Tudja jól a kínai (kínai) kormány,
Mit akarok, engem akar.
Egy step-táncos vagyok a karban, (zavarban)
Adó vagyok, de valami zavar.

Dogmatikus vagyok, eleven ördög.
Magnetikus vagyok, eleven angyal,
Adó vagyok, de valami zavar.
Cseh-szlovák vagyok, de délen élek,
Ezt a környéket itt hagyom hamar.

"Igen, igen, igen, igen.

Mindig ezt mondja, ha kérdezem
És ha megcsókol, rám nevet a kedvesem.
És néha mesél, fogja a kezem.
Vállára hajtom csendben a fejem.

Igen, mindig megvigasztal, midig jó vele,
Hozzá hűtlen nem leszek.

Hááá, ááá, ááá,hááá, áááá, ááá.
Hááá."

Törpe vagy tigris, péntek vagy szombat.
Édes vagy, érzem a zuhanást.
Torzítatlan vétel, zavartalan adás.
Fausti pillanat, örök maradás.
 
 

ÁLOMPOR

Álompor, álompor, ments meg ettől a várostól.
Álompor, álompor, ments meg ettől a várostól.
 

PÁRDUC NEBULÓ BLUES BAND

Párduc termet, barna vagy sárga szem.
Megtanulta, megáll az eszem.
Vagy mindig is tudta és én pont ezért szeretem.

Úgy kell neked, miért vagy fiatal,
Csak az nem jön rá, aki nem akar.
Ha otthon várnak, én elmegyek hamar.

A szerelemhez is kell egy jó tanár.
Iskola után különóra vár.
Csukd be az ajtót, most nem lát meg a mamám.

Párduc termet, barna vagy sárga szem.
Megtanulta, megáll az eszem.
Vagy mindig is tudta és én pont ezért szeretem.
 
 

ÁLLATOK
(avagy egy gyáva szovjet férfi nem beszél politikáról)
(A KECSKE, A TEVE ÉS A LÓ )

KECSKE

Látom, te kecske vagy, szakállad milyen nagy,
Szarvak a fejeden, rám nézel csendesen.

Rámnézel, barna szem, megáll az eszem,
Várjak még, de hogy miért, meg nem mondja semmiért.

Mennyi kell, mennyi még, meddig kell menni még?
Elszalad, rohanok, nyomban utánam oldalog.

TEVE

Buta teve.
Neve Ede.
Szegény Ede!
Mi lesz vele?

Ede ma iszik.
Ede ma fél.
Ede ma fázik.
Megvacsorázik.
Edének mindegy
Ez az egész.
Ede ma le, és
Fel-Edés.

Téé - tova
Teve tova.
Szegény Ede!
Mi lesz vele?
 

LÓ

Ma este te vagy a főnök.
Ez egy jóslat, de csak neked.
Most csukott szemmel is látom,
Hol van, pedig elveszett.

Fenyőfát húzol az úton.
Barna ballonsapka fejeden.
Mikor meglátlak, rögtön tudom,
Mindent te jelentesz nekem.

A Káró Dáma és a Treff Bubi
Együtt mennek a körúton.
Akarnak egy fagyit enni.
A Kör Király elment buszon.

Ma este te vagy a főnök.
Fenyőfát húzol a úton.
Mikor meglátlak, rögtön tudom,
A Kör Király elment buszon.
( Bizony.)

Telivér mén, egy ménesbe' fedez.
De ez a ló kétlábon áll.
Két lábon áll, az orra remeg. ( Remek )
Ez az állat szemez veled.
( És velem.)
 

HARANG

Harang a rangod, védve vagy.
A rang harangod, véd a rang.
Édesem, légy velem,
Elkerül a félelem.

Rangrejtve járni rangadó.
Rangrejtve járni neked való,
Mint harang, véd a rang,
Ha rang a rangod, védve vagy.

Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem lóláb.
Elbújhatsz a rang elől, de kilóg, de nem a lóláb.
Mint harang, véd a rang.
Ha rang a rangod, védve vagy.
 

BIZONYTALAN RANDEVÚ

Még nem biztos, hogy ott leszel.
Ez bizonytalan randevú.
Én elmegyek, ha megbeszéltük
És megnézem, hogy ott vagy-e? Hu!

Jobb lenne, ha nem kéne matekolni,
Nem vagy te olyan hülye fiú.
Egy másik csajról rejtsd le a majrét
És azzal osonj haza. Hu!

