Berti dala ( Egy fekete nőhöz )

Dacos szádat összeszorítod és telt csípőd ringása,
Nyakad hajlása tetszik, de félek tőled.
Sötét titok tudása lebeg körül téged.

Hogyan veszíthetlek el téged, ha nem voltál velem soha még?
Hogyan  hagyhatlak el téged, ha nem voltál soha az enyém?
És féltékeny lehet-e valaki miattam, ha nem is ismertelek még?

Elfogy körülöttem a levegő, mint kifogynak belőlem a szavak.
Elvontad magad tőlem, és én elvontam tőled magam.

Mert úgy vagyok, hogy - mint Puskin anno -
Szívesen csókolnám kebled havát,
Vagy ha nem, hát nézném csendben szép szemed sugarát.

( Víg Mihály verse )
(Ez a verzió 1987. 03. 27-ei inotai koncerten hangzott el V. M. szájából.)

Minden álmomat megette az ország
minden fájdalmam újra kiserken
belekényszerültem magamba megint
felejthetetlen lettem.

Ugyanaz az érzés, ugyanaz a rémkép fejemben

Mindig új mániákba süppedek
mennyi mindent kibírt már a testem
hányféle anyagot raktam már bele
újra és megint visszaestem

Túlexponált képek, túl színes képek fejemben
kép jelenik meg a kirakatban
egy szimpatikus arc az
látom, hogy megint csak én vagyok
elkerülhetetlen lettem

Ugyanaz az érzés, ugyanaz a rémkép fejemben
 
 
(Lukin Gábor, Hunyadi Károly és Víg Mihály szerzeménye)
 

Itt van, pedig senki se hívta

A székről átülök a fotelbe
Jobb, ha ma lelépek korán
Az fix, hogy jól meg lett keverve
Nem tudom, mi jöhet ezután

Nem figyel rám, az arcába nézek
Ez mindig jól felkavar
Mond valamit, de semmit sem értek
Túl késő már és túl hamar

(Víg Mihály dalszövege)
( Az Eszkimó asszony fázik c. filmben így hangzik el. )
 

Itt van, pedig senki se hívta

* Jó lábai keresztbe téve.
Azt gondolom: ki ha nem én?
Mondok valamit, semmit se értek
Itt ül szemben a rekamién

Nem figyel rám, az arcába nézek
Ez mindig jól felkavar
Mond valamit, és én semmit sem értek
Túl késő már és túl hamar

A székről átülök a fotelbe
Jobb, ha ma lelépek korán
Az fix, hogy jól meg lett keverve
Nem tudom, mi jön ezután

Jó, hogy ma látlak, mert szerintem szép vagy
Ezért fog el a remegés
Rólad álmodok, látlak egész nap
Túl sok ez és túl kevés

Gyorsan változik ez a környék
Vagy valaki vagy ő vagy én
Mond valamit, de semmit sem értek
Itt ül szemben a rekamién

Itt van, pedig senki se hívta
Néz rám, de nem látom a szemét
És nem tudom, de arra emlékszem
Hogy nem értem, amit beszél

(Víg Mihály dalszövege)

(Az Eszkimó asszony fázik c. filmben a *-gal jelölt versszakot kihagyta Méhes Marietta, de más felvételeken nem.)
(Szőnyei Tamás honlapjáról http://www.internetto.hu/expo/opera/muzik/melytrab.htm#20)
 
 

 
 
Kergetnek
 
Kergetnek és én gyorsan szaladok
futólépésben osonok haza
letámadnak ezek a kalandorok
na mégis, mitől vagyok laza? Nana.
kergetnek és én gyorsan szaladok
utolérnek ezek a kalandorok

elefántcsontfekete fehér elefánt
ébenfehér fekete éden
éjfekete dunna, vörös lepedő
kissé leverő heverő

ha nem vágysz semmire
mondd meg, mire vársz
add fel postán gyorsan a szíved
nekem

nem vagy te nő, és nem vagy ennivaló
mégiscsak te kellesz, te vagy a jó

rögtön éreztem, más ez a szerelem
univerzális monoverzum
univerzális monoverzum
univerzális monoverzum
a lélek
 
elefántcsontfekete fehér elefánt
ébenfehér fekete éden

tekergetnek, gyorsan szaladok
futólépésben osonok haza
körbefognak kalandorok

(Víg Mihály dalszövege)
 

Kész az egész

Rémkép az egész
Talány, hogy honnan lesz új,
Hogy honnan jön el, ha jön,
Vagy nem jön el soha már.
Soha talán.

Ez van, ezt kell szeretni.
Most már mit lehet tenni,
Torkodra forr szavad,
Elmenned nem szabad

Ennek rég vége már,
Jó hogy Nirvána vár,
Jó hogy nem fogok lenni,
Ez van, ezt kell szeretni.

Mond, miért,
kicsim, miért,
miért van vége, vége már
s nem lesz másik,
nem lesz jó soha már,
soha talán, soha már

Tőle és vele van a lélek,
Neki lelkesülnek a dolgok,
Nélküle minden kopár,
Vele meg teljes és boldog,
Hogy lenne vége? Szamár!
Soha már, soha talán.

