő férfi az ismét stroboszkóppal megvilágított színpadon, pálinkásüveggel a kezében, koronával a fején legényest táncol dorombkíséretre. Sötét, majd vetítővászon le.)

(Videó.)

Inkognitó - (Zongorázás közbeni belső monológ.) "Ádámnál és Évánál kezdi el" - szokták mondani, ha valaki túl bő lére ereszti a mondókáját. Én pedig, ahogy azt a kis asztaltársaságot elnézem, (Az asztaltársaságra fordul a kamera.) épp ahhoz kapok kedvet, hogy a világ alapjainak lerakása után két perccel kezdjem el.

(Vetítővászon fel.)

Női hang -

Sugártrónusán ült az Úr.

(A színpadon magasban, felhők fölött ül az Atyaisten, aki az előbb még az asztaltársasában foglalt helyet, két
beszélgetőtársa - egy fiú és egy lány - mezítelenül állnak alatta. Színezett farostlemezből készített felhóz, angyalok és
két fa lógnak le a trégerekről. A fiú és a lány megcsókolják egymást.)

Női hang - A paradicsomban csak két ember volt. Ádám és Éva. Mezítelenek voltak, de ez akkor méz nem zavarta őket.

(Vállán kereszttel bejön Jézus és így szól -)

Jézus - Jobb dolog férfinak asszonyt nem ismerni.
Atya - Kisfiam, ebbe te ne szólj bele!

(Jézus el.)

Női hang - És miután az Atya parancsának ellenére a kígyó tanácsát követvén megízlelték a Tudás fájának gyümölcsét, így szólt az Atya - (Az Úr megszólal a magasból.)

Atya - Ne ehessenek az Örök Élet fájáról is, mert még olyanok lesznek, mint mi közülünk egy.*

Női hang - És elküldé Mihályt. aki lángpallossal kiűzte az első emberpárt a paradicsomból.

(Bejön egy szárnyas, hálóinges színész, kezében ,farost "lángpallos", mellyel a színpad oldalkijáratára mutat. A mezítelen szereplők, akik közben fügefalevelet emelnek maguk elé, a jelzett irányban elhagyják a színpadot. Sötét utcán
bekapcsolják a stroboszkópot, majd behoznak egy gerendát, amit másfél méter magasságban, vízszintesen rögzítenek és két
rajzolt üstöt, amely mellett rajzolt ördögök állnak háromágú szigonyokkal. Az üst mögött guggol Ádám és Éva. Arcukon
leírhatatlan szenvedés. Egy, színész - mintha kötéltáncos lenne - végig egyensúlyoz a gerendán)

Női hang - Azóta balanszíroz menny és pokol között az ember.

(Vetítővászon le)

Női hang - És Inkognitó szinte oda sem figyelve futtatta végig ujjait a billentyűkön, zongorázott eltűnődései közben, amikor egy
fiatalemberre lett figyelmes, aki egyedül ült egy asztalnál.

Inkognitó - (belső monológja) Honnan ismerem ezt a fiút? Találkoztam már vele? Mindjárt záróra, azt hiszem, mára befejeztem.

(Feláll. Odamegy a fiatalember asztalához. Kezet nyújt és megszólal)

Inkognitó - Szervusz. Ne haragudj, hogy zavartak...

Fiatalember - Szia.

Inkognitó - Munkaidőm lejárt. Nem volna kedved közösen megnézni egy másik helyet?

Fiatalember - Miért ne? Menjünk!

(Felállnak, a kamera követi őket, ahogy kimennek az ajtón. Külső totál a présszó portáljáról. Ők ketten eltűnnek az éjszakában, a présszóban leoltják a lámpákat, a Balaton Bár neonfelirat kialszik.)

Megjegyzés: ez a kis jelenetsor egy tetszés szerint bővíthető sorozat első darabja. Inkognitó zongorázik a Balaton bár-ban, és a vendégekről mindig más történet jut az észébe.
 

1995. októberében

 
 
 
 

 *Az ő sorsa megdöbbentő, szinte matematikai pontosságú leírása hogyan hordozza magában a bűn a bűnhődést. N. I. rehabilitálása, mely napon K. J. meghalt.


*Talán nem érdektelen mezjegyezni, hogy Kádár Jánoson kívül még más országnagyok - úgymint Kossuth Lajos és Horthy- Miklós - is figyelmen kívül hagyták a tilalmat, és felpróbálták a koronát. Kossuth, mielőtt csukott hintóban elhagyta volna Orsovánál az országot, Szemere Bertalannal együtt kipróbálta tükör előtt, melyiküknek áll jobban. Szemere lett a győztes. Neki nagyobb feje
volt. Horthynak pedig hosszú uralkodása alatt bőven volt ideje, hogy ő is tegyen egy vagy több próbát. Hogy emiatt hullott-e átok
a fejükre, ma már nehéz eldönteni.

*M.I.3.22.