Itt fekszem, rád várok minden délelőtt.
Próbálom agyoncsapni az időt.
Itt fekszem, rád várok minden délután.
Kihúzod a gyufát, apukám.

Csendben fogsz oszlani majd a bokorban.
Ott, ahol a cigit szívják a csajok.
Fékezz le még most, mielőtt szétmész,
Mondd azt, egy új nőt akarok.

Lónak ember, embernek ló.
Egy kicsit egy kentaurra hasonlító.
 
 

NEM SEGÍT I. II.

Mindig mindent meg kell bánnod,
Semmit se mondhatsz el ingyen.
Minden szavadat félreértik és
Senki sincs, aki segítsen.

Mindenki azt hiszi, róla van szó és
Senki se tudja, hogy erről szó sincsen.
Mindenki azt hiszi, félreértik és
Senki sincs, aki segítsen.

Akkor most hol van az, akit várok?
Volt, vagy majd eljön, vagy az sincsen?
Volt vagy majd eljön, de én itt vagyok és
Senki sincs, aki segítsen.

II.

Nem segít senki sem, pedig nem vagyok egyedül sosem.
Mindig van velem valaki, aki tudja, ellenem mit tegyen.
Fárasztó ez a délután, minden nőkövér, vagy sovány.
Már megint nem történt semmi sem, pedig nem voltamegyedül
ma sem.

Nem vagyok senki sem, és nem vagyok egyedül sosem.
Mindig követ valaki, aki tudja, hogy mi a jó (miaó)nekem.
Fárasztó ez a délután egy átvirrasztottéjszaka után.
Már megint nem történt semmi sem, pedig nem voltamegyedül
ma sem.

Figyelj: látnak téged.
Figyelj: tudnak rólad.
Figyelj: látják, ki vagy.
Figyelj: a szobádban járnak.
Figyelj: a kapudban várnak.
Figyelj: lőnek utánad.
Ezek mindenre képesek.
Ezek mindenre képesek.

Nem bízhatsz senkiben, nem vagy egyedül sosem.
Te mégis teljesen egyedül vagy, azt hiszem, rajtad nemsegít
senki sem.
 

FÁRAÓ NÉPE

Fáraó népe, nagy maharadzsa.
Nem néz oda és senki se látja.
Alkoholista, durva fej.
Ha kérdezik, nem felel.

A maharadzsa az nagy király.
Lelke biztos Indiába jár
Nem iszik és nem is durva fej.
Ha kérdezik, felel.

Kis Lebukás és Nagy Kiakadás.
Fausti pillanat, örök maradás.
Iszik vagy nem iszik, durva vagy nem durva fej.
Ha kérdezik, nem mindig felel.
 
 

KERGETNEK

Kergetnek és én gyorsan szaladok.
Futólépésben osonok haza.
Letámadnak ezek a kalandorok.
Na mégis, mitől vagyok laza?

Ha nem vágysz semmire, mondd meg, mire vársz?
Add föl postán gyorsan a szíved nekem.
Nem vagy te nő és nem vagy ennivaló,
Mégiscsak te kellesz, nekem te vagy a jó.
(Rögtön éreztem, más ez a szerelem.)

Éjfekete dunna, vörös lepedő.
Skizofrén effektus, kissé leverő (heverő).

Univerzális monoverzum.

(Te) - kergetnek és én gyorsan szaladok.
Futólépésben osonok haza.
Letámadnak ezek a kalandorok.
Mégis; mitől vagyok laza!
Na- na!

Kergetnek és én gyorsan szaladok.
Utolérnek kalandorok.
 
 
 
 
 
 

KÍGYÓ*

Kígyónak karja és karkötő véresés
Karomon izzó parázs.
A szőnyeg az száguld és remeg a bárpult,
A testemet elönti a láz.

Hol van a kígyónak karja? Minek annak az a nagy karkötő?
Lábán lila folt. Igen, lila volt, lila lesz az
És ott kövek szikráznak, de most jól figyelj,kedves Aladdin,
Ezeket ne dörzsöld nagyon.

Más, hogyha álom, és más, ha látomásés
Más, hogyha egyszerű vízió.
Más, hogyha érzem és más, hogyha nézemés
Más, ha komplett revízió.