Kész, ez kész, nincs vége,
Vége már.
Nem múlhatott el és nem fog
Elmúlni soha már. Soha talán.
Talán soha már.

( Víg Mihály dalszövege)
( Tarr Béla Kárhozat c. filmjében Kerekes Vali énekelte így a számot.)
 
 
 
 

Kész az egész

Rémkép az egész
mindennek vége, vége már
nem lesz másik, nem lesz jó, új
soha már, soha talán

Ez van, ezt kell szeretni.
Most már mit lehet tenni,
Torkodra forr szavad,
Elmenned nem szabad
Elmenned nem lehet,
A rendőröd leszek,
Az erő engem szeret,
Te csak velem lehetsz.

Ennek rég vége már,
Jó hogy Nirvána vár,
Jó hogy nem fogok lenni,
Ez van, ezt kell szeretni.

Mond, miért,
kicsim, miért,
miért van vége, vége már
s nem lesz másik,
nem lesz jó soha már,
soha talán, soha már

Tőle és vele van a lélek,
Neki lelkesülnek a dolgok,
Nélküle minden kopár,
Vele meg teljes és boldog,
Hogy lenne vége, szamár,
Soha már, soha talán.

Kész, ez kész, nincs vége,
Vége már.
Nem múlhatott el és nem fog
Elmúlni soha már. Soha talán.
Talán soha már.

(Víg Mihály dalszövege)
 
 

Krokodil

Mikor a Nap felette ragyog,
vagy épp a Hold süti be a tájat,
Éber vagyok és fenn vagyok,
és nem tudlak látni másnak.

Lágyak ezek a karmok rajtad, és jól néz ki a pikkelyezésed,
De vigyázz, mikor a bőrömhöz érsz, ezt jó lesz, ha az eszedbe vésed.

Persze közvetlen közelről tüzelt rá a nő a krokodilra.
Látod? A te sebed az a virág, ami itt ma este maximum kinyílhat.
És akkor átlyukadt a krokodil gyönyörű pikkelyezése,
Ez a történet vége és ezt kell az eszedbe vésned.

Kissé kisfiús rácsodálkozását kellett csodálnia a krokodilnak.
Hát én is éber vagyok, én is fenn vagyok! Hát itt ilyen szép virágok nyílnak?
Mert tetszenek ezek a korsók nálad és jól néz ki rajtad ez a bikini,
De hogy nem tudsz látni semmi másnak, ez nekem egy picit ciki.
 
Jó, hogy végül így esett, és másképp nem is történhetett volna.
Mert jó lenne innen elmenni, de nem mehet mindenki a Holdra.
Jó, amikor a Nap felette ragyog és én szeretem, ha a Hold süti be a tájat.
De én éber vagyok és fenn vagyok és nem tudlak látni másnak.

(Víg Mihály dalszövege)
 
 

Mániákus depresszió

Vetített viasznő vagy csupán
Rajtad csillog fénypongyolám
A fények kékben úsznak, hajnal hasad
Szeretem a színes álmokat
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem egy ágyon a víz alatt
Lelkem vándorol
A testem halott
Magamra vetített kép vagyok
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Szeretem ezt az álmomat
Fekszem a fűben az ég alatt
Két dologgal egészen eltelve
Alvást és mosolygást mímelve
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

Végül elaludt szegény
Ez már így egy kész regény
De még le se csukta a szemét
Újra hallja a zenét
Nem tudom, hogy hol vagyok
Mindig rád gondolok

( Víg Mihály dalszövege )
(a Trabant előadásában)
 
 

Nem saját nevem

Elrepül a lélek, micsoda ének
Percek alatt telnek az évek
Száz csoda vár ma, gyerünk a bárba
Ne ellenkezz, úgyis hiába

Egy roncs vagyok, mióta megláttalak
Nem lehet nélküled élni
Mondd, miért nem szeretsz, jaj, mi a baj
Ha akar nem képes rá és ha képes, nem akar

Beteg vagyok hogyha nem vagy enyém
Nem lehet nélküled élni
Mondd, mi az ára, semmi se drága
Bármit kérj, mindent odaadok én
Ha férfi vagyok, legyek férfi
Nem lehet nélküled élni
Miért akarsz teljesen őrültté tenni
Nem volna jobb kettesben boldognak lenni?

Nem kegyelet őriz, valami más hajtja hozzám szívedet,
Olyan érzés ez mint a bánat, ilyen dolog a szerelem.
Erre vártam, ezt akartam, könnyben úszó szemem ragyog,
Egy ismeretlen érzés tölt el: a hála, hogy mégis a tiéd vagyok.

Lélegezz, és ne védekezz
Dőlj hátra és hunyd le a szemed
Úgyis az a vége, nem érdekes
Ne kínozd magad, nem érdemes

Én szeretem a lányokat
Egy kicsivel jobban, mint a fiúkat
Úgyis az a vége, nincs semmi értelme
Miért nem vagy enyém,
Ha ez nagyon agyon nyomaszt?

