Víg Mihály a Trabant-letiltásról

A Trabant számok, amelyek immár lekerültek a Bahia MP3 listájáról, Víg Mihály szerzeményei. A Bahia kiadó nevében Hajnóczy Csaba kérdezte meg a Balaton együttes vezetőjét, mit gondol a dologról. A kérdésre kimerítő válasz érkezett.

- Lukin Gábor arra szólította fel a Bahia kiadót, hogy az MP3-ban ingyenesen letölthető Trabant számok kerüljenek le a www.bahia.hu-ról. Azonban a kérdéses dalok egytől egyig a Te szerzeményeid. Mi az alapja Lukin kérésének? Jogos-e az álláspontja? Mi a véleményed az esetről? Hogyan vélekedsz az Internetről letölthető zenékről általában?

"Kedves Barátom: Csaba!

Hallom, újraindítottátok, végre tovafejlődött a szinte végtelen ideje stagnálni látszó honlap, amire én másfél éve (megunva a szarbarna hátteret, ahol soha nem történik semmi, meg az örökös "frissités alatt" lekapcsolásokat) reá se pillantottam. (Talán később kiderül, hogy eme nagy figyelmetlenségnek megvoltak a háttérben munkáló jó okai, hiszen nem is írnék erről ennyit, ha nem mesélhetném el - évek óta először - azt, amit óvatos becslések szerint is öt, a Bahiánál megjelent kiadványom után csendes rezignációval le tudtam szűrni.)
Ha jól értem, az a kérdés, szabad-e előzetes megbeszélés nélkül valakinek a szellemi termékét nyilvánosságra hozni? - amíg nem beszélték meg az illetővel, nem szabad sokszorosítani. Én nem tudom, hogy a Bahia hivatalosan jogi személyiség-e vagy alapítvány, vagy micsoda, de tudatosság nem véd meg a lelkiismeretlenségtől - ingyen vettétek, ingyen adjátok. Szerintem minden szándék, ami az internet ingyenessége ellen irányul, káros, mint ahogy helyeslem, hogy Cubában ingyenes a telefon, de mint ahogy ott is megvannak ennek a hátulütői, itt sem elsősorban a művészek forszírozták a indusztriális fogyasztói társadalom eszelős profitorientáltságát, aminek sokan vagyunk szenvedő alanyai. A Gáborral történt eset mégis egészen más, mint az enyém,mert engem már ismernek itthon, nekem úgyis mindegy, velem nem kell szóba állni, ami úgy értendő, hogy tíz telefonos üzenethagyásomra nem érkezik válasz, mire lemondok a telefonálgatásról, majd legalább három nagyon szívélyes találkozás közben beszélek meg az idő rövidsége miatt majdani komoly leüléseket, amik nem jöttek létre. Mi (a Bahia és én) két éve elbeszélünk egymás mellett. A kiadványok ellenére. (Ezért nem vizsgáltam behatóbban, mi újság a Bahia háza táján. "Engem már rég nem
érdekel, így aztán hallgatok...")
Viszont a Gáborral (Lukin), már számtalan vita volt, (Kamondi, Szőnyei/Narancs, magánlevelezések) melynek mindegyikébol napnál világosabban kiderült, hogy ő nem egyezik bele a deklaráltan tőle származó anyagok közlésébe. Ez az ő szíve joga. Ha a szekrényben szereti tartani, és ott fényesíti, az se baj. Az ő általa írt magánlevelet címoldalra tenni annyit jelent, hogy biztosak vagytok, hogy nektek van igazatok, és őt nevetségesnek tartjátok. Különösen világos ez, ha a levelet egy árva kukk hozzáfűzése nélkül közlitek. Nektek azért kell vele leülni megbeszélni ezeket a dolgokat, mert a Gábor a leghathatósabban vett részt az opuszok létrejöttében, mint hangszeres játékos, zenei rendező, a lakásán történtek a felvételek. Ezért van nála minden. Ha csak baráti, számozott példányokat szeretne ajándékozni, ezt is megteheti addig, míg valaki olyan modortalan és ostoba mint én, aki békülékeny nemharagszom illumináltságomban átadtam a quasy "bahiakuratóriumi elnöknek", hogy feltehetően Ő (de ennek bizonyítása még további tanúk meghallgatását is szükségessé teheti) továbbadja ezt a CD-t, saját sok sürgő forgó alkalmazottja közül az
egyiknek, aki - ingyen - terjeszteni kezdi. Még élünk, vigyázni kell, ne bonyolódjunk méltatlan vitákba. Mi dolog, hogy nem tudtok megegyezni? Hagyjátok a Lukint békén.
A kérdésre, hogy miért baj, ha én írtam a dalokat, (ami megint kicsit sanda, bizonyítja, hogy rólam már megcsontosodott a feltételezés - "ezzel mindent meg lehet csinálni"), azért még kollektív munka volt, legkivált pedig valóban a Gábor érdeme, hogy ezek a számok (amik szerintem olyanok, amilyenek) még ma is egyáltalán megvannak, mert (Ó balsors) nálam bizony elvesztenek volna, aminek sokan örvendeznének, de ketten-hárman nem. A megkérdezése nélkül nyilvánosságra hozni senkinek semmijét nem lehet, kivéve, ha az illető közszereplő, tehát munkáját az állam fizeti.
Uhrin Benedek már be is perelte a kiadóját azzal a gyanúperrel élve, hogy többet gyártanak, mint amennyiről elszámolást kap. Nekem erre nincs időm és nem is érdekel, nincsenek jó ügyvédjeim - de ami a legfontosabb, ebben nincsen pénz. Senki nem vesz CD-t. Az azért szemétség volna, ha azt a minimál stexet is lenyúlnák a legósdibb trükkel. Tudom, hogy az egész alapvetően nonprofit. De nem ülünk le beszélgetni, ezért sanda, sodródó, átláthatatlan, majdnem gyanús. Az éhbérért dolgozók megvilágosodattak voltak, fikarcnyit sem törődtek azzal, hogy ezek... Illetve a belehalásuk azért van, hogy legyen elképzelésünk, mit jelent a különbség a lenyúló és a lenyúlt között, de soha ne keveredjünk bele. (Hamvas). (David O-clock - örvendezek, hogy felemeled a hangodat a nonprofit szektor azon lelkiismeretlen kihasználása láttán, ami éppen a szellemi terméket létrehozót sújtja, de régen hallottátok - akinek van, annak adatik.) A Gábor a Bahiával áll vitában, pedig Ő soha nem szólította meg őket.
Az internetről szeretnék minden zenét ingyen letölteni, de nem lehet. A leggyakrabban látogatott oldal élvez valamiféle előnyt.
Az éhbérért sem dolgozó szerzők örököseiknek alkottak, végül posthumus összkiadásaikkal mégis kompenzálták a nehéz periódust, ami alatt az alkotókkal együtt kellett élni. Halott szerzővel nincs vita, életbe lép a jog, a maga félreérthetetlenségével.
Kedves Csaba! Amíg ez örvendetes állapot be nem következik, ne nagyon forszírozzuk tovább e senkinek sem érő értünk való nincs mit.
Kiváló tisztelettel, minden további jogi lépést Lukin Gábor kezébe adva, ölel szerető barátod:

Miska"