Hétfátyoltáncot jár, hét bőrétvedli le előtted a kígyó.
Ez az onnagata, ez a henge-bujo.
Fejszál és Hajlé hajszálpontosak.

El Eldorádóból ketten gondolán.
Elvisz (Elvis) ez elgondolás.
 

KROKODIL

Mikor a Nap felette ragyog, vagy épp a Hold süti be a tájat.
Én éber vagyok és fenn vagyok és nem tudlaklátni másnak.
Mert lágyak ezek a körmök rajtad és jólnéz ki a pikkelyezésed,
De vigyázz, mikor a bőrömhöz érsz, eztjó, hogyha az eszedbe
vésed.

Kissé kisfiús rácsodálkozásátkellett csodálni a krokodilnak.
Én is éber vagyok, én is fenn vagyok! Hátitt ilyen szép virágok
nyílnak?
Tetszenek ezek a korsók nálad és jól nézki rajtad ez a bikini,
De hogy nem tudsz látni másnak, ez nekem egy picit ciki.

Persze közvetlen közelről tüzelt rá a nőa krokodilra.
Látod? A te sebed az a virág, ami ma este maximum kinyílhat.
És akkor átlikadt a krokodil gyönyörűpikkelyezése,
Ez a történet vége és ezt kell az eszedbevésned.

Jó, hogy végül úgy esett, mert másképpnem is történhetett
volna.
Jó lenne innen elmenni, de nem lehet innen elmenni a Holdra.
Jó, mikor a Nap felette ragyog és szeretem, ha a Holdsüti be a
tájat.
De én éber vagyok és fenn vagyok és nemtudlak látni
másnak.

A NAP AZ APA

(1.)

Ha hatalmadat érezvén egy körmöt levágatszés akaratán
kívül egy szőke nőt a táncba hívsz.
De egy másik napon egy microbuszból integető hivatalnok
látása miatt beteg szíved majdnem a sírbavisz.
De a hatalmat gúnyolod és senki nincs, aki erősebbneklátszana
nálad.
Minden mondatra emlékszel és minden mondatod telitalálat.

Óriás szívedet derűs mosollyal a világrabüszkén megnyitod.
Jókor reggel a szemedet is. Keveset alszik negyven fele az
ember.
Rekeszes táskádat degeszre tömve rohansz egy átkozott
hivatalba,
Nagy tudásoddal és a régi tekintélyeddel.
Mert az idő halad, otthon maradsz, vagy sört öntesza pezsgőbe
egy éjjeli kocsmába,
Lüktető agyadat görccsel, haraggal és indulattalrövidre zárva,

És akkor mondod:
Ha harc, hadd legyen harc, megduplázod az összes tétetés
Tévedhetetlenül bizonyos vagy abban, hogy tényleg
elvesztetted az egészet.
Derűre ború, borúra háború, mostelküldték Kantot a fenébe.
Így kezdődött el a béke vége.

(2.)

Szétszaladt bárányok között, tüzetokádva halkan emelkedik a
szekér.
Illés még éppen odaér.
Jákob egy hatalmas létrával szintén arraszalad.
Vigyáz, nehogy lemaradjanak.
De hiába lángok, mégsem ég el a fenyér.
Nagy csendben vár és hallgat a szél.

A mozdulatlan tájban minden áll, csak a kastélyinog, miközben
felrepül.
A lemaradt szentek helyett te ülsz benn egyedül.
Nyilam kilövöm s repülök át mind a százszobán,
A százegyedikben kendőt hímzel a szófán.

(3.)

Élnek a kövek, mert bennük is erő szalad.
Gyémánt hegyén ég el a fény.
A kövek szikráznak és te látod,
Autók ajtaját tépi le a szél.

Tér és idő találkozása.
Szellem és anyag elegye - ez vagyok.

Minden szétdől és közben ropog.
Ahol én járok, áramívek.
Egyhelyben állok és minden forog.
Nyomomba vannak a detektorok.

(4.)

A Nap az apa, a Nap az én, ez érzéki látomás.
Ott áll egyedül Ezékiel, milyen hosszú villanás.
Nagy mágus, átlépted a határt,
Sasként csaptam le rád.

Ez lett az a nap, ha ez az év, a legutolsó állomás.
Hagyd el a vizet, hajód repül, tejfehér ködszáll le rád.
Átváltozol és átváltozott a táj.
Megváltozott örökre már.