Nemcsak nincs, de veszélyes is,
Nemcsak méreg, de drága kincs is,
Kéne, ha volna, lenne a boltba',
De nem kapható és nincs, nincs, nincs, nincs.

(Víg Mihály dalszövege)
(Ez a verzió a Balaton 1983-s demóján és a Trabant előadásában hallható.)
 
 

Szállodák

Elfutok minden ok nélkül
És egy autó fékez
Felmegyek, csöngetek
Ajtót nyitnak és belépek
Nem várt senki, mégis jöttem
Kopogtam, zörögtem
Csendedbe betörtem

Ékszerek, hangulat
Pezsgőbontás, miért, kit várunk?
Hangtalan társaság, modern gépek, régi bábuk
Két pohár nyúl felém,
Tálcán hozzák én nem kérek
Nincsen itt, hol lehet,
Bárhol nézem nem találom
Rémregény ez az éj
Mi lenne a legokosabb
Azt hiszem, elmegyek
Nincs értelme itt maradnom
Angolos távozás
Maximum egy taxit hívok
Hogyha nincs, az se baj
Gyalog is hazatalálok
Azt mondta, hogy mindjárt itt lesz
leugrik piáért, gyufáért, dohányért

Azt mondta, hogy mindjárt itt lesz
leugrik gyufáért meg egy kis kajáért.
gondolat elragad
inkább ott maradtam volna,
itt ülök egymagam
értelmetlen elviselni
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem !

(Marietta énekelte így Vető János dalát)

Szállodák

Barna műbőrülés
Rajta firka, nem veszélyes
Jól látom, az van ott
Golyóstollal: "Nyuszan T.S."
Gondolat, átszalad
Reménytelen, utolérnek
Ellenőr, hátul áll
Karján szalag, én leszállok
Elfutok minden ok nélkül
És egy autó fékez
Felmegyek, csöngetek
Ajtót nyitnak és belépek
Nem várt senki, mégis jöttem
Kopogtam, zörögtem
Csendedbe betörtem

Rémregény ez az éj
Mi lenne a legokosabb
Azt hiszem, elmegyek
Nincs értelme itt maradnom
Angolos távozás
Maximum egy taxit hívok
Hogyha nincs, az se baj
Gyalog is hazatalálok
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem
Végtelen szenvedés
Egyre csak a végét várom
Körmömet hangosan, jó mélyen
A falba vájom
Svábbogár rám mered
Mezítláb is eltalálom
Végzetes mozdulat
Szétkenve a harisnyámon
Ilyen estét nem kívánok
Senkinek sohasem, magamnak pláne nem.
 
(Szőnyei Tamás honlapjáról http://www.internetto.hu/expo/opera/muzik/melytrab.htm#13)
(Vető János verse)
 
 

Tudod, hogy soha

Eljött a ma a tegnapra
és ugyanez lesz holnapra,
elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok

Várok is meg már hiába,
látod? minden be van zárva.
Nem megyek, hiába kéred,
úgyse talállak meg téged.

Nem megyek, hiába várod,
rég kiürült ez a város,
nem hiszem, hiába kéred,
nem értem, minek beszélek.

Nyáron alszom téli álmot,
és szavakat nem találok.
Szörnyűek ezek az esték,
ha nem fognál most leesnék.

Leestem és összetörtem,
látom magam a tükörben:
fénylő arccal a sötétben,
fáradtan és összetörten.

Ránéztem és összetörtem,
sokkal jobb ez mint hittem.
Vagy rosszul, vagy jól vagyok,
nem voltam és itt vagyok

Eljött a ma a tegnapra,
és ugyanez lesz holnapra.
Elmentél, hiába várok,
de jól vagyok, ha nem hiányzok.

(Víg Mihály dalszövege)
 
 
 

Valld be...

Valld be, hogy bánt nem szeretlek,
De mint egy árny mindig követlek
Valld be, hogy fáj, szeretlek,
S mint egy kísértet, követlek.
Szeretlek én, szeretlek,
Szeretlek, követlek én.
Valld be, hogy rossz vagy, kegyetlen,
Hova jutsz, mire jutsz, mire jutsz, nélkülem?
Görcsben a láb olyan ügyetlen
Mire jutsz, hova jutsz, mondd, mire jutsz, nélkülem?
Szerelmem, szeretlek, követlek.
Szeretlek, követlek én.

Szárnyas ember, hova futsz?
Szárnyas ember, hova szaladsz?
Isten, tudja, mi a vége,
Te elmész és ő itt marad.

Te egy angyal vagy és én szeretlek
Téged az égbe is követlek
A felhőkön is járdákon követlek,
Az égben is járdákon követlek.
Szeretlek én.
Nagyon szeretlek.
Szeretlek, követlek én.
 
(Víg Mihály dalszövege)
(Szőnyei Tamás honlapjáról http://www.internetto.hu/expo/opera/muzik/melytrab.htm#49)