TULIPÁN KIRÁLYFI ÉS PAPRIKA JANCSI
Egy színházi előadás szövegkönyve
 
 
 
 

SZEREPLŐK

Tulipán Királyfi = Költő
Paprika Jancsi
Gyémántos Viola {az elrabolt hercegnő)
Mágus = Tanácsos
 

A darabban négy szereplő van, mert a Mágust és a Tanácsost egy színész játssza, csak úgy, mint a Költőt és Paprika Jancsit. Az első és a tizedik jelenet egy, a függönyt helyettesítő vetítővászonra vetített 16 mm-es film.
Ezekben a jelenetekben is élőben játszik a zenekar, a vászon mögül élőben szinkronizál a színész.
A színpad hátsó síkjában is van egy vetítővászon. Erre vetítik a díszleteket és a diaporámát. (Két diavetítő egy vászonra.)
A 3. és a 6. jelenetben szó van egy varázsgömbről. Ami benne megjelenne, azt kivetítjük a vászonra.
A 8. jelenet átváltozásai is diaporámával jelenítendők meg.

 

A hazaérkező költő elalszik
(videóra forgatott kerettörténet)

Késő éjszaka egy bár ajtajában elbúcsúzik a Költőtől a Mágust játszó sínész és felesége, az Elrabolt Hercegnő.
Taxi fékez egy kihalt utcában. A fák lombjai között átszűrődik a hajnali pirkadat.
A Költő kiszáll, bemegy a lakásába, pár céltalan hangot leüt a szintetizátoron, aztán a fürdőszobai faliszekrényből előveszi a gyógyszeres dobozt, egy asztali nehezéknek használt mozsártörőben porrá töri, kinyitja bárszekrényét és whiskyt, pezsgőt, sört és konyakot önt egy sportkupába, hozzáadja a tablettaport, borzadva lötyögteti a serleget, majd énekelni kezd.

KÖLTŐ Véget vetek az életemnek, mert semmit sem ér,
E serlegből itt magamba öntöm a mérget. (És tényleg felhörpinti a rettenetes italt.)
EI vagyok veszve, nem maradt remény,
Tőlem már ne várjatok folyamként omló beszédet,
Mert a szomorú vers is csak vidám szívből jöhet elő,
Az én üres szívemből több nem fakad.
Vad gondolatrohanás, hív a heverő,
Már nem mondatokat formálok, csak szavakat.
S miközben itt ülök és pillám leragad,
Egyre elgyöngültebben mormolok,
Végül minden elsötétül, megszakad,
Ébren vagyok még, vagy álmodok?

Éneke körben feláll a klaviatúra mellől, a heverő felé tántorog, lefekszik és elalszik.
Felmegy a függöny. Vagyis a vetítővászon.

A csupasz színpadon bohócjelmezben fekszik a KÖLTŐ.
 
 

Nyitány

Tulipánból paprika
Paprikából Jancsika
Jancsikából kis király
Kis királyból tulipán.
(éneklik a zenekar tagjai)

Bejön Tulipán királyfi és ébresztgetni kezdi Paprika Jancsit.

JANCSI Indulni kell, ugye? Várnak a várban. Hívat a vén Tanácsos.
KIRÁLYFI Pedig őt váratni s így megharagítani nem tanácsos.
Végre itt az idő, elindulhatunk, ma adja fel az öreg a leckét.
JANCSI Ma feladja, holnap útra kelünk, nem töltünk többet itthon, mint egy estét.
JANCSI ÉS KIRÁLYFI (együtt) Már rég csak erre várunk, holnap harcba szállunk. (mindketten el)

 

A tanácsosnál

Hárman ülnek egy kör alakú asztal mellett és a középen elhelyezett kristálygömbbe néznek.

TANÁCSOS Van Lugánóban egy eldugott labor, arrafelé a madár se jár, S neked, hercegem, oda kell menned, rád ott nehéz munka vár. Nézd meg ezt a gömböt, tekints most bele! Láttál már ennél szebbet?
Aki azzal henceg, hogy látott, az hazudik - kedves herceg. Kiszabadítanod őt kell és boldog leszel e nővel.
A nő, akit itt látsz, hercegnő szintén, királyi sarj, mint te magad. S most nézd meg e férfit, őt is jól nézd meg, úgy nézd, mint vadász a vadat.
Ez a férfi mágus, híres varázsló, gonosz, akár egy sárkány. A nőt ő tartja fogva, rabságban senyveszti ez az ártány. Megölnöd őt kell és boldog leszel a nővel.
KIRÁLYFI Nehéz a dolog, de vigyázni fogok; tudom, hogy nem szabad elvészni nekem. De hogy mit kell majd tennem, hogyan fogjak hozzá, ezen töröm a fejem.
TANÁCSOS Öltözz inasnak, kopogtass nála, állj be hozzá szolgálni. Szüksége van inasra, azonnal felfogad, meg fogod látni.
JANCSI ÉS KIRÁLYFI (együtt) Légy áldott, jó Tanácsos, üdvözlégy Hon, ádáz Küzdelem. Még barátainktól búcsúzunk este, de aztán elszáguldunk a harcra lesve.