A macska elkapott egy madarat és a bokorba szaladt vele,
Egy másik madár csivitelt a fán.
A hídra - nekem háttal - egy hangos autó fordultéppen és
A Hold a szemembe tűzött volna, de lámpákalá értem én;
Talán ekkor tért belém vissza ismét a remény.
 

EZ LETT A VÉGE

Ez lett a vége, mondtam előre.
Mindenkinek ez jut az eszébe.
Két tűz között horograakadva
Mondtam, hogy nem tudok vigyázni magamra.

Gyanús vagy nekem. Lekötelezett.
Megismétlődik a régi eset.

Látod, azt mondom, légy ma velem.
Vedd le gyorsan a pulóverem.
Ráfaragtál, faragatlan. Kéne egy kis hely az agyban.

El kell kezdeni, abba kell hagyni.
Nem volna jó beléd szeretni.

Porrátörve, legyömöszölve.
Mindenkinek ez jut az eszébe.
Kettétörve. Legyömöszölve.
Mindenkinek ez jut az eszébe.
 

TÉLLEG FÉLEK

Most télleg félek, vagy csak a szer hat.
Felelhetek-e magamér?
Elment, vagy itthon van-e a macska,
Ha én vagyok a kisegér.

Figyelnek vagy nem figyelnek?
Rettegned kell-e a tereken?
Dugdosnod kell otthon a dolgokat,
Vagy nem veszik olyan mereven?

Nem hív senki már napok óta,
Nem baj, az egyik csúnya, a másik hideg.
Most már biztos, hogy igaz az a sóhaj,
Nem éri meg, nem éri meg.

Nem éri meg, nem éri meg!
Nem éri meg, nincs már minek!
Mostmár biztos, hogy direkt mondta a Müller Péter;
Nem éri meg, nem éri meg.

Fausti pillanat, örök maradás.
Egy deck-kel állsz és veszed az adást.
A karosszéked körbe-körbe-körbe körbe forog.
Százezer arcod visszamosolyog.

Fluoreszkáló pin-ponglabdában
Melletted pattog a világ hiánya.
Örök maradás, Fausti pillanat,
Fényéve már, hogy nem láttalak.
 

NEM SAJÁT NEVEM

Nem saját nevem viselem addig,
Elveszítem szép nevem.
Madár leszek arra az időre,
Míg ez az érzés a szívemen.

Elrepül a lélek, micsoda ének!
Percek alatt telnek az évek.
Száz csoda vár ma, gyerünk a bárba!
Ne ellenkezz! Úgyis hiába.
 

Egy roncs vagyok, mióta megláttalak.
Nem lehet nélküled élni.
Mondd, miért nem szeretsz? Jaj, mi a baj?
Ha akar, nem képes rá és ha képes, nemakar.

Beteg vagyok, hogyha nem vagy enyém.
nem lehet nélküled élni!
Miért akarsz teljesen őrültté tenni,
Nem volna jobb kettesben boldognak lenni?

Én szeretlek, tehát légy az enyém.
Nem lehet nélküled élni.
Mondd, miért nem szeretsz? Jaj, mi a baj?
Ha akar, nem képes rá és ha képes, nemakar.

Nem kegyelet őriz, de valami más hajtja hozzá szívemet.
Olyan érzés ez, mint a bánat, ilyen dolog a szerelem.
Erre vágytam, ezt akartam, könnyben úszószemem ragyog
És egy ismeretlen érzés tölt el - a hála- hogy mégiscsak a tiéd vagyok.

Lélegezz és ne védekezz.
Dőlj hátra és hunyd be a szemed.
Úgyis az a vége, nem érdekes!
Ne kínozd magad! Nem érdemes.

Én szeretem a lányokat.
Egy kicsivel jobban, mint a fiúkat.
Miért akarsz teljesen őrültté tenni?
Miért nem vagy enyém, ha ez nagyon agyon nyomaszt?

Nem csak nincs, de veszélyes is.
Nem csak méreg, de drága kincs is.
Kéne, ha volna, ha lenne a boltban,
De nem kapható és nincs, nincs, nincs, nincs.
(Mi az?)
 

KETTEN A PARKETTEN

Fétisről álmodtam az éjjel.
Üvegharangok szólaltak meg az éjben.
Pár taktika nem számít a bálban.
Sziránó leveti magát az ágyról.

