Géczi Zoltán zenekritikus a Trabant-ügyről

A Trabant zenekar nyolcvanas években készült felvételeit a közelmúlt során számos alkalommal próbálták publikálni, de ezen törekvések kivétel nélkül elvéreztek a dalok tulajdonjogát birtokló Lukin Gábor (továbbiakban: L.G.) döntésén. A cédén való megjelentetést többek között a Magyar Narancs is megkísérelte tető alá hozni (karácsonyi melléklet formájában) saccra két évvel ezelőtt, de a tárgyalások utolsó szakaszában a tulajdonos a szerződéskötéstől visszalépett. A döntési mechanizmus alapját L. G. számára ugyanis nem művészeti vagy etikai megfontolások képezik, hanem a bizniszcentrikus hozzáállás.
Részemről ugyan mélyen méltatlannak tartom, hogy a Trabant nevéhez fűződő hanganyag kiadása ügyében folytatott tárgyalások megnyugtató kimenetelének elsődleges kritériumát a gazdasági tényező képviseli, de ha elfogadjuk és ennek megfelelően vizsgáljuk az ügyet, felettébb furcsa ellentmondásokra bukkanhatunk. A mára tisztán jogi síkra terelődött vita megnyugtató és békés rendezésének (tehát a kiadásnak) legfőbb akadálya az, hogy L. G. az általa birtokolt Trabant felvételek értékét irreális összegre taksálja, figyelmen kívül hagyva a tényt, hogy a súlyos milliókra tartott hanganyag kiadási joga egyszerűen nem képvisel ekkora kereskedelmi értéket, ez itt nem Kozsóország und Dáridó. A zenekar, bármily nagyszerű és egyedi dolgot alkotott egykoron, mindig is kevés ember ügye volt, és a potenciális piacot jelentő rajongók száma nemhogy folyamatos és erőteljes emelkedést mutatna (mint azt Najmányi állítja), hanem legjobb esetben is stagnál, ezért a tulajdonjogból realizálható anyagi haszon egyáltalán nincs összhangban a L.G. által követelt összeggel. Azt pedig egyetlen profitra dolgozó kiadótól sem várhatja el, hogy a publisher az érték átmentése/ archiválása/ elérhetővé tétele felett érzett felelősségére hallgatva figyelmen kívül hagyja a piaci mechanizmusokat igazgató világos és megkerülhetetlen törvényeket, és az érzelmi alapon hozott döntés következményeként a nyilvánvaló veszteség árán is bevállalja az anyagot, amely értékesítési mutatója várhatóan hosszabb távon sem lépi át a három-négyezres példányszámot. Végül, de nem utolsó sorban, ha a szerzői jogok jelenlegi tulajdonosa oly csekélynek véli a megjelentetéssel kapcsolatos pénzügyi kockázatot és oly hatalmasnak az elérhető profitot, úgy érthetetlen, miért nem vállalja be a tuti kaszát és publikálja a felvételeket saját kiadásban.
A legális úton hozzáférhető Trabant hanganyag hiánya így ütött kicsiny, de vitathatatlanul létező rést a kereslet-kínálat teljes lefedettségre törekvő rendszerén, miáltal törvényszerű volt, hogy az érdeklődők, legális lehetőségük nem lévén a keresett felvételek birtokba vételére, előbb-utóbb illegális eszközökhöz nyúlnak. Ettől azonban még semmiképpen sem rosszindulatú crackerek ők, kik, miközben L.G. életét ellopják és őt magát nyomorba döntik, le sem szarják a szerzői jogokat, mint azt Najmányi oly határozottan állítja írásában. Sokkal inkább ésszerűen és kiszámíthatóan cselekvő emberek, kik kapva kaptak a lehetőségen, amelyet egy gondatlan személy/ kalóz teremtett azzal, hogy a birtokába került, szigorúan nem publikálásra szánt, magántermészetű ajándékként átadott anyagot nem vigyázta kellően, vagy a kodifikált jogot sértvén egyenesen terjesztette azt.
Kellemetlen és sajnálatos tény, hogy L. G. jelenleg nem annyira az ésszerű konszenzus keresését, mint inkább tulajdonjogainak nyers érvényesítését tartja a probléma súlyponti elemének. Ezzel szerencsétlen módon nem a vita tárgyát képező felvételek méltó módon történő publikálását segíti és támogatja: sokkalta inkább ellehetetleníti azt, minek következtében a Trabant zenekar által létrehozott kivételes és egyedi értékek tisztességes formában és legális úton oly sok év nélkülözés után sem válhatnak hozzáférhetővé az érdeklődők számára. Maradnak hát az illegális másolatok, melyeket ki-ki álláspontja szerint minősíthet hiánypótló anyagnak vagy kalózkópiáknak, de a tényt, hogy a zenekar nyilvánosság számára is elérhető hagyatékát az Eszkimó asszony fázik című filmen kívül jelenleg csak ezen felvételek alkotják, nem lehet tagadni.

Géczi Zoltán