 

Tulipán az ajtó előtt

KIRÁLYFI Hát itt lakik a mágus. Ez az az ajtó. E mögött fogok szolgálni és ez nem borzasztó. Szabadító vagyok és hős, erős vagyok és nyertes, Az ég is segít annak, aki - mint én is - szerelmes.

 

Tulipán királyfi és az Elrabolt Hercegnő

KIRÁLYFI Az ajtó feltárult magától és én már benn vagyok a hallban, S ím, jő kedvesem is! Megszólítom halkan.
Édes egyetlenem, csitt! Egy szót se szólj! Látod? Eljöttem érted. Megölöm a mágust, aztán én leszek a férjed.
HERCEGNŐ Nem tudom, ki vagy, ostoba idegen, de meg akarsz halni, látom. Óriási veszély fenyeget téged, kedves barátom.
KIRÁLYFI Veszélyről beszélsz, gyönyörű hajadon, szebb mint a legszebb álom!? Végezni fogok vele, s hogy - hogy? Majd kitalálom.

A mágus belép
MÁGUS Hogy elbeszéljem rendre, ki vagyok, mit miért mondok és hogyan érzek,
Kit szeretek, és miért, úgy hiszem, nem szükséges. De mondd el te, fiam, mi dolgod itt a hallban,
Melynek ajtaja az imént épp az én intésemre tárult fel halkan. S most nézd mez e gömböt, láttál már ilyet, tudod, miről beszélek!
Ezen át láttam a másik szobában, mikor azt mondod: "Megölöm a férjed".
Egy szó, mint száz - mindent tudok. Csak rövid harcom van még veled. De halljuk, mit szól e lány, ki - mint mondád - téged szeret.
HERCEGNŐ Én, Mester, figyelmeztettem őt, és nem is voltam hozzá kedves. Vagyok, aki voltam, rabnőd, ki hű és engedelmes. Semmi jelét nem adtam annak, hogy belészerettem.
MÁGUS Igen! Figyelmeztetted, mert azt hitted, visszaretten , Hogy nem lesz ostoba, hogy okosabb lesz, mint én! Nézz a szemembe és válaszolj őszintén! Már öreg vagyok, ez itt a probléma, minden tudás hiábavaló, ez a baj! Nos, kedvesem, akkor menj ki innen, láss dolgodhoz a konyhában hamar. Remélem, megérted, hogy nem helyes, ha végignézed. S most, fiatalember, hozzád lesz egy-két szavam. Öklöm elég erős ahhoz, hogy például kézitusában megvédjem magam. De az kevés nekem, hogy a képedre másszak, Ily szörnyű dühre gyógyír a gonosz varázslat.
KIRÁLYFI Ne többet, mester! Ha kézitusára kerül a sor, majd meglátjuk, kié a győzelem. Nem szokták megköszönni amit kapnak, akik kikezdenek velem.
MÁGUS Nem kézitusáról van szó, mondtam az előbb, majd meg fogod látni,
Dermedten, mint egy szikla, mint egy szobor fogsz itt a hallban állni.

 

Paprika Jancsi az ajtó előtt

JANCSI Tehát most kell, hogy közbelépjek én; ha sejtésem nem csal, a herceg rajtavesztett. Megfontolatlan volt és heves, mint mindig, de nekem benne épp ez tetszett. Vártam itt rá egy közeli hotelban három nap, három éjjel, Vagyis nappal inkább aludtam, míg éjjel a városban néztem széjjel. És vártam, hogy jelt kapok: "Minden rendben, indulunk haza". Hogy belép az ifjú pár és a boldog ara. S most itt vagyok az ajtó előtt és a bajt keresve, Kísérjen utamon alázat és szerencse.
 
 

A mágus és a bűvészinas

MÁGUS Lépj be, fiam, és mondd el, mi szél hozott ide? Szolgálni akarsz s egyben tanulni?
JANCSI Így van, uram, némely dolgokat meg szeretnék tudni. Mert közben olvastam is és minden tudás egy transzcendens világba hívott. Éreztem, hogy mesterre van szükségem. Ennél nincs és nem is kellhet jobb indok. Kérem, ne küldjön el! Szorgalmammal fogom önt megnyerni
MÁGUS Jól van hát, tegyünk próbát! Hiszen igaz, hogy éppen egy segédre vártam. Legyen tehát otthonod a váram. Mert e látszólag kicsiny ház belülről hatalmas. S e csodás labor számos érdekes kísérlet elvégzésére alkalmas.