Ma éjjel vedeljük a pezsgőt,
Egymáshoz simulunk ketten.
Egymáshoz simulunk ketten a parketten

Sorakoznak már a hárfáslányok.
A királynőt bátran kíséri négyperec.
Karok és lábak érkeznek percre.
A Bálkirálynő pornókrémest evettebédre.
 

OTT TORONY VOLT

Ott torony volt, fekete tenger.
Benn a vízbe rengeteg ember.
Hol lehet most, nem találom.
Biztos megjön, itt megvárom,
Mind akképpen, mint azelőtt,
Négykor ott lesz a bolt előtt.

Ez a magas nagyon derék,
Kicsit kövér, azért szerény,
Másmilyen, mint általában,
Vonzó volt, ha néha látta,
Vagy mágus ez, vagy kábulat,
Levegőt vesz a víz alatt.

Láb alatt van, alávaló.
Libeg, hinta, mohón faló,
Most is inog, mén serényen,
Vizet látok e sörényen.
Fekete víz, fehér tenger,
Torony, csónak és sok ember.
 

ÍM, ÍME ÚJRA ÖL A SÁTÁN...

Ím, íme újra ölt a sátán,
Fegyvere újra célba talált,
Hiába üldözik őkelmét,
Nem akad horogra ma már.

Szédítő gonoszul bánt el
Egy emberrel most a gonosz.
Borzalmas csapás, hogy nem lehet
Megmenteni az áldozatot.

Később fog majd kiderülni
Mindaz, ami nem régen volt,
Mindenki csodálni fogja,
Ki volt végül is a holt.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt.
Minden megváltozni látszik és
Semmi sincs úgy, mint azelőtt.

És itt állok összetörve,
Tehetetlenül, árván,
Kétségbeesek és borzadok;
Ím, íme újra ölt a sátán.
 

HOLT KÖLTőK TÁRSASÁGA*

Azt hiszitek talán, hogy megszűnt, már nem létezikaz asztaltársaság?
Örömmel tudatjuk, feltámadtunk és körbeüljükaz asztalt, mint hajdanán.

Székfoglalóikat komoly képpel ejtik meg a gyönyörűférfifők és
Komoly szemem végigpillant rajtuk, mikor körbeülikaz asztalt, mint akkor, azelőtt.
Hatalmas szellemük mégse árnyékolja be ezta kis szobát,
Mert mindennél fényesebb szellem járja át,ragyogja be minden zegét-zugát.

Most magunk között vagyunk, kiment egy percre az áruló,
Kinek megszületni sem lett volna szabad, mindenkinek az lett volnajó.
Most nincs velünk az áruló, aki meg akarta volna,de nem tudta megrabolni ezt a szent pillanatot,
Mert én az idők kezdetétől azok végéigszüntelen veletek vagyok.

És mindig éjszaka van, mindig egyedül vagyok éskomor szellemek csapata jő és rohan tova,
És én ott ülök és foly a bor ésfolyik a lakoma.
És hiába mondom - Perc, ne jöjj el! mert az időhalad tova.
Hajnal lesz újra és véget ér a vacsora.

A nappali fényben szétfújódni látszikéjjel oly közeli kísérteteim hada,
De nap után jő az alkony és kezdetét vesziaz éjszaka.
Kísértetek jönnek elém újra éssuhannak tova és
Foly a bor és folyik a vacsora.

Nekem ők vannak, tőlem ezt a hitet nem veszi el senkisoha,
Fejem körül rajzik kísérteteim hada.
Ott ülök közöttük, az én szemeim előtttűnnek fel és rohannak tova.
Nekem ők vannak. Ez az én barátaim csapata.

Én még élek és én hozom vissza őketoda, ahova fizikai testben már nem jőnek vissza soha.
Nekik még fontos vagyok, ők szeretnek engem, mert miattamvan ma éjszaka is e vacsora.
Az én kezem mozdul és kezemben megint a pohár,benne az emlékezés bora,
Nem csaltam meg őket, nem múlik el nélkülükéjszaka.

Sokszor pislant a gyertya lángja, eltűnnek ma éjszakára,
Hogy holnap éjjel visszatérjenek. Hozzátenni ehhezsokat már nem lehet.
Hozzátenni ehhez, vagy elvenni belőle nem fog senki soha,
Áll a Holt Költők Társasága ésfolyik a bor és egyre foly a vacsora.
 