(Időugrás színváltozás nélkül.)

JANCSI Az idő valóban úgy telt el, mint egy álom és én már régóta szolgálom önt, Mester. S e pár hónap alatt végeztünk számtalan kísérlettel. De homályos előttem, mi végre mindez, e temérdek munka mire való? Felesleges volt az egész, vagy volt benne valami jó?
MÁGUS Felesleges volna? Elmondom szívesen. Engem nem izgat más , csak az élet. ` Rögtön megvilágítom persze, miről is beszélek. Látod ezt a szobrot? Ez élő volt, most tehetetlen, de nem romló teste látszik. Ami ebből itt hiányzik, azt akarom átültetni másba: egy általam gyúrt kreatúrába. Az anyagot akarom átlelkesíteni, így már könnyű megérteni, Miért dolgoztunk nappallá téve az éjt.
JANCSI De mester, így szörnyű veszély kísért! Az ég haraggal sújthat le ránk! A teremtővel ujjat húzni, ezt tőlem ne kívánd!
Én tényleg szolgálok, de nem tézed, mágus. Nem vagyok más, mint egy szolga. Ennek a szobornak a bohóca. Fáj nekem őt szobornak látni! Már nem jó nekem téged szolgálni. S most - ha harc, legyen harc -, tudom, amit tudok. Saját titkaidból párat megmutatok.
MÁGUS Ó, szóval így állunk!? No jól van, hát legyen harc. Olyan legyen a fegyver, amilyet te akarsz.
JANCSI A transzfigurációban jeles vagy, mester. Próbálkozzunk meg egy-két kísérlettel.
MÁGUS Jól van, én víz leszek, hogy könnyűvel kezdd el...
JANCSI Én pedig itt vagyok tűzzé vált testtel.
MÁGUS Ez heves dolog, de nem túl bölcs választás. Ím a tűz elöl én, mint kisegér elfutok.
JANCSI Akkor én legott macskává változok.
MÁGUS Nem baj, én mint ölyv az égbe repülök fel.
JANCSI Én pedig, mint sas, az égen foglak el.
MÁGUS Rendben van, mag leszek és a földben rejtőzöm el.
JANCSI Akkor én, mint kakas csipegetlek fel.
 
 

A búcsú

HERCEGNŐ Mi ez a zaj? Hol a Mágus? Hogy kerültem én ide?
JANCSI Úrhölgy, ezt elbeszélnem nem kerül semmibe.
Elmondom tehát, hogy nem az vagyok, akinek idáig mondottam
magam. Az én nevem Paprika Jancsi. E szobor, akit itt látsz, szintén nem akárki.
A neve Tulipán királyfi.
 
HERCEGNŐ Akivel régen egy fél percet beszéltem? Azt, hogy már csak szobor, én megszoktam régen.
JANCSI Pedig, hölgyem, ez itt a te férjed. Én csak az ő szolgája vagyok. Magam miatt én nőt sosem szabadítok. Most pedig feloldom a herceg makacs görcsét. Öleld meg gyorsan, nehogy elzuhanjon.
HERCEGNŐ Nem lenne jobb hagyni, hogy szobor maradjon?
JANCSI Nem lehet! Nincs más megoldás, azonnal fel kell őt oldanom. EI kell érnem, hogy megszabadulva távozhasson a karodon. Ő a herceg és én bűvészinasból megint szolgává lettem. Ébredj hát - Királyfi! Meg se jutalmazd tettem.
KIRÁLYFI Drága barátom! Azért köszönjük, amit értünk tettél.
HERCEGNŐ Én is búcsúzom. Ég áldjon, kedves. Szép álmokat.
JANCSI Én pedig ehelyt kialszom magamat.

 

Epilógus

Paprika Jancsi lefekszik a lemeztelenedett színpadra, épp abban a pózban, ahogy a történet elején elaludt.
(Lemegy a vetítővászon. A költő a filmen felébred és énekelni kezd.)

KÖLTŐ Ez sikerült! Hol vagyok? Úristen, a méreg!
Kinyitottam a szemem, már fenn vagyok, beszélek.
Újra élek és e látomány álom volt csupán.
Ki az, aki ebben értelmet talál?
Az emberek irigyek és örülnek, ha látják, hogy veszít a másik.
Te ne ilyen legyél, ha kell egy jó tanács is.

 
VALE
1987. szeptember 10.