FARIZEUSOK DALA

Megtérsz vagy megtörsz!
Úgy megátkozlak.
Süketté és vakká teszlek:
Meggyógyítalak.
Pénzéhes gazember leszel:
megvilágosítottalak.
Lehetsz farizeus,
csak kövess engem!
Kiűzöm belőled a démonokat holnap.
Ma fáradt vagyok.
Nagy dolgokat fog cselekedni
- holnap -
az Úr.
 

CD 3.

Csak azt a mámort el tudnám feledni,
Hogyan lehet egy hernyót szeretni?
Koholt szeszek minden alkoholra,
Mért van szükségem erre az alkalomra?

Nem kell mindig erről beszélni
Mert ezt mindenki érti,
Nem kéne rettegni tőle,
Mégis mindenki féli.

Túl az időn és a téren
Mindez másképp van egészen
És mégis ugyanaz, csak a vak nem látja,
A képzelet határán túl járva.

Túl az időn és a téren
Én tényleg csak ott vagyok egészen

Nem kell félni, ha senki sem érti,
Úgyis teljesen egyedül vagyok,
Körbe nézek és körülöttem
Klasszul ragyognak a csillagok.

Már nincsen, pedig volt még nem-rég,
Elmúlt régen és újra nincs még,
Végre tényleg más már a táj,
Megváltozott örökre már.

Megölte valaki magát,
Az hozta ezt a rút időt,
Csörömpölve reng a tányér az ablakom előtt.

Ordít a szél, ez inkább orkán,
Valaki most rosszat gondol énrám.
Rettenetes dolog ez, de mégse félek,
Pedig tényleg nem értem ezt az egészet.

Persze, hogy örülök, hogy itt vagyok veled,
Egészében és hatványán érzemaz életet.
De végképp, teljesen más már a táj,
Megváltozott örökre már.

Mostmár hiába várom,
Mint egykor ő is hiába várt reám,
Kísértetektől hangos szörnyű éjszakán.
Minden összetört teljesen, egészen,
Semmi sincsen úgy, mint volt régen.
 

Enyhe, szelíd arcát mutatja az ősz nekem.
A napon, egy északra néző padon megtaláltama helyem.
Hagyom, hasson rám nagyon a hangulat.
Kezem törli le szemem könnyeit.

A mondás, hogy "lyukas húsz fillért sem éraz élet",
Gyorsan semmivé lett.
Most húsz forintra sem becsülöd az egészet.

Miért titkolnám előled, hogy nem vagyok szabad,
Nem titkolom tovább, hogy rab vagyok.
Egyedül vagyok és körbenézek,
Az égen megszámlálhatatlan csillag ragyog.
Éjszaka van, zajlik a tenger,
Kör alakú templom és torony,
És egy piros-fehér rózsa tűnik átaz aranyszínű lángokon.

Mindent előröl kezdeni el,
Mielőtt bármit befejeztem volna,
Mert az utat eltévesztette velem a gondos ég.
Újra indulok, most jön a főpróba,
Mikor vagy minden elég,
Vagy én mondom - elég
Az újrakezdésekből,
Jöhet a vég.

Az agy szétrobbant, a gondolat szabad,
Olyan könnyen ne add meg magad,
Nem azért tévesztette el veled a gondos ég,
Hogy benyögd, hogy neked is elég,
Bedobta textilt, mielőtt megtürölközött,
Egy afrikai a négerek között.
 

JOHNY GITÁR*

Nagy hirtelen pillantod meg a célt,
Ily forróban edzik az acélt.
Mondjuk ezt nevezem azért.

Volt egy párduc és egy madár,
A párduc jókorát mar bele már,
De visszacsípi a gólya, habár

Nevetnek ezen, akik nézik,
Mert még egészen nem értik,
Hogy ez a két állat vérzik.

Az agy szétrobbant és a gondolat szabad
Sőth! Szabad e sziporkát Vető
Mesebeli szép meseszerelő.

Az, hogy itt jósolok, baráti vonás.
Az, hogy itt éneket énekelek,
Íme - ajánlás is - ajándék Neked

Itt a nagy vajúdás és ez a vége.
Nehéz volt persze, de azért megérte,
Most ezt a verssel elmondhatom végre,

Hogy - ha vajúdás is volt ez a perc,
Azért láthatjátok, mégse szült egeret…
Látjátok, barátim - itt voltam